Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Napi ajánló
Író a történelemben
Gerold László
„Miközben íróként Casanova története foglalkoztatta, nem felejthette el, hogy „néhány száz kilométerrel arrébb, nyugatra a budai hegyek mögött, Hitler most vonul be Bécsbe.” Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):
„A könyvhéten Hallgatni akarok címmel „új”, mert eddig publikálatlan kötete jelent meg Márai Sándornak. Hogy ez valóban az Egy polgár vallomásainak harmadik kötete lenne, amit Márai, mint naplójából tudni, feltétlenül szeretett volna megírni, hogy ezzel mintegy lezárja a magyar polgárság történetének regényfolyamát, vagy netán az életmű más műveihez kapcsolható szövegről van szó, ebben a pillanatban, amikor az izgalmas olvasmány egy szegmenséről próbálok beszámolni, számomra éppen úgy kevésbé lényeges, mint az, hogy az író véleményét tíz, történelmileg sorsdöntő évről a történelem elfogadja, vállalja-e. Ennél sokkal jobban érdekel, hogyan látja Márai Sándor az író és az irodalom helyét és szerepét abban az egy évtizednyi időben, melynek kezdete Hitler bécsi bevonulásának napja, a történelemben Anschlussként jegyzett esemény, vége pedig Rákosiék hatalomátvétele tíz évvel később, ami többek között a magyar polgárság és a polgári műveltség felszámolását jelentette.” (…)
„Már műve legelején felmerül benne: kell-e s kinek írni? Van-e olyan közeg, amely kíváncsi lenne az író szavára, aki teljes hivatástudattal gondolta, hogy „egy nemzet számára” ír. Holott az igazság az volt, mint mindig előtte és azóta, hogy az írónak örülnie kell, ha olvasóinak egy kis tábora létezik. Ha „egy kis nemzet életében tíz-tizenötezer olyan olvasó (van), aki hajlandó önként vagy rábeszélés árán pénzt áldozni a nemzet irodalmára”, ami az író számára „nem csekély segítség”, véli a kor, ha nem is legnépszerűbb, de mindenképpen egyik legjelentősebb prózaírója. Hogy kételyei voltak az írás értelmét illetően, s ez épp akkor merült fel benne, amikor az európai történelem egyik leggyászosabb időszaka kezdődött, cseppet sem véletlen, mert úgy érezte, joggal, amit az utókor napjainkig igazol, hogy ha megszűnik – a mi esetünkben azt mondanánk, ha nincs, mert talán nem is alakult ki, vagy ha igen, akkor mennyiségileg jelentéktelen – a polgárság, azt a kultúra s ezen belül az irodalom sínyli meg. Az a kultúra, az az irodalom ugyanis, amelyet nem a műveltség iránti elementáris igény, vágy, hanem bármilyen más felbuzdulás éltet, lett légyen az bármilyen „fájdalmas igazságtalanságból feljajduló panasz”, ha akár politikusi, akár közírói szólammá süllyed, irodalomként „üzletiesen tányérozó” mutatvánnyá silányul. Éppen azzá, amit a szükséges művészeti többlettel rendelkező igazi irodalom sohasem engedhet meg magának. Ezt csak az a rossz, a közepes vagy tehetségtelen ripacs nem látja, aki úgy véli, ki kell használnia a számára „sikert és tapsokat” hozó pillanatot, amikor az „ámokfutó társadalom szemét valamilyen sárga köd borította el”, amit természetesen afféle felső, állami vagy egyházi áldás is dédelget. Ha viszont az írónak, aki se közepes, se tehetségtelen ripacs, hallgatnia kell arról, ami éppen akkor az őt körülvevő világban történik, és másról ír – mint Márai tette 1938-ban, amikor remek Casanova-regényén dolgozott –, gondolataiban akkor sem szabadulhat a pillanat hozta aktualitásoktól. Miközben íróként Casanova története foglalkoztatta, nem felejthette el, hogy „néhány száz kilométerrel arrébb, nyugatra a budai hegyek mögött, Hitler most vonul be Bécsbe”. Ha mindezt talán abban a percben nem is látta olyan világosan, mint később, amikor emigrációban papírra vette a most poszthumuszként megjelent sorokat, de miközben napi sétáinak színhelyéről a Bástyasétányról nézte a régi budai házakat, melyekben „polgárok éltek”, köztük ő is, óvatosan őrizve bútoraikat, modorukat, életformájukat, talán radarszerű belső érzékeléssel gyanította, hogy mindez „e napon kezd feloldódni, bomlani, amorf lesz, ahogy a vegyészek mondják, mert erre a szilárd anyagra olyan erők hatnak, amelyeknek az anyag nem tud többé ellenállni”.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gőg korszaka véget ért
A Vajdasági Magyar Szövetség legutóbbi elnöki nyilatkozata nem más, mint a politikai kétségbeesés és az erkölcsi >
Veszélyes az egyeduralom, az egyhangúság, az egypártrendszer, az egyedüllét…
Talán igaz, töprengett, valamikor öt példányt adtak el, elég baj az, hogy most csak kettő lett >
Közpénzből finanszírozott pártpropaganda működik
A vajdasági magyar közösségnek nem propagandára, hanem tisztességes tájékoztatásra és igaz szóra van szüksége. Nem pártközlönyökre, >
Talán születik valami alternatíva
Orbán Viktor legalább elismerte a vereséget, a VMSZ amely erőteljesen részt vett a Fidesz-kampányban, a vereséget >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Magyar Péter a vajdasági magyarok előtt vizsgázik
Egy esetleges Magyar–Pásztor megállapodás sok vajdasági magyar számára súlyos csalódást jelentene. Nemcsak a VMSZ múltja miatt, >
Megalakult a Vajdasági Magyar Újrakezdés
A VMÚj a jövőben aktívan részt kíván venni a vajdasági magyarság közéletében, politikájának és kultúrájának alakításában >
A riporter
A riporter nem állít csapdát, nem aláz, nem büntet, nem leckéztet, nem áll bosszút, nem vallat, >
Megint szép lett
Kellett ez a néhány nap, hogy feldolgozzam azt, ami Magyarországon történt időszámításunk után 2026-ban. Nehéz pontos, >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
És most hogyan tovább?
Most ugyan a Fidesszel egy szörnyrendszer light bukott meg, de Magyar Péter kormánya nagyon megnehezítené saját >