Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Törökország: Új győzelem – régi bajok
„Ez a győzelem elkerülhetetlen volt, és mind Washingtonnak, mind Brüsszelnek rövid távon hasznos.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Erdoğan török elnök számítása bejött: az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) nemcsak nyert a választásokon, de egyedül is kormányt tud alakítani. Közelebb került-e ahhoz, hogy egyeduralmat, egyfajta prezidenciális rendszert létrehozzon? Igen, de csak egy kicsit. Ugyanis nemcsak a most ismét legyőzött ellenzék utasítja ezt el, de pártjából számosan, nem mellesleg Ahmet Davutoğlu miniszterelnök is.
Nem valószínű, hogy az egyébként igen intelligens Recep Tayyip Erdoğant olyannyira elvakítaná mostani győzelme, hogy elhiteti magával: az urnákhoz járulók 49,4 százaléka azért szavazott rá, mert okvetlenül elnöki rendszert szeretne. Győzelmének igazi oka a félelem a bizonytalanságtól, amely egyre mélyebben áthatja az országot. Idén már volt egy választás Törökországban, június 7-én, amely igencsak megtépázta az AKP addigi politikai pozícióit. Egyrészt 2002 óta először elveszítette addigi kormányalkotó többségét, másrészt nem volt olyan másik parlamenti párt, amely nem hogy koalícióra, de egyáltalán szóba állt volna vele. A mostani, november 1-jei rendkívüli választásra ezért volt szükség. A két időpont között öt hónap telt el, s Törökország helyzete gyökeresen megváltozott.
Először is rendkívüli módon megromlott ismét a török–kurd viszony; pontosabban, az AKP eltávolodott a kurdok és a városi értelmiség által támogatott Népi Demokrata Pártól (HDP), amelyet addig komoly háttéralkukkal tartott magához elég közel. Másrészt ismét bombázni kezdte a szíriai Kurd Munkáspárt (PKK) bázisait. Törökország mintegy 20 milliós kurd lakossága megosztottan reagált erre; sokan háttérbe húzódtak, és politikailag sem exponálták magukat. Mások, főként Kelet-Anatólia rendkívül konzervatív kurd lakossága a biztonsági kockázatok miatt átszavazott az AKP-ra.
Akárcsak a Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) számos tagja, akiket felháborított vezetőjük, Devlet Bahçeli intranzigens magatartása, amit Erdoğannal szemben mutatott. Az AKP mindenképpen szerette volna átcsábítani az MHP-t még június 7. után, hogy az belülről vagy kívülről támogassa az akkori kisebbségi kormányt. Ám Bahçeli úgy kalkulált, hogy Erdoğan és az AKP támogatottsága egyre zuhan, saját pártja pedig el tudja majd csábítani a lemorzsolódó tömeget. Ám e várakozás ellenkezője következett be, az AKP főleg az MHP-ból tudott új voksokat szerezni.
A szíriai kurd települések bombázása mellett Törökország az Iszlám Állam (ISIS) ellen is komolyabb fegyveres akciókba kezdett, vagyis most már nemcsak titkosszolgálati téren, hanem katonailag is beszállt a Szíriában zajló fegyveres akciókba. Ennek is komoly következményei lettek. Júliusban a dékelet-anatóliai Suruç városában, októberben pedig Ankarában hajtott végre az ISIS öngyilkos terrortámadást; igaz, nem az AKP, hanem a legnagyobb ellenzéki párt, a szociáldemokrata Köztársasági Néppárt (CHP) rendezvényein. Közel háromszázan haltak meg, így immáron a hátország is megtapasztalta a háborús mindennapokat. Ezt követően sokan félretették politikai megfontolásaikat, s arra voksoltak, aki egyértelmű bizonyságát adta annak, hogy a kialakult helyzettel meg tud birkózni. Erdoğan élt is az alkalommal, melyet nemcsak az otthoni események, de a nemzetközi fejlemények is tálcán kínáltak a számára.
Két fontos megállapodást kötött Erdoğan az elmúlt hónapokban, melyek újrapozicionálták kormányát. Az elsőt Washingtonnal; ennek értelmében az amerikai harci gépeknek már nem kell az Arab-öböl menti bázisokról vagy anyahajóról felszállniuk, mert használhatják a szíriai bombázásokkor az incirliki bázist. Ez a lépés ugyanakkor nemcsak katonailag pozicionálta újra Törökországot, hanem a NATO-n belül ismét kulcsországgá tette, Erdoğannak pedig megadta a lehetőséget, hogy ellensúlyozhassa azokat a kritikákat, melyeket Washington az egyre iszlamistábbá váló török belpolitikával szemben olykor megfogalmaz.
A másik megállapodás az Európai Unióval van formálódóban a menekültek visszafogadása ügyében. Ezért Ankara a legnagyobb árat kéri: az uniós tagságot, amit – tekintettel az ország állapotára s az iszlamista kormányzati tendenciákra – Európa aligha engedhet meg magának. Ugyanakkor tény, hogy már az idei menekültválságot messze megelőzően is bárki megtapasztalhatta az anatóliai városok elöregedését, hiszen a fiatalok onnan vagy elhagyták Törökországot, vagy pedig tervezik, hogy átköltöznek az unióba.
Mind az Egyesült Államoknak, mind Európának, ha más és más okok miatt is, de erőteljes ankarai kormányra van szüksége, és ezt a kormányt jelenleg csak az AKP tudja biztosítani, Erdoğannal az élen. Egy erőteljes Erdoğan viszont – különösen, ha alkotmányozó többségre tenne valamikor szert a pártja – az első adandó alkalommal elnöki rendszert vezetne be, tovább oszmánosítana, felszámolva a kemali szekuláris állam minden megmaradt rekvizitumát; azaz Törökországot még kevésbé tenné Európa számára kívánatossá, s Amerika sem vágyik arra, hogy egy vallási tekintetben nem semleges, az emberi jogok vonatkozásában pedig kifejezetten intoleráns állammal kelljen egyezkednie.
A november 1-jei választás kimenetele minden vonatkozásban ezt az abszurd helyzetet tükrözi: egyrészről a legkevésbé sem volt kívánatos az AKP győzelme, másrészről ez a győzelem elkerülhetetlen volt, és mind Washingtonnak, mind Brüsszelnek rövid távon hasznos. És az is tény: Erdoğan ugyan rövid távon örülhet a győzelemnek, de hosszú távon egymaga kell, hogy megküzdjön azzal a bonyolult és igen veszélyes helyzettel, melyet részben maga kreált. Mindeközben az ellenék bánkódhat ugyan a vereségen, ám hálát adhat Allahnak, hogy egyelőre nem az ő feladata lesz mindazt eltakarítani az útból, amit az AKP az elmúlt tizenhárom év alatt a török bel- és külpolitikában tehertételként felhalmozott. Mert abba aztán totálisan belebukna.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Trump az iráni szárazföldi beavatkozás puszta ostobaságán töpreng. Hogyan jutottunk idáig?
Mit lehet mondani vagy gondolni ebben a félelmetes pillanatban? Ezt az illegális háborút soha nem lett >
Trump Irán elleni támadása felelőtlen
Egy felelős amerikai elnök meggyőző érveket sorakoztathatna fel a további iráni fellépés mellett. Ennek középpontjában a >
Ki segíti a tüntetőket Budapesten, Belgrádban, Isztambulban?
Budapesten 100 ezrek vonultak az utcára az LMBT-jogok érdekében. Belgrádban főleg fiatalok tiltakoznak az őrizetbe vételek >
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >