Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Űzők és űzöttek (1.)
Németh Árpád
Délután érkeztünk meg a frontvonalra. Hogy közeledünk hozzá, arra a szaporodó ellenőrző pontok figyelmeztettek bennünket, no meg vezetőnk nógató szavai:
– Taposs a gázpedálra! Arról a dombról lőhetnek bennünket...
Egy jellegzetes boszniai kisvárosban, Kalesijában már huzamosabb ideig tartóztatott fel a katonai rendőrség. Gyanakodva méregették a második hadtest parancsnokának különleges engedélyét, s még újabb húsz percet vett igénybe, amíg a recsegő tábori telefonon leellenőrizték hitelességét Addig szemezhettem az üszkös házakból felbukkanó, elfásult tekintetekkel, azokkal, amelyek oly jellegzetessé teszik a boszniai kisvárosokat. S ha azok az arcok ki nem lesnek az ablaküveget helyettesítő műanyagfóliák mögül, eszembe sem jutott volna, hogy emberek élnek a romok között.
A rendőrök végül is továbbot intettek, addigra viszont az „idegenvezető” vált roppant idegessé:
– Látod azt a bal kanyart? Szűk ugyan az út, mégis keményen, lassítás nélkül vedd be! Azt szinte állandóan tűz alatt tartják.
Túljutottunk – attól inkább rettegve, hogy az ellenkező oldalról csapódik belénk valaki. További húsz perces zötykölődés után megérkeztünk a valódi frontvonalra, Međedára. Negyven kilométerre van délkeletre Tuzlától, légvonalban nyolcvan kilométerre Srebernicától, a néhány nappal korábban „felszabadított”, az ENSZ által védetté nyilvánított övezettől. Srebrenicához ez a legközelebb eső, a bosnyák kormánycsapatok által ellenőrzött terület. A nők, az öregek meg a gyermekek már kiszabadultak a három és fél éves fogságból; most arra a több ezer férfira várunk, akik Srebrenica eleste óta bolyonganak az ellenség területén.
Hajnalban kaptat fel az első borostás férfi a hegyoldalra. Járása ütemesnek tűnik, ez azonban csak látszat. Görnyedt testét inkább a lendület, a töretlen akarat viszi, mintsem az erő. Mezítláb érkezik, kapca csak az egyik lábára jutott Azon is átütött a kiserkedt vér, ragacsos sárrá alvadva. Noha fenn várják, összeroskad. Lábai fura alakzatban terülnek szét, mintha csak eltörtek volna.
A következő fiatal legény, benne még van erő. Fegyvert is visz a vállán, egy kimustrált vadászpuskát. Végül vagy háromszázan kerülnek elő az erdőből. Elhányják széttaposott bakancsaikat, gumicsizmáikat, leoldozzák a rögtönzött kötéseket lábaikról. Az első kortyok után a szemekbe fokozatosan visszatér az élet, nyelvük is megoldódik
– Vagy hétezren indultunk el – meséli Mirsad Salihović. – A szerbek azonban még az első éjjel rajtaütöttek táborunkon. Kézigránátokkal támadtak, géppuskatüzet ontottak ránk. Sokan pánikba estek, két csoportra szakadtunk. Koromsötét éjjel volt, minden támpont nélkül bolyongtunk az erdőben.
Egy katona szakít félbe bennünket:
– Maradt még közületek valaki az úton?
Mirsad fáradtan emeli fel kezét, a túlsó hegyre mutat.
– Ott még rejtőznek néhány százan. Azzal folytatja történetét – Első éjjel még magunkkal vonszoltuk a sebesülteket, a holtakat is megpróbáltuk tisztességgel elhantolni. Később már erre sem futotta erőnkből. Rengeteg áldozatot hagytunk az erdőkben.
Salih Mehmedović inkább csak magában mondja:
– Falunkból 54 szomszédommal indultunk el, nyolcan éltük túl a barangolást.
Egyszerre csak Mirsad arca felderül:
– De mi is ejtettünk ám néhány foglyot! Az egyiket én csíptem el, neki még rádióvevője is volt. A készülék váratlanul meg is szólalt, Janezt szólították. Én válaszoltam, mondom, Janez velem van, a haja szála sem görbült. Engedd el, és mi is túlengedünk benneteket, hangzott a túlsó oldalról. Rájöttem hát, hogy Janez fontos fickó, a motozás után ki is derült, hogy Zorán Janković a becsületes neve, s hogy a szerb titkosszolgálat századosa. Dehogy engedtem el, tudtam, hogy az életünk múlik rajta. Idáig cipeltük.
Közben Nedžib Memišević is mellénk telepszik. Időnként idegesen megrezzen.
– Amikor egy aszfaltúton meneteltünk át, hajszál híján rajtunk ütöttek. Utolsó emberünk épp csak hogy bevetette magát a fák közé, amikor néhány kamion tűnt fel. Vagy száz fegyveres lehetett rajtuk, kémlelő tekinteteikből ítélve nyilván bennünket kerestek. Térkép, iránytű nélkül próbáltunk észak felé jutni. Másnap értük el a Jadar folyót. Egyik átívelő hídjához embert kötöztek; karjait, füleit és orrát tőből metszették le. Ne közelítsetek hozzám, aláaknáztak, esedezett a szerencsétlen. Tehetetlenek voltunk, otthagytuk.
Nedžib szemei elfátyolosodnak. Közben a tiszti kar tanácskozik. Az erdőben rekedteket csak kétféle módon lehet kimenteni: vagy utat törnek feléjük, vagy cserébe felkínálják az elfogott szerb tisztet. A második opció kézenfekvőbbnek bizonyul, a tárgyalások azonban rövid időn belül megrekednek. A szerbek nem bíznak az adott szóban, végül elutasítják a cserét.
Másnap hajnali ötkor érkezünk međedai fennsíkra, két katona viszont már a falu felé baktat vissza:
– Elkéstek, 32–en még fél háromkor előbújtak.
Noha már megvirradt, letelepszünk a völgy felett, abban bízva, hátha megjelenik még néhány srebrenicai. Kelet felé jól kivehető Loznica. Az már Szerbia.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >