2024. május 2. csütörtök
Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A kitántorgók és az érzelgősök

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
A kitántorgók és az érzelgősök
Útlevél (PsihoDrill illusztrációja)

Mint mindent, azt is teljes sikersztoriként értékeli a magyar kormányzat, hogy az új honosítási törvény alapján „immár mintegy kétszázezer, zömmel a határokon túl élő magyar kért és kapott állampolgárságot”.

Legalábbis ezt az adatot tudtuk meg abból az interjúból, amit Németh Zsolt  magyar külügyi államtitkár adott az újvidéki Magyar Szónak. Megszoktuk ugyanis, hogy a bevándorlási-kivándorlási-állampolgársági adatok kapcsán teljes a káosz. Például még ma is tartja magát a mítosz, hogy ötvenezer kínai él itt, noha legfeljebb tízezer. Ők ugyanis dobbantónak használják Magyarországot, egy réteg ugyan stabilan megveti itt a lábát, javuk azonban megy tovább nyugatra.

Akárcsak a határon túli magyarok most a magyar útlevéllel. A sikersztori ezért nem teljes. És ezért kár elhallgatni, hogy a lassan újfent hárommillió koldus országának nevezhető tákolmány papírjával ismét csak menekülni fognak az emberek. Kétszázezren is akár, pontosan, mint 1956-ban. (De mivel manapság semmilyen hozzávetőleges adat nincs arról, hányan élnek „künn”, a kormány moshatja kezeit. Pedig mindenkinek tucatnyi vagy akár többtucatnyi ismerőse él ma valahol Nyugaton, akik ugyanakkor az itteni rendszerben nem jelennek meg emigránsokként.)

Amikor Németh Zsolt arról beszél – hozzáfűzöm, én mindig is támogattam a kettős állampolgárságot –, hogy: „Az egyszerűsített honosítás kikényszeríti az érzelmek megvallását. Szinte mindegyik határon túli területen részt vettem már eskütételen, s azt tapasztaltam, hogy ezek a boldogság és meghatottság hivatalos pillanatai.” – akkor egyszerre adunk neki igazat (igen, sok a meghatott ember), és egyszerre röhögünk ezen a nyálas dumán. Mert mi emlékszünk arra, amikor ők (Fidesz stb.) 2000 tájt még nem támogatták a kettős állampolgárságot, és a magyar igazolvánnyal házaltak, mondván, az már micsoda érzelmi azonosulás! Csak hogy a legegyszerűbb emberek (lásd: koldusok) sem pusztán érzelmileg élik meg az életüket, hanem racionálisan is. Még mielőtt teljesen közhelyessé válnánk, ezt itt bővebben nem fejtenénk ki.

Csak mondjuk utalunk egy-két haverunk esetére: Z.-re, aki tizenéve akar a Vajdaságból Kanadába menni, és most megteszi – kisiskolás gyerekeiről akart gondoskodni, de immár egyetemista gyerekeit taníttatja. A sógoráék kinn vannak, az órabére úgy 15 dollár lesz, a jelenlegi fél helyett, amit pincérként keres. Amikor erről beszélt, semmiféle boldogságot és meghatottságot nem láttam rajta. Egy másik barátomon sem, aki már vagy tíz éve Magyarországon dolgozik, de alig tudja eltartani a szintén Vajdaságban élő családját – most, hogy a családtagoknak is megvan a magyar útlevele (neki már rég), tervezik, hogy húznak Nyugatra.

Csak Németh Zsoltnak kell magyarázni, hogy ez ésszerű családi stratégia, és nem emocionális. Igaz, ő maga teszi hozzá az interjúban, hogy „Örülünk, hogy a vajdasági magyarok a magyar útlevél birtokában könnyebben vállalhatnak külföldön munkát, szabadabban mozoghatnak a világban, nagyobb a biztonságérzetük, és így eredményesebb tagjai lehetnek kis- és nagyközösségüknek.” Cinikusan mi meg hozzáfűzhetjük azt, hogy lám, örülnek annak, hogy magyarok tízezrei nem tudnak határon innen meg túl boldogulni. Hisz ezért mennek el.

Minden felelősség persze nem kenhető a magyar elitekre, a határon túli magyar elitekre sem (és ott a világválság, meg a 90 éves strukturális hátrányok, a kisebbségi volt stb.) – de ha belenézünk, itt-ott milyen sikeresen értékelik saját munkájukat e kisebbségi politikai elitek, nyugodtan számon kérhetjük rajtuk, hogy mi van.

Apropó, elitek. Orbán Viktor vasárnap az MTI-nek arról regélt, hogy „A kormány nem csinál titkot abból, hogy a középosztályt Magyarország vezető társadalmi erejévé kívánja tenni.”  Úgy látszik, jogászunk a társadalmi struktúra alapvető törvényszerűségeivel sincs tisztában, vagy másképpen mondva, gőze nincs az elitkutatások eredményeiről sem. Mert egy társadalmat mindig az elit vezeti, nem pedig egy hatalmas osztály. Beszélhetünk ugyan a csőcselék hatalmáról is, meg a középosztályéról is, de ilyenkor is csak arról van szó, hogy egy elit ezek nevében, felhatalmazásával vezeti az országot (és manipulálva e rétegeket). Az elitek meg aztán cserélgetik egymást. Ebben aztán semmi új nincs.

És értjük mi azt, sőt, egyezünk, ha a középosztályban (-rétegekben) szeretné látni a legtöbb embert, s csak keveseket a leszakadók közt, s ugyancsak keveseket az elitben (ahol meg eleve mindig kevesen vannak, már csak ezért is elit), de mindebből is látszik, hogy Orbán már a valóságot sem ismeri, és/vagy nem tudja kifejezni gondolait érthetően.

Olyan ez, mintha azt mondta volna: egy személyautóban ezentúl is maximum öten ülhetnek, de ő azt szeretné, ha négyen vezetnék, a kormánynál ülő meg túrhatná nyugodtan az orrát.

Mekkora karambol lesz ebből…

***

A szerző engedélyével. Az eredeti cikk itt jelent meg.

2012. január 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Fairplay, írta: 2012. január 14. 0:03:27

Kedves Sz.Gy.!
Egy dologra szeretném felhívni a figyelmét, hogy ezekből a balliberális, Orbán-fóbiás okfejtésekből már elege van a magyar embereknek. Ezt vagyunk kénytelenek hallgatni már időtlen idők óta, holott az elmúlt 8 éves ?uralkodásuk? következménye az ahol tart most az ország, Kár a próbálkozásért, hogy ennek felelősségét megpróbálják szétkenegetni, megkérdőjelezve ezzel több millió becsületes választópolgár döntését, akik ezt másképpen látják.
Visszatérve a cikk nyelvezetére, amiben arra utal, hogy Magyarország hárommillió koldus országának nevezhető tákolmány, ahonnan menekülnek az emberek, mint ?56-ban, azt a látszatot kelti, mintha akkor nem a szovjet megszállás és hazaáruló honfitársaink bosszúállása üldözte volna el őket. Öntől ez egy rendkívül primitív sértő és megalázó kijelentés az egész magyar nemzetre nézve.
Az állampolgárság kérdése pedig egy régi tartozása a mindenkori magyar államnak a magyarul beszélő, gondolkodó és érző emberek felé, amire lehetőségként is tekinthet az, aki ezzel élni kíván.
Ez miért is baj? Talán emlékszünk még az előző protekcionista Gyurcsány kormányzat működésére, amikor évről évre szűkültek a lehetőségek, az emberek nyakába varrva tékozló kormányzásuk költségeit. Arról nem is beszélve, hogy 2006-ban sikerült még egyszer megtorolniuk ?56-ot a másként gondolkodókkal szemben.
Ezek után azt javaslom, hogy vegyen vissza az arcából és próbáljon meg kevesebbet ?törődni? a határon túliakkal, akik többet érdemelnek az ilyen publicistának nevezett provokátoroktól.
Üdvözlettel:
?Egy vajdasági magyar, aki hét évet várt az állampolgárságára, amit meg is becsül!?

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett

A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >

Tovább

A Macron-momentum

Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >

Tovább

Ukrajna győzni fog

Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >

Tovább

Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon

Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >

Tovább

Hány tonnát nyom Európa

20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >

Tovább

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább