Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A legszebb női arc
Niki fedezte fel. >
Via Kelebia
Egy csepp vörösbor
Végel László
Vujkovics József kora délután vörösbort rendelt a kávézó kerthelységében. Etelka, a pincérnő meglepetten vette fel a rendelést. Vujkovics úr törzsvendég volt, és ebéd után kapucínert szokott fogyasztani. A napi két deci vörösboráért rendszerint esténként tért be. Talán nincs valami baja, töprengett magában Etelka.
Aggódott az öregért, mert számára a reményt Vujkovics úr jelentette, akinek két fia már vagy tizenöt éve Norvégiában él, és felvették a norvég állampolgárságot is.
Az unokák folyékonyan beszélnek norvégul, de nem tudnak sem szerbül, sem magyarul, sem németül. Így hát úgy hozta a sors, hogy norvég unokáim vannak, morfondírozott Vujkovics a vörösbor kortyolgatása közben.
A pincérnőben megcsillant a remény, és kapott az alkalmon.
– Szeretnék én is norvég állampolgár lenni – jelentette ki határozottan, és megkérte Vujkovics urat, írjon a fiainak, találjanak neki Norvégiában valami munkalehetőséget.
Az öregnek megesett a szíve Etelkán. Telefonált a fiainak, és rájuk parancsolt, hogy szerezzenek a fiatal pincérnőnek munkát és munkaengedélyt. A fiúk a lány dokumentumait kérték.
– Szóval lányom, norvég szeretnél lenni – töprengett, miközben a belső zsebbe csúsztatta a lány dokumentumait.
– Miért ne? – vágta ki, miközben serényen kicserélte az asztalon levő hamutálcát.
Vujkovics végigmustrálta a lányt. Szemre való teremtés; csinos, karcsú és szőke, még norvég menyasszony is lehetne belőle, játszadozott el a gondolattal.
Ettől kezdve Etelka megkülönböztetett figyelmet szentelt az öregúrnak, gyakran felszaladt a lakására, megfőzött, kitakarított neki.
Múltak a hetek, a hónapok, de mindhiába várták a választ.
Rendben lesz, meglátod, teljesül az álmod, és egy szép napon norvég leszel, vigasztalta az öreg, és telefonon megsürgette a gyerekeket.
Végre-valahára felvirradt a várva várt nap. Meghozta a postás a paksamétát, benne Etelka munkaengedélyével.
Vujkovics fájlalta, hogy elmegy a lány, ezért keserűségében ebéd után vörösbort kívánt.
Etelka a söntés mögül figyelte az öreget, aki hozzá sem nyúlt a borospohárhoz, hanem csak a munkaengedélyt forgatta.
Az idősebbik fia vette fel bejárónőnek, meg a gyerek mellé, hogy, mint ahogy írta, az unokát magyarul és szerbül tanítsa. Az ifjabbik Vujkovics is számított Etelkára. Legalább tudnak majd a gyerkőcök a nagyapával társalogni, írta. Az öreg a fejét csóválta. Mi történik ezekkel az ivadékaimmal, töprengett magában. Az ördög nem alszik, dünnyögte. A saját unokáim magyarul meg szerbül fognak tanulni ott a messzi Norvégiában – hitetlenkedett. Vujkovics József ugyanis magyarnak tartotta magát, annak ellenére, hogy az apja a királyi Jugoszláviában csak úgy – egyik napról a másikra – szerb lett. A nagyapja ugyanis jómódú német családból származott, aki Ferenc József idejében két malmot és húsz hold földet birtokolt. 1920 után azonban a szerbek elvették tőle az egyik malmot. A fia dühöngött. Csak azért is szerb lányt vett feleségül, és bejelentette, hogy ezentúl szerbnek vallja magát. A Schaffer nevet Vujkovicsra cserélte fel, és addig pereskedett, amíg visszaszerezte az elkonfiskált malmot. Megérte, mondta elégedetten, és a fiát Józsefnek keresztelte, majd magyar iskolába íratta. Német és szerb után legyen már magyar is a családban, jelentette ki. Szépen gyarapodott a vagyon, de kiütött a második világháború, bejöttek a magyarok, majd kisvártatva kivonultak, aztán beözönlöttek a partizánok. Vujkovics József apja hiába bizonygatta szerbségét, elvették tőle mindkét malmát, aztán még a földet is. Közben megfenyegették, hogy ne járjon a szája, örüljön, hogy német létére épp bőrrel megúszta.
Így maradt meg Vujkovics József magyarnak. A malmok, meg a földtulajdon nélkül kisemmizetten, szerényen éldegélt, szövetkezeti könyvelőként ment nyugdíjba.
Egyik földije azt állította róla, hogy német, a másik, hogy szerb, a harmadik, hogy magyar.
Neki pedig nagyon elege volt, ebből a zűrzavarból.
Boldog volt, hogy a fiai norvégok voltak.
Csak norvégok – és semmi mások.
Most meg, azért akarják alkalmazni Etelkát, hogy magyarra meg szerbre tanítsa a gyerekeket, háborgott.
Újra kezdődik a kalamajka vélekedett gondterhelten. Legszívesebben nem adta volna át a lánynak, a munkaengedélyt, aki élete nagy esélyét várta a lehetőségtől, hogy norvég lehessen.
Előző: Urak és magyarok
Következő: Történet az őzikékről
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
1989. október 23. és a republikánus gondolat
Hogy a Népköztársaságban a „nép” előtag fosztóképző, azzal mindenki tisztában volt, aki élt, mozgott abban az >
Orbán washingtoni embere
A New York Times úgy mutatja be a budapesti amerikai nagykövetet, mint aki elszabadult és keresztezi >
Macron politikai vandalizmusa a Balkánon
Az Euobserver kommentárja alaposan leszedi a keresztvizet a francia elnöktől, aki magához akarja ragadni az kezdeményezést >
A mi kipcsák vérünk
Azt pedig, hogy Orbán, Szijjártó és a magyarországi kormányzat helyesli és támogatja a török fegyveres erők >
A magyar ellenzék Isztambul-momentuma
Nagy hiba volt Orbán részéről, hogy nem vette le még időben a tábláról Borkait, mert máskülönben >
Putyin, Orbán Ukrajna ellen hergelte Trumpot
Az orosz és a magyar vezető szerepéről George Kent, a külügyi tárca helyettes államtitkára számolt be >
Az erkölcs visszanyal
A szavazás előtti héten sok millió magyar polgár kényszerült szembenézni a dilemmával, hogy Orbán Viktornak higgyen-e, >
Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >
Zárt és nyitott identitás
Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >
„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”
Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >
Miért vesztette el a Fidesz Budapestet
Amit Orbán a Fidesz közösségének titulál, ellenben az ellenzék fideszes maffiának nevez, azt a vakhűség, az >
Ki nyert vasárnap?
Érdemes megemlíteni viszont Karácsony józan és egyben biztató nyilatkozatát: azt, hogy az együttműködés érdekében nyomban kapcsolatot >