Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
„Az Egyesült Államokban testesül meg a globális arrogancia”
„Érdekében áll majd nem ott folytatni, ahol elődje – mint látjuk – abbahagyta.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Hétfőn – július 13-án – Bécsben lezárult egy 22 hónapja zajló tárgyalássorozat. Az öt nagyhatalom (P5), valamint Irán (+1) megegyezett abban, hogy kölcsönös engedmények fejében újra rendezik kapcsolataikat. A perzsa állam beleegyezett abba, hogy visszafogja nukleáris ambícióit, cserében ezért a világ feloldja azokat a szankciókat, amelyekkel korábban, az ENSZ BT határozatai alapján, az országot sújtották. Egy megállapodás nyilvánvalóan annyit ér, amennyit az érintett felek abból teljesíteni tudnak, vagy akarnak. Nézzük meg, milyen célok vezették a megállapodás legfőbb két érintettjét, magát Iránt, valamint az Egyesült Államokat, s milyen feltételek állnak rendelkezésükre, hogy e célok meg is valósuljanak.
Irán
Az nem kétséges, hogy Haszán Ruhani elnök elkötelezett híve volt a megállapodásnak. Részben azért, mert választási kampányának legfőbb üzenete volt, hogy ki fogja vezetni a perzsa államot a több évtizedes elszigeteltségből, s békés eszközökkel, továbbá együttműködő politikával fokozatosan feloldja az Iránnal szembeni szankciókat. Az elnök tisztában volt azzal, hogy ehhez nélkülözhetetlen az országával szembeni bizalom, tehát a maga részéről igyekezett olyan üzeneteket küldeni, amelyek ennek az elvárásnak megfeleltek. Sőt, a P5+1 keretben elkezdett bécsi tárgyalássorozat is csak azért indulhatott meg 2013-ban, mert őt választották államfőnek. Viszont nem hagyhatta figyelmen kívül országa azon vezetőit – közülük is a legbefolyásosabbat, Ali Hamenei ajatollahot, a legfőbb vallási vezető –, akik nem kétséges, hogy az eddig vitt politika folytatását tekintik ma is célszerűnek. Így aztán igen nagy jóindulat és optimizmus kellett ahhoz, hogy a megállapodás létrejöttébe egyáltalán reménykedni lehessen.
Hamenei még az utolsó pillanatban is azon mesterkedett, hogy a perzsa fél elutasítsa a megállapodást. Július 11-én azzal próbálta növelni a bizalmatlanságot, hogy egy nemzetközi sajtótájékoztatón kijelentette: „Az Egyesült Államokban testesül meg a globális arrogancia.” És ez ellen harcolni „akkor sem szűnhet meg Irán, ha netán létrejönne a megállapodás”.
Ezt az esetet jelentős konfliktus előzte meg egy héttel korábban Hamenei és Ruhani elnök között. Az elnök kilátásba helyezte lemondását azt követően, hogy a legfőbb vallási vezető konzultációra visszarendelte Bécsből Mohamed Zavad Zarif külügyminisztert, akit arra próbált rávenni: követelje az ötöktől, hogy a megállapodás aláírása után azonnal töröljék el a szankciókat; ugyanakkor utasítsa vissza a megállapodás azon passzusát, mely lehetővé teszi a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) munkatársainak, hogy iráni katonai létesítményekbe is beléphessenek. Végül, hogy ne fogadja el azokat a feltételeket sem, amelyek megakadályozhatják Iránt a nukleáris energia katonai célú felhasználásában.
Hamenei egyidejűleg felszólította az iráni kormány két keményvonalasát – Hosszein Degán hadügyminisztert, valamint az Iráni Forradalmi Gárda parancsnokát, Mohammad Ali Dzsafarit, hogy maguk is gyakoroljanak nyomást az elnökre. Ez meg is történt, de különösebb eredménye nem volt, annak dacára, hogy a két szélsőséges politikus azzal érvelt: Irán most bármit elérhet, hisz a görög válság miatt az Európai Unió teljesen bénult, Barack Obama pedig annyira akarja a megállapodást, hogy jelenleg bármit le lehet nyeletni vele: így „a Nyugat kész tények elé állítható”.
Iránban tehát teljes a megosztottság, s a jelek szerint – a megállapodás dacára – még mindig kulcspozícióban vannak azok, akik elutasítják az együttműködést. Ha múlt hétfőn meg nem is tudták akadályozni a szerződés aláírását, annak betartását egészen biztosan ellehetetlenítik. Például a Medzsliszben (parlament), a ratifikáció során, vagy később a hadsereg és a Forradalmi Gárda révén, melyeknek titkos üzelmeibe Ruhaninak nincs betekintése. Ami biztos, az biztos alapon, a parlament június 21-én el is fogadott egy olyan törvényt, mely megtiltja a NAÜ bármilyen ellenőrző tevékenységét katonai létesítményekben. Az erőviszonyokat jól mutatja, a 213 szavazó képviselő közül 199 támogatta az egyébként nyilvánvalóan Hamenei inspirálta javaslatot.
Egyesült Államok
Már csak ezért sem egészen érthető, milyen érdekek szóltak amerikai részről amellett, hogy ilyen formában egyezzenek meg Iránnal – azon túl persze, hogy Barack Obama nagyon szeretne olyan politikusként búcsúzni a Fehér Háztól, aki pont az ellenkezőjét cselekedte, mint George W. Bush, mely utóbbi politikáját még mindig erőteljes bírálatok érik, s nem csak demokrata oldalról. A tény, hogy maga az elnök is így nyilatkozott: „A megállapodás nem a bizalomra, hanem az ellenőrzésre épül”, s ez sokat elmond a kétségekről.
Úgy tudni, hogy a jövő évi elnökválasztás nagy demokrata várományosa, Hillary Clinton is azzal házal nagy és befolyásos amerikai zsidó szervezeteknél, hogy az ő kül- és főként Izrael-politikája egészen más lesz, mint amilyen az Obamáé volt, sőt bizalmasan azt is elárulta: ő „jobb barátja lesz Izraelnek, mint amilyen Obama elnök volt”. Mindez persze senkit sem nyugtatott meg, így aztán erőteljes politikai mozgás indult meg a kongresszusban is, hogy ott a republikánus többség a megállapodás ellen szavazzon. A többségi vezető, Mitch McConnell nem hagyott kétséget afelől, hogy „nagyon nehéz lesz egy ilyen megállapodást a honatyáknak eladni”, majd hozzátette, hogy az 54 republikánus szenátor közül mindenki nemmel voksol majd. Kérdés, hogy a 44 demokrata közül hány szavaz majd szintén nemmel; 13 demokrata nemre lenne szükség, hogy az semlegesítse az elutasítás elleni majdani elnöki vétót.
Ehhez azonban Hillary Clinton fellépése kellene, mely nyilvánvaló illojalitás lenne Obamával szemben, aki – ha ez bekövetkeznék – sokat árthat még az első amerikai elnök-jelöltnő kampányának. Ugyanakkor Clinton számára az sem egy vonzó perspektíva, hogy teljesen azonosuljon egy olyan közel-keleti politikával, melyet – John Kerry State Departmentjén kívül –, mindenki kész csődnek nevez (a demokratákat is beleértve). Egyre jobban előtűnnek azok az erővonalak, melyek az Obama és Clinton érdekei közötti súlyos ellentéteket vetítik előre, s ezek közül az P5+1 megállapodás az egyik legnagyobb, és mindenképp a legaktuálisabb. Ha más is ez a konfliktus, mint ami Iránban, Hamenei és Ruhani között ma meghatározza a politikai mozgásteret, de legalább olyan sorsdöntő lehet. Obama, különösen beállva így az „Iran deal”-be, már nem sokat veszthet, ráadásul az ő politikájáról mára véglegessé váltak a szakértői percepciók. Hillary Clinton azonban annál többet, ha egy ennyire kétes ügy mellett kardoskodik, ugyanakkor nyilvánvalóan érdekében áll majd nem ott folytatni, ahol elődje – mint látjuk – abbahagyta.
Következő cikk: Petőfi-temetés: Ne ily halált adj, istenem
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Trump az iráni szárazföldi beavatkozás puszta ostobaságán töpreng. Hogyan jutottunk idáig?
Mit lehet mondani vagy gondolni ebben a félelmetes pillanatban? Ezt az illegális háborút soha nem lett >
Trump Irán elleni támadása felelőtlen
Egy felelős amerikai elnök meggyőző érveket sorakoztathatna fel a további iráni fellépés mellett. Ennek középpontjában a >
Ki segíti a tüntetőket Budapesten, Belgrádban, Isztambulban?
Budapesten 100 ezrek vonultak az utcára az LMBT-jogok érdekében. Belgrádban főleg fiatalok tiltakoznak az őrizetbe vételek >
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >