Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Fából vaskarika
Elfelejtettük már, hogy milyen szépen és folyékonyan tud mesét mondani Szerbia miniszterelnöke. Ez a képessége az utóbbi időben valahogy nem igazán jutott kifejezésre.
Pedig a mindig nyugodt, lágymosolyú öregúr olyan feszültségoldóan tud beszélni, hogy aki figyelmesen hallgatja, vagy olvassa nyilatkozatát, percek alatt megnyugszik és elfelejti nemcsak a saját, hanem az ország gondját, baját is, és nyugodtan, derűs bizalommal tekint a jövőbe.
Legalábbis ez a benyomása annak, aki a minap elolvasta Cvetković miniszterelnöknek a kormányhoz ugyancsak közel álló napilapnak adott interjúját. Abból az alkalomból nyilatkozott az első miniszter, hogy hétfőn kezdődnek a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalap küldöttségével. Ezeknek nem kisebb a tétje, mint a Szerbia számára jóváhagyott 3 milliárd eurós készenléti hitel további sorsa. Az összeg folyósítása azon is múlik, hogy teljesítettük-e a tavasszal adott ígéreteket. Ígértük pedig, hogy csökkentjük a költségvetési hiányt, hogy lefaragjuk a közkiadásokat, és a közfogyasztást a bérekhez méretezzük. Fel is vettük az első milliárdot, és jószerével bizonyára el is költöttük már valamire. Akadt helye bőven, nem nehéz egy roskadozó gazdaságba, az elfuserált privatizációk miatt üzemképtelenné vált vállalatokba, illetve azok elégedetlen munkásainak a zsebébe beletenni egymilliárdocskát. Most azonban pótvizsgázni kell, vagy ha úgy tetszik, el kell számolni az elmúlt öt hónappal, meg kell vonni a mérleget és hát jó lenne meggyőzni IMF-es urakat arról, hogy a következő nekifutás sokkal sikeresebb lesz, hogy ezúttal képesek leszünk fából vaskarikát csinálni. Mert a kormány nagyjából ugyanazzal a kínálattal áll majd elő, mint március végén, amikor Dinkić gazdasági miniszter, aki Milošević bukása óta szinte minden kormányban ott volt, ahol a pénzt költeni lehet, büszkén bejelentette, megvan a hárommilliárdos kölcsön. Akkor is, most is az államigazgatás karcsúsítására épültek az ígéretek. Most az államigazgatás történelmi reformját helyezte kilátásba a korábban emlegetett miniszterelnök. Megnyugtatott mindenkit, hogy továbbra sem gondolkodnak az általános forgalmi adó emeléséről, habár néhány hete, akárcsak a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének tavaszi látogatása előtt, a pénzügyi tárca vezetője többször nyomatékosan hangsúlyozta: ez egy bevált módszer, csak vállalni kell a politikai következményeit annak, hogy mindenki drágábban vásárolná a kenyeret, a televíziót, bármit. És ugyanezt ajánlotta a Nemzeti Bank kormányzója is, aki már többször bizonyította pénzügyi szakértelmét. Tehát a kormány azt fogja ígérni, hogy önmagán fog takarékoskodni. Ami belső politikai használatra kiváló mondat. Azt is szeretik hallani a dolgozók, azok is, akik nem sztrájkolnak, hogy nem emelik az árakat. Legalábbis a kormány nem, adó formájában. Meg azt is szívesen hallják, hogy az állam kifizeti a bérek utáni járulékokat. Azokat, amelyeket a szándékosan vagy véletlenül ügyetlenül privatizált vállalatok új tulajdonosai elmulasztottak. Arra már lehet, hogy nem figyelt fel mindenki, hogy cserébe az állam részesedik a már magánosított vállalatokból. Kivéve azokból, amelyek megértek a csődeljárásra. De nemcsak a miniszterelnök ilyen adakozó. A 2000. október 5-e utáni knock-down-ból teljesen felépült szocialisták egyes miniszterei is. Milošević kedvenc híd- és útépítője, Milutin Mrkonjić ismét 20 ezer lakást ígér a fiataloknak féláron. Majd tavaszra – mondja. Még mindig befejezetlenül állnak azok a lakások, amelyeket a NATO-légicsapások után kezdett építtetni rohammunkával, a fiatal, tehetséges házaspároknak. Akkor is miniszter volt.
A legnagyobb baj az új-régi programmal azonban az, hogy senki sem mondta meg, kire fog vonatkozni. Ha csak a központi és az önkormányzati foglalkoztatottak számát és munkáját ésszerűsítik, akkor ez a számítások szerint évi szinten egy havi nyugdíjat sem tesz ki. Pedig mintegy 7O ezer embert érintene, akiknek a számát 14-15 ezerre kellene csökkenteni. Ha viszont hozzányúlnak a legnagyobb költségvetési fogyasztókhoz, a tanügyi és egészségügyi dolgozókhoz, ne adj Isten az erőszakszervezetekhez, abból egészen biztos kormányválság keletkezne. Mert az egészség-és az oktatásügyben, a rendőrségnél és a katonaságnál, valamint a kommunális szolgálatokban mintegy fél millió embernek adnak fizetést.
Nem lesznek tehát kényelmesek a Valutaalappal esedékes tárgyalások, de azért azt se feledjük el, hogy gazdaság ide, gazdaság oda, a politikai érdekek is nyomnak a latban, itt, a Balkánon, különösen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >