2024. május 3. péntek
Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ima

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Ima
A dollár (zabiamedve-d3kflgv illusztrációja)

Három évvel ezelőtt, amikor a világon mindenhol a gazdasági válság rémével riogatták az embereket a kormányok, Szerbiában az akkori új kabinet lekezelően, félvállról bánt a krízissel. Amely, akárcsak mindenhol, itt is könyörtelenül számolta fel a munkahelyeket, szegényítette el még jobban az embereket, oszlatta el a reményt egyéneknél és közösségekben. Ma már bevallja a kormány is, hogy az elmúlt három évben 400 ezren maradtak munka nélkül. A világgazdasági válság következtében – mondják. Arról hallgatnak, hogy akkor azt ígérték, a válság kiváló alkalom lesz az itteni gazdaságnak arra, hogy az olcsó munkaerő kínálattal és az elszegényedett emberek beletörődéshez szokott, szoktatott igénytelenségével külföldi tőkét csábítsunk az országba. Nem jött be. Kivéve ott, ahol a kormány vagy az érintett helyhatósági szervek hathatósan hozzájárultak a befektetéshez. Legtöbbször mindketten. Pénzzel, még gyakrabban kész termelési részlegekkel, gyárépületekkel vagy az építésükre előkészített földterületekkel. Természetesen a főutak mellett, kiépített infrastrukturális létesítményekkel. És még így is nehezen, döcögve jött a külföldi beruházó. Ha jött.

Úgy jó hónapja mondta az államfő – mindig mindent ő mond elsőként arról, amit már mindenki tud – tehát egy hónapja lehet, hogy azt nyilatkozta, hiba volt eltitkolni a közeledő válságot, annak méreteit, várható következményeit. Nagyjából magára vállalva ennek a botlásnak az erkölcsi-politikai terhét. Ha lehet a politikai felelősséget így levenni egy kormány válláról. Olyan kormányéról, amely nem sok vizet zavart ebben a kusza, zilált, politikával, hágai vádlottakkal, Koszovóval, a szomszédokkal való olykor kínos béküléssel, az Európai Uniónak való alig mérsékelt gazsulálással, az ellenzék semlegesítésével terhelt három évben. Amolyan technikai kormányként működtette Boris Tadić elnök Mirko Cvetković kabinetjét. Megadva az irányvonalakat, amelyeket a miniszterelnök csapata jobbára zokszó nélkül vett tudomásul, és teljesített tudása, képességei szerint. Az egyetlen szófogadatlan gazdasági miniszter kivételével, akinek politikai ambíciói egy pillanatra dilemma elé állították az ország első emberét. A rendkívüli választások gondolatával azonban csak egy pillanatig kacérkodott és úgy döntött, hogy a kormányátalakításnak becézett minimális erőátcsoportosítással rendezi át a politikai színteret a választásokig. Bízva az újabb kölcsönökben, miután kiderült, hogy a parlamenti választásokra szánt Szerbiai Telekom nem kelt el a várt, remélt áron.

Mindezek után nem meglepő, hogy az újabb világgazdasági válság jeleit fokozott politikai figyelem középpontjába helyezi a kormány. Az újságok behatóan foglalkoznak az amerikai és az európai meg a távol keleti tőzsdehírekkel, a részvényárak alakulásával és elemzik a kormány ezúttal jó előre, jó hangosan kikiabált figyelmeztetését. Hogy Szerbia már nem növelheti adósságait. Hogy a költségvetési hiány nem lépheti túl a tervezett szintet. Hogy szigorúan tartanunk kell magunkat a Nemzetközi Valutaalappal kötött szerződéshez. És hogy mindemellett újabb nehézségek várhatók, hogy nem ússzuk meg újabb problémák nélkül. Hogy minden szinten takarékoskodni kell. A külföldi befektetések továbbra is prioritást élveznek, de többé nem tudjuk, nem bírjuk őket támogatni. A kormányfőnél tartott gazdasági, gazdaságpolitikai csúcson arról döntöttek, hogy jövőnket továbbra is az IMF-hez kötjük. A kormány az esedékes újabb szerződésben látja a mentőövet. És bizonyára a rendszeres mindennapi imában, azért, hogy – mondjuk – ne legyen nagyon súlyos a válság a világban. Hogy ne emelkedjenek a kamatok Amerikában és az euró-övezetben. Mert ez ránk, itteni polgárokra is újabb terheket róna az időközben 37 milliárd euróra növekedett kölcsön visszafizetésekor. Mindezt elmagyarázni és megindokolni egy választási kampányban lehetetlen. Az ellenzék viszont olyan populista ígéreteket tehet, amilyeneket akar. Gondolom, senki sem kétli, hogy meg is teszi.

2011. augusztus 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett

A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >

Tovább

A Macron-momentum

Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >

Tovább

Ukrajna győzni fog

Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >

Tovább

Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon

Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >

Tovább

Hány tonnát nyom Európa

20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >

Tovább

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább