2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Exjugó Lexikon

Szerbül tudni

Marius Tabacu (Kolozsvár)
Marius Tabacu (Kolozsvár)
Szerbül tudni
(drMáriás: Tito felesége, Jovanka Broz magához öleli a kisded Marxot)

Én nagyon jól tudok szerbül.

Nem is csoda, mivel Temesváron nőttem fel. Ahol mindenki, minden nyelven beszél. Csak úgy, magától.

A némettel is egyszerű volt. Meghívtak egy gyerekbuliba. Svábokhoz. Órákon át kellett polkázni a három, egybenyitott hatalmas szobán keresztül, tele éles sarkú bútorral. Másnap Bea, a szeplős házigazda megtöltötte az iskolát azzal, hogy megkértem a kezét, ő pedig ideadta, mert jól tudok németül. Naná, mivel német óvodába jártam. Ez ötéves koromban történt, amikor beadtak, mint minden becsületes temesvári sarjat, akinek nincsenek nyelvi gondjai. Nyelviek nem is voltak, mivel egy árva hangot sem értettem – ez túl van a nyelviségen, közel az eredendőséghez, a biblikus gyilkossághoz. Ilyenkor az egyetlen megoldás az immanencia (természetesen korai fejlettségem idővel elhalványult): én erőltettem óvónénim meséire az értelmet, nekem volt igazam, ha máskor kacagtam, mint a többiek, máskor csaptam össze a tenyeremet és állandóan szorongtam. Én tudtam németül, ők stréberkedtek. Ez később átfogalmazódott: mivel nem értették, mit mondok, elment a hírem, hogy hoch deutsch-ot beszélek. Kizárásos alapon, mivel eredetileg Beáék közhírré tették német nyelvtudásomat, és nekik mindenük megvolt, nagy lakás, Fiat milletrecento, rúgógumi, igazuk. A házasságunk Beával nem valósult meg – nem is bántam, mert egy csepp melle sem volt, és nem is tudom, hogy megnőtt-e neki valaha, mert kivándoroltak Izraelbe. Persze, abban a korban a többi lánynak sem volt melle – tehát kényszerből a tanító nénit szerettük másként, mint a hazát – de ők itthon maradtak, így saját szemünkkel bizonyosodtunk meg erről-arról.

A szerbbel is hasonlóképpen alakult a tudásom. Jobban mondva, adódott. Lett, mert adva volt.

Nem, nem az anyai nagyanyámtól tanultam meg. Különben is, ő horvát volt. A két nyelv között pedig súlyos a különbség: vagy húszezer halott és közel félmillió menekült. Igaz csak utólag, a modern történelemben. Modern halottak. Nem, bizony, a szerb tudásom is tiszta forrású, mint a hoch deutsch-om. Van. Mint minden igazi temesvárinak.

Az ötvenes évek végén csak hallottuk, a hatvanas évek legelején mát láttuk is a tévét. Egyet. Braunéknál. Bámulatos volt és kiábrándító. Mert volt, aki másképpen képzelte, volt, aki sehogy sem, tehát az, amit láttak, mindenki számára más volt, mint ahogy lennie kellett volna. De volt, lett, és időnként kivehető volt a sok fehér-fekete villogásból (szakszerűen – a bolhákból) a különböző alak, lassan kidomborodott a neműk is, ami kezdetben elégnek látszott. Mert látszott. Általános elégtétel uralkodott. Braunék feszíthettek, mert csak nekik volt, a többiek pedig megelégedtek azzal, hogy ilyen készülék még Bukaresten sincsen. Mert mi mással hasonlítsa össze magát a büszke temesvári, mint egy fővárossal, legyen akár az a balkáni is. A pitiáner lokálpatriotizmus önellentmondás. Szóval látszott, néztük. Volt ebben egy kis lenézés is, ahogy egy mitteleuropéerhez illik, amikor kitekint a szalonjából. Mert ami hallatszott, az szerbül volt, mivel csak a belgrádi tévé létezett. De üsse kő – mi az nekünk: aki hochdeutsch-ot, précieuse románt és irodalmi magyart beszél, annak az a semmi balkáni kulturálatlan hablatolás nem jelenthet gondot. Persze az nem jelentett semmit, hogy Effi tante, a házvezetőnőnk is tudott szerbül, mert ő csak egy egyszerű sváb volt. A Tante-t is csak azért kapta, mert úri házban szolgált, különben szimpla Frau maradt volna. Röviden, néztük a szerbeket és értettük. Önállóan: mindenki mást. Majd kitört az ideológiai, a nagyon hideg háború. Egy-egy film első öt perce elég volt egy hosszú estet betöltő hajba-kapásra. Majd meghívták az anyai nagyanyámat, mint hitelesített nyelvtudót, de hamar lemondtak róla, mert szegénykém azt mondta, amit a tévében ímmel-ámmal hallott, nem azt, amit a többiek értettek tökéletes és önálló szerb ismeretükkel. És különben is – ő nem volt eredeti szerb, csak egy agyszerű horvát.

Szerencsére hamarosan meglett a magyar és a román tévé. Amit az ország más városaiban is láthatták. De Temesváron jobb volt a vétel, ezt mindenki tudta. Es azt is, hogy Temesvár egy soknyelvű város.

*

Szemelvények az Ex Symposion Exjugó Lexikonából (82. szám):

Kurdy Fehér János: Bevezető – Bárányfelhő
Bozsik Péter: 1980. május 4.
Radics Viktória: Baloldali
Danyi Zoltán : Bazooka
Németh Árpád: Burek
Makai József: Jugoszláv Néphadsereg
Rajsli Emese: Kusturica Reloaded
Szerbhorváth György: Muskátlizenét minden faluba!
Végel László: Párttagság
Marius Tabacu: Szerbül tudni
Kalapis Rókus: Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány
Szerbhorváth György: Vajdasági magyar hatalom
Balázs Attila: Utószó

Illusztrációk: drMáriás

2013. június 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kovács, a lebukott tweeteres

Kovács üzeneteit a meghiúsult remények dokumentumaiként érdemes olvasni. Hiszen az egész eljárás leállítását sürgette a teremből, >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább