2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

Fehér terepjárón Bihaćban

Németh Árpád
Németh Árpád
Fehér terepjárón Bihaćban
A horvát katonák öröme nem csillapodik (a szerző felvétele)

A Korana folyót átívelő mindkét slunji hidat a napokban robbantották fel a krajinai szerbek. A horvát hadsereg fergete­ges támadását azonban ezzel szinte egy pillanatra sem tudták lecsillapítani. Útban Bihać felé, a Fehérnek nevezett egyik koranai hídnál várakoztunk csak rövidebb ideig, amíg az utászok egy rögtönzött híd összeszerelésével bajlódtak. A folyónak ezt a szakaszát kavicsokkal valamelyest feltöltötték, hogy a tankok átkelhessenek rajta; végül terepjárónk is megbirkózott a gázlóval.

Slunj – Vukovárhoz hasonlóan – ro­mokban hever, noha csak órákig tartott ostroma. S hogy szerb lakosai fejvesztve menekül­lek, azt az erkélye­ken lengedező, szárításra kitett ruha bizonyítja a legjob­ban. A városka terén régi tankot állítottak ki, nyilván a jugoszláv hadse­regtől kölcsönözték a krajinaiak. „Ez itt Szerbia!” – hirdetik rajta a cirill betűk, amihez horvát kéz még nem fűzött megjegyzést. A szomszédos házon fehér zászló lobog – a megadás jele, vagy talán horvátok éltek benne, mindenesetre környékén egy élő lélek sincs.

Néhány kilométerrel odébb egy horvát katona két malacot terel.

– Zárd be őket, jók lesznek vacsorára – veti oda társának, miközben az útirányról faggatom.

Kicsit tétovázik – látszik rajta, hogy nem helybeli, nem ismeri a terepet – aztán kiböki:

– Hát, az erdőben rejtőznek még cset­nikek, de majd kifüstöljük őket!

Néhány ház még lángokban áll, majd – amint közeledünk a határhoz – egyre több fogatos kocsival, traktor vontatta pótkocsival találkozunk. Kezdetben me­nekülteknek nézem őket, mire a hűtőszekrények, mosógépek, heverők lát­tán rájövök, hogy Boszniából érkezettek, akik valamikori szomszédaik és ellensége­ik használati tárgyait gyűjtik össze.

Bihaćba már felszabadítóként érkezünk meg. Fehér terepjárónkat egy külvárosi laktanya katonái heves integetéssel üd­vözlik, a tankcsapdákat pillanatok alatt fél­rehúzzák utunkból. Találomra a kórházba indulunk. Dr. Bekir Tatlić igazgató kalau­zol bennünket, jómaga is sebész. – Több mint tízezer műtétet hajtottunk végre a háború alatt – mondja.

Az egyik javában tart, akárcsak a hábo­rú. Jozo Šantić jobb lábát kísérlik meg­menteni az orvosok Négyen voltak a traktoron, amelyik tankaknára futott. Egyikük a kórházba vezető úton kiszenvedett, ket­ten könnyebben sérültek meg, Jozo pedig talán mindörökre rokkant marad. Az or­vosok még nem nyúlnak a fűrészhez, rög­zíteni próbálják a szétroncsolt alsó lábszárcsontot. A szétmarcangolt húsból már nem dől a vér. Felesége, Antonija, aki történetesen a kórház ápolónője, könnyes szemmel nézi az operációt.

– Hűl már a lába, menthetetlennek lát­szik – rebegi.

Az intenzív osztályon csupa amputált végtagú férfi fekszik. A legfiatalabb, Denis Kovačević, mindössze 14 éves, tegnap került oda.

– Hazafelé menet egy néni mögött bak­tattam, amikor felrobbant az akna. Neki semmi baja sem történt Még megpróbál­tam megtalálni a lábamat, mielőtt elájul­tam volna – mondja bámulatos lélekjelen­léttel.

A belvárosi bazárban jobbára Szerbiá­ból származó cigarettát, házi fejésű tejet és segélyszállítmányból elcsent étolajat próbálnak rásózni a vásárlókra. Itt látszik leginkább, hogy valamelyest enyhült a há­rom éve tartó ostromzár.

– Volt olyan időszak is, amikor 1150 márkába került egy zsák liszt. Ma már ala­csonyabbak az árak egyfelől a növekedő kínálat, másrészt meg amiatt, mert a la­kosságnak elfogyott a megtakarított pén­ze – mondja Rejhan Mujagić.

A város felett mo­toros sárkány köröz, majd egy legelőn, a birkák mellett lan­dol. Mile Šantić ká­szálódik ki az egy­személyes gépből:

– Végre szabad levegőt szívhattam be a front füstje he­lyett – mosolyogja.

Tawheed Islam őrnagy, a banglade­si kéksisakosok he­lyi parancsnoka nem osztja derűlátá­sát.

– Attól tartok a szerbek Bihać ellen délkelet felől indított támadása általános offenzívává fajul.

Szavait alátá­masztani látszik Mi­lan Martić, elűzött krajinai vezér Banja Luka-i fenyegetése:

– Harmincezer harcosomat egyesítem a boszniai szerb erőkkel, és visszafoglaljuk területeinket.

Zágrábba a két nappal korábban megtisztított főúton térünk vissza. Ve­lünk szemben, dél felé, 120 mm-es ágyúkkal kiegészített horvát alakulatok tartanak. Közvetlenül Karlovac előtt egy kilőtt kocsi vesztegel. Nem sokkal ko­rábban találhatták el. Az anyósülés uta­sa leszegett fejjel ül. Zsíros kalapja az orrára csúszott, mintha a megnyugtató halál helyett szeszmámor bódította vol­na el.

A mellette posztoló horvát őr ridegen bámulja a hullát, mégis, mintha attól tar­tana, hogy feléled.

1995. augusztus 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább