Ma Károly, Karola, Tamás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Exjugó Lexikon
Szerbül tudni
Marius Tabacu (Kolozsvár)
Én nagyon jól tudok szerbül.
Nem is csoda, mivel Temesváron nőttem fel. Ahol mindenki, minden nyelven beszél. Csak úgy, magától.
A némettel is egyszerű volt. Meghívtak egy gyerekbuliba. Svábokhoz. Órákon át kellett polkázni a három, egybenyitott hatalmas szobán keresztül, tele éles sarkú bútorral. Másnap Bea, a szeplős házigazda megtöltötte az iskolát azzal, hogy megkértem a kezét, ő pedig ideadta, mert jól tudok németül. Naná, mivel német óvodába jártam. Ez ötéves koromban történt, amikor beadtak, mint minden becsületes temesvári sarjat, akinek nincsenek nyelvi gondjai. Nyelviek nem is voltak, mivel egy árva hangot sem értettem – ez túl van a nyelviségen, közel az eredendőséghez, a biblikus gyilkossághoz. Ilyenkor az egyetlen megoldás az immanencia (természetesen korai fejlettségem idővel elhalványult): én erőltettem óvónénim meséire az értelmet, nekem volt igazam, ha máskor kacagtam, mint a többiek, máskor csaptam össze a tenyeremet és állandóan szorongtam. Én tudtam németül, ők stréberkedtek. Ez később átfogalmazódott: mivel nem értették, mit mondok, elment a hírem, hogy hoch deutsch-ot beszélek. Kizárásos alapon, mivel eredetileg Beáék közhírré tették német nyelvtudásomat, és nekik mindenük megvolt, nagy lakás, Fiat milletrecento, rúgógumi, igazuk. A házasságunk Beával nem valósult meg – nem is bántam, mert egy csepp melle sem volt, és nem is tudom, hogy megnőtt-e neki valaha, mert kivándoroltak Izraelbe. Persze, abban a korban a többi lánynak sem volt melle – tehát kényszerből a tanító nénit szerettük másként, mint a hazát – de ők itthon maradtak, így saját szemünkkel bizonyosodtunk meg erről-arról.
A szerbbel is hasonlóképpen alakult a tudásom. Jobban mondva, adódott. Lett, mert adva volt.
Nem, nem az anyai nagyanyámtól tanultam meg. Különben is, ő horvát volt. A két nyelv között pedig súlyos a különbség: vagy húszezer halott és közel félmillió menekült. Igaz csak utólag, a modern történelemben. Modern halottak. Nem, bizony, a szerb tudásom is tiszta forrású, mint a hoch deutsch-om. Van. Mint minden igazi temesvárinak.
Az ötvenes évek végén csak hallottuk, a hatvanas évek legelején mát láttuk is a tévét. Egyet. Braunéknál. Bámulatos volt és kiábrándító. Mert volt, aki másképpen képzelte, volt, aki sehogy sem, tehát az, amit láttak, mindenki számára más volt, mint ahogy lennie kellett volna. De volt, lett, és időnként kivehető volt a sok fehér-fekete villogásból (szakszerűen – a bolhákból) a különböző alak, lassan kidomborodott a neműk is, ami kezdetben elégnek látszott. Mert látszott. Általános elégtétel uralkodott. Braunék feszíthettek, mert csak nekik volt, a többiek pedig megelégedtek azzal, hogy ilyen készülék még Bukaresten sincsen. Mert mi mással hasonlítsa össze magát a büszke temesvári, mint egy fővárossal, legyen akár az a balkáni is. A pitiáner lokálpatriotizmus önellentmondás. Szóval látszott, néztük. Volt ebben egy kis lenézés is, ahogy egy mitteleuropéerhez illik, amikor kitekint a szalonjából. Mert ami hallatszott, az szerbül volt, mivel csak a belgrádi tévé létezett. De üsse kő – mi az nekünk: aki hochdeutsch-ot, précieuse románt és irodalmi magyart beszél, annak az a semmi balkáni kulturálatlan hablatolás nem jelenthet gondot. Persze az nem jelentett semmit, hogy Effi tante, a házvezetőnőnk is tudott szerbül, mert ő csak egy egyszerű sváb volt. A Tante-t is csak azért kapta, mert úri házban szolgált, különben szimpla Frau maradt volna. Röviden, néztük a szerbeket és értettük. Önállóan: mindenki mást. Majd kitört az ideológiai, a nagyon hideg háború. Egy-egy film első öt perce elég volt egy hosszú estet betöltő hajba-kapásra. Majd meghívták az anyai nagyanyámat, mint hitelesített nyelvtudót, de hamar lemondtak róla, mert szegénykém azt mondta, amit a tévében ímmel-ámmal hallott, nem azt, amit a többiek értettek tökéletes és önálló szerb ismeretükkel. És különben is – ő nem volt eredeti szerb, csak egy agyszerű horvát.
Szerencsére hamarosan meglett a magyar és a román tévé. Amit az ország más városaiban is láthatták. De Temesváron jobb volt a vétel, ezt mindenki tudta. Es azt is, hogy Temesvár egy soknyelvű város.
*
Szemelvények az Ex Symposion Exjugó Lexikonából (82. szám):
Kurdy Fehér János: Bevezető – Bárányfelhő
Bozsik Péter: 1980. május 4.
Radics Viktória: Baloldali
Danyi Zoltán : Bazooka
Németh Árpád: Burek
Makai József: Jugoszláv Néphadsereg
Rajsli Emese: Kusturica Reloaded
Szerbhorváth György: Muskátlizenét minden faluba!
Végel László: Párttagság
Marius Tabacu: Szerbül tudni
Kalapis Rókus: Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány
Szerbhorváth György: Vajdasági magyar hatalom
Balázs Attila: Utószó
Illusztrációk: drMáriás
Következő cikk: A székesfehérvári véleményvezérek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Összehangolni a hatalomváltást!
Magyar szempontból fontos, hogy az aláírók között van Bódis Gábor, Budapestre származott neves újságíró, az Újvidéki >
„Csoda kellene Orbán Viktor megbuktatásához”
A Daily Telegraph azt idézi Márki-Zay Péter londoni előadásából, hogy csoda kellene Orbán Viktor megbuktatásához, hiszen >
Ez a vonat (is) elment!
Olyan vélemény is van, hogy „meg kell várni a magyarországi hatalomváltást, akkor itt is megváltozik a >
Antiszemita, nacionalista dzsembori - Orbánnal
Szélsőjobboldali találkozó lesz holnap Madridban a többi közt a magyar és a lengyel kormányfő részvételével, a >
Lázadás az elszemélytelenített hatalom ellen
Ezekben a napokban a három szóból álló csatakiáltás visszhangzik Szerbiában. A polgárok legyőzték a félelmet és >
Orbán Viktor Putyin ügyvédje az EU-ban
Magyarországnak a kárpátaljai kisebbség miatt feszült a viszonya Ukrajnával, ugyanakkor szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, amivel egyedül >
Orbán újabb kulturális karácsonyfadísze
A helyszíni tudósítás azon tanakodik, hogy a 67 millió fontért megépített budapesti Zene Háza jól sikerült >
Miért még fontosabb a BBC, mint korábban?
Változatlanul három igen nagy előnnyel szolgál: megbízható információforrás, képes számon kérni a disznóságokat a hatalmon, és >
A déli határ túloldalán veszteglő migránsok a fontos szereplők lettek a magyar választási kampányban...
... de messze nincsenek annyian, ahogyan azt a hivatalos statisztika állítja. Mindenesetre a nacionalista Orbán Viktor >
„Kétféleképpen is lehet”?
Nem lehet „kétféleképpen”, hanem csak egyféleképpen. Ez pedig a magyar nyelv egyenrangú hivatalos használata – ahogy >
Képesek leszünk végre ledönteni az egyeduralmi rezsimek bástyáit?
Az ellenzéknek most kormányképes alternatívát kell nyújtania. Reformokat ígérnie és kidolgoznia az egészségügyben, az oktatásban, az >
Orbán kulturális háborújának újabb fejezete
Elégedett a vadonatúj budapesti Zene Házával Edwin Heathcote, aki közreműködött a győztes pályamunka kiválasztásában, pedig eredetileg >