2020. augusztus 15. szombat
Ma Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Via Kelebia

A védnök kiszolgáltatottsága

Végel László
Végel László
A védnök kiszolgáltatottsága
A vén ház (dannyp5000 illusztrációja)

A történet azokba az időkbe vezet, amikor a bácskai magyarok tömegesen kezdték árulni ingatlanjaikat, hogy átköltözzenek az anyaországba. Sós Bertalan ingatlanközvetítőként jól feltalálta magát. Hirdetéseket adott fel azokba az újságokba, amelyeket a horvátországi és a boszniai menekültek rendszeresen olvastak. Az üzlet virágzott, és Sós Bertalan kisvártatva számottevő jövedelemre tett szert.

A kezdeti magas ingatlanárak néhány év múlva nagyot zuhantak, és csökkennek továbbra is. A magyarok egyre több családi házat kínálnak, de mind kevesebb menekült érkezik. Ennek következtében Sós Bertalan bevétele is lényegesen megcsappant.

Az áttelepülési hullámmal szemben az újdonsült ingatlanközvetítő úgy érvelt, mint a politikusok. A megmaradásról, a szülőföld szeretetéről beszélt olyan megfontolásból, hogy időt nyerjen. Azt szerette volna elérni, hogy a tulajdonosok ne adjanak túl a vagyonon egyik napról a másikra.

Ügyfelei egyetértően bólogattak. Igazad van, mondták, a szülőföld szeretete mindannyiunk szívügye, és nincs fontosabb dolog a megmaradásnál, de ennek ellenére sürgették, és áron alul adtak túl az ingatlanokon. Sós Bertalan a fejét csóválta, és tudomásul vette üzletfelei elhatározását.

Siralmas, hogy mennyire nem tartunk össze, bizonygatta. Ha összefognánk, akkor nem kellene ilyen fejvesztve menekülni, az értékeinknek megtartanánk az árát, és mindenki jobban járna.

A környék legszebb villáin, kertes házain adott túl, mert azokból nagy volt a kínálat. A nedves, a vályogból vert toldozott-foldozott házak, meg a leromlott panellakások tulajdonosai nem fontolgatták a távozást, komolyan vették a megmaradást.

Sós Bertalan kénytelen kelletlen tudomásul vette, hogy egyre rosszabbul megy az üzlet. Sürgősen változtatni kellett a taktikán, mert különben az érdeklődő vevőkör más észak-bácskai városka felé indul be, és akkor ő elesik még a szerény jövedelemétől is. Nem szónokolt többé a megmaradásról, a szülőföld szeretetéről; a magyarság ügyét borítékolta, és mentette a menthetőt.

Idővel mind magányosabb lett, mert megtorpant a kereslet. A mindennapok eseménytelenségét a hajdani üzletfelek hazalátogatásai szakították meg. Néhányuk befolyásos ember lett az anyaországban, emiatt vendégként rendszeresen felbukkantak, ha valahol szobrot avattak, nyári tábort rendeztek, vagy pedig egy jelentős történelmi évfordulóra emlékeztek. Gyakran szóltak a maradottakhoz, erkölcsi támogatásukról biztosították őket, és hangsúlyozottan terjesztették szülőföldön maradás gondolatát.

Sós Bertalan ilyen alkalmakkor elégedetten nyugtázta, hogy lám, anno mégis csak neki volt igaza, csak senki sem hallgatott rá. Mindaddig hitte saját igazát, még egy íróküldöttség látogatásakor meg nem bántódott.

Mivel egykori üzletfeleiről volt szó, a szervezők felkérésének örömmel tett eleget, hogy vállalja az esemény szponzorálását. Meghallgatta a helyi ügybuzgók argumentumait, hogy az itthoni üzletembereknek is támogatniuk kell a kultúrát, nem csak az Illyés Közalapítványnak. Az első sorban, a díszvendégek között ült, és sugárzó arccal hallgatta az egyik költő versét a hősies kitartásról. Talán emiatt hatott rá hideg zuhanyként a következő költemény, amely arról a kupecról szólt, aki a nyakukra hozta a veszedelmet, betelepítette a menekülteket. Sós Bertalan egy pillanatban úgy érezte, hogy a fejébe szökött a vér, hogy a közönség megvető tekintete rá irányul.

A kertben, a friss levegőn tért magához. A véletlennek köszönve úgy alakult, hogy a díszvacsorán a költő mellé kerüljön. Nem bírta ki megjegyzés nélkül.

Csak emlékeztetni szeretném drága uram, kezdte epésen, annak idején éppen én javasoltam önnek, hogy ne adjon túl potom áron a szülőföldön.

Hajdani üzletfele kérdő tekintettel nézett rá.

Látszik, hogy nem ért a költészethez, hiszen amit én írok, az irodalom, amit pedig ön művel, az a piszkos valóság, mondta, és fölényesen végigmérte. Kettőnk között óriási a különbség. Ne feledje, hogy én muszájból távoztam, ön pedig azért maradt, hogy lefölözze a jusst. Én szenvedtem, ön kereskedett. Látom, szépen megtollasodott.

Sós úr értetlenül bámult az idegenre még hallgatta az okfejtést. Nem igazán tudta felfogni, miért éppen róla szól az irodalom, ha állítják, hogy az, amit ő művelt, csak a piszkos valóság, amihez az irodalomnak abszolúte semmi köze.

Előző: Történet az őzikékről

Következő: Történet az őzikékről

2011. október 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az internetes SZER olyan lesz, mint a régi?

Az internetes hozzászólások alapján úgy érzem, valamiféle nosztalgia rádiónak képzelik el sokan. Korosztályom (a háború után >

Tovább

Fehér-Oroszországban eljött az igazság pillanata

Úgy néz ki, hogy az ellenzék kerekedik felül. Már sok rendőrt letette az egyenruhát és közölte, >

Tovább

Belarusz: a mi sorsunk is?

"Legsokkolóbb az az őrizetbe vett tüntetőkkel szemben tanúsított rendszerszintű erőszak a rendőrségi buszokban és a börtönökben. >

Tovább

Az elnök rémálma (Trumpizmusok)

Donald Trump két dologtól retteg az életben: a le nem …tethető nőktől – és a novemberi >

Tovább

Orbán Viktor nem akar egy ágyba bújni Lukasenkóval?

Eltérnek a vélemények, hogy mi várható Magyarország részéről a mai uniós külügyminiszteri értekezleten a Belorusz ellen >

Tovább

Már megint ellopták Fehér-Oroszország jövőjét

Úgy néz ki, hogy Tyihanovszkaját előbb több órára őrizetbe vették, majd arra kényszerítették, hogy hagyja el >

Tovább

A tejes bűnösség korában

Sokszor csodáltam, hogyan élte túl a sztálinizmust az orosz nemzet, amelyik olvashatta Dosztojevszkijt. Vagy azért volt >

Tovább

Soros 90

A vezető német konzervatív lap azt írja a ma 90. születésnapját ünneplő Soros Györgyről, hogy az >

Tovább

Morális forradalom

A belorusz nép fölkelt a zsarnokság ellen. Ez a lényeg. Szorongó szívvel, de nagy szeretettel és >

Tovább

Péterrévei vízgondok

Az ilyen dolgokkal, amelyek ellehetetlenítik a mindennapi élet, a jelek szerint, senki sem törődik. A ház- >

Tovább

Esik szét Európa utolsó igazi diktatúrája

Legalábbis a konzervatív brit Times szerint: A nagy tömegdemonstrációk jelzik, hogy egyre nagyobb az elégedetlenség abban >

Tovább

Az orvosok lázadása

A Sajtószabadság Alapítvány kezdeményezésére száznál is több vajdasági magyar újságíró, közíró tiltakozott az Index portáljának kivégzése >

Tovább