2024. május 2. csütörtök
Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Jovanka

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Jovanka
Jovanka Broz

Évtizedekig hallgatott róla mindenki. Nem létezett a közvélemény számára. A hatóságok számára sem igen. Megalázták, kirabolták, félretették és talán nem túlzás, ha azt mondom, nem vették ember számba.

Jovanka Brozról van szó, a néhai örökös elnök özvegyéről. Aki most betegsége miatt került hirtelen a szerbiai sajtó gyújtópontjába. Főleg a bulvársajtóéba, ami – ugye – itt az olvasóközönség legalább 90 százalékát jelenti. A jóízlést nemigen szokták számonkérni a bulvársajtón, de az, amit Tito özvegyével művel továbbra is a média, nem csak az ízléstelenség fogalmát meríti ki, hanem az embertelenségét, nyugodtan állítható, a szadizmusét is. Nemhiába, pontosabban hiába figyelmeztetett a minap az adatvédelmi biztos arra, hogy a belgrádi Klinikai Központ jogtalanul közölt információkat Jovanka Broz állapotáról. Nem az a baj, hogy a közvéleménnyel tudatták, beteg a néhai elnök özvegye. Inkább azzal van baj, milyen részletességgel ecsetelték a hajlott korú, minden hatalmi struktúra által félretett, észre nem vett, kisemmizett asszony betegségét. Mindenki elé tárták a testét borító sebeket, a XXI. század szerbiai bulvársajtójának stílusában, ahogy a műdalénekesek szerelmi életéről és a sportolók meg más csillagocskák egyéb személyes dolgairól írnak. Reality show formájában. Ahogy azt az itteni közönség megszokta, követeli. És ebben nem csak a kollégák a ludasak. Az őt gyógyító orvosok lelkes asszisztálása nélkül sohasem kerülhettek volna nyilvánosságra az olyan adatok, amelyek jobb helyeken az egészségügyi dolgozók és a páciens közötti örök titok tárgyát képezik. Mint ahogyan azt az orvosi eskü előírja. Amit Hippokratész úgy fogalmazott meg, hogy: „Foglalkozásom gyakorlása közben vagy azon kívül bármit is látok, illetve hallok az emberekkel való érintkezés során, aminek nem szabad nyilvánosságra kerülnie, arról hallgatni fogok, és azt, mint titkot őrzöm”.

De nem ez volt az első igazságtalanság, amit Jovankával tettek. Szándékosan nem a történt kifejezést használom. Tette vele nagyon is szándékosan minden hatalom. Az akkori, Tito korabeli meg az örökös elnököt váltó, a kommunistákat követő nacionalista szocialisták, de bizony az utánuk következő, állítólag demokratikus hatalmak egész sora is. Kivétel nélkül. Đinđić miniszterelnöktől kezdve Koštunicán át, állam- és kormányfői megbízatása idején egyaránt, Tadić uralkodása alatt egészen a mai hatalomig. Nikolić elnök nemrégen adott engedélyt arra, hogy több mint 3 évtized után megnyissák Tito páncélszekrényét, de eszébe sem jutott bárkit meghívni a családból erre az eseményre. Pedig állítólag ebbe a páncélszekrénybe a most nagybeteg özvegy személyes dolgai is bekerültek. Akkor, amikor az egykori JSZSZK elnöksége – ki emlékszik még erre az időszakra, ezekre a rövidítésekre, intézményekre? – tehát amikor az elnökség elrendelte, hogy az akkori Jugoszláv Nemzeti Bank trezorjába zárják el Tito és Jovanka személyes tárgyait, vagyonát. Most csak egy 3 tagú bizottság ismerkedhetett meg a páncélszekrény tartalmával. Az államfő bizalmas emberei. Még a megnyitást kérő bíróság sem képviseltethette magát. Pedig a hagyatéki tárgyalást elvitató örökösök követelésére történt minden. Bár, ki tudja... Az ügyet minden esetre államtitokká nyilvánították. Tehát az addigi otthonából kilakoltatott, egy nedves, beázó, penészes, fűtés nélküli állami villába átköltöztetett, személyes tárgyaitól megfosztott özvegy sem személyesen, sem jogi képviselői által nem vehett részt egykori férje páncélszekrényének kinyitásán. De nem csak ez az igazságtalanság érte az elmúlt több mint 3 évtized során. Bevonták személyes iratait. Útlevelet is csak nemrég kapott, maga a belügyminiszter adta neki át, még egy alkalmat kerítve arra, hogy a kamerák előtt bizonyítsa emberségességét. Nem igényelhette még a törvény szavatolta családi nyugdíjat sem. Ami halott férje után jár(na) minden özvegynek ebben az országban. Nem is igen magyarázható ez az özvegy iránti embertelen és nem utolsó sorban törvénytelen viselkedés. Még akkor sem, ha az akkori karrieristák és benyalók – nehogy valaki azt higgye, hogy ezeket a dolgokat most fedezték fel a szerbiai és nem csak szerbiai polgárok – tehát, hogy az akkori törtetők és könyöklők – csak illemből nem használok keményebb és találóbb kifejezéseket – nyilván féltékenyek voltak az elnök feleségére. Nem mint asszonyra, hanem mint az elnökhöz közel álló, rá befolyást gyakorolható személyre. Aztán a nacionalisták szakítottak mindennel, ami jugoszláv és internacionalista volt. A demokraták pedig mindennel, ami kommunista előjelet hordozott. És itt vagyunk ma, amikor csak szenzációként kezelik az egykori first ladyt. Ja igen! Mindanyian tudták, hogy egy óriási vagyon örököse. Amire csak szemet vethettek egyesek. Ki tudja, nem vittek-e el valamit abból a vagyonból azok a háborúk, amelyekben Szerbia sohasem vett részt?

2013. szeptember 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett

A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >

Tovább

A Macron-momentum

Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >

Tovább

Ukrajna győzni fog

Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >

Tovább

Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon

Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >

Tovább

Hány tonnát nyom Európa

20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >

Tovább

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább