2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Exjugó Lexikon

Utószó

Balázs Attila
Balázs Attila
Utószó
(drMáriás: Mao Ce-tung Pekingbe várja Titót)

Egyszer volt egy ország. Miként egy MÚ tehén meg egy NYÚL. Ők is ebben az országban éltek. Hol boldogan, hol boldogtalanul. Néha így, néha úgy. Néha amúgy. A nap felkelt, bejárta a maga pályáját, utána lenyugodott. Ilyen ország volt ez. Se a MÚ tehén, se a NYÚL igazából nem igyekezett megfogalmazni a maga boldogságát. Amikor ilyet éreztek, élni próbáltak, nem pediglen megmagyarázni boldogságuk különleges okát. Boldogságra pedig leledzett néha ok: bár nem oly aránytalan mennyiségben, mint ahogy sokan tudni vélték. Egy ország volt ez a maga nyavalyáival együtt. Ahol széles volt az égbolt, erős a nap tüze, hideg a szél beretvája; ahol el lehetett nyújtózni a tengerpart meleg fövenyén, s nyugodtan meg lehetett fagyni a térden felüli hóban. Járni lehetett a síkságot, mászni a hegyet, szántani az égboltot, ugyanakkor alámerülni az iszapos fertőben. Tehát teljes. (Béke poraira.)

Jugoszlávia a második világégésben, amelynek végétől története igazából számít – ahogy az az összes háború utáni jugó tankönyvből kivehető különösebb intellektuális bevetés nélkül – nem csak a megszállóktól szabadult meg, hanem a régi, ember-ellenesnek tekintett hatalomtól is. Attól az átkostól. A partizánok és a népfelszabadító hadsereg leváltotta a régi szörnyszülött rendszer képviselőit, vezérei pedig felszólították az örömmámorban úszó népet, hogy a falvakban és városokban, csakúgy a járásokban válasszanak elnököt, meg népbizottsági tagokat. Így jöttek létre a népfelszabadító bizottságok, amelyek a népi hatalom gyakorlásának első legitim eszközét jelentették. Ekkor még folytak a harcok. Mindjárt a felszabadulás után a nép megválasztotta a járási képviselőket, akik negyvenöt novemberének végén Belgrádban ünnepélyes harsonával kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot. Új alkotmányt hoztak, amely szerint minden talpalatnyi föld – a macedóniai  örvényes Vardartól a szlovéniai magas Triglavig – kivétel nélkül azé a szorgos kézé, amely megműveli.

Ennek szellemében és lendületében mindent, amit tudtak, elvettek a nagybirtokosoktól, templomoktól, kolostoroktól, a zsírosabb falusi gazdáktól (meg a kevésbé zsírosától, ha a helyzet úgy hozta), és szétosztották a nincstelenek (vagy az arra érdemesültek) között. Aztán mivel így túl nagy lett a szétdaraboltság, a parasztok tömörültek, s létrehozták a termelő szövetkezeteket, állami mintagazdaságokat. Elmondottakkal párhuzamban a győztesek a bányákat és a gyárakat is konfiskálták előző gazdáiktól, a hazai és külföldi nagytőkésektől, állami tulajdonnak kiáltották ki mindet, amivel valóra vált a földet a parasztoknak, gyárat a munkásoknak! szépen hangzó ígérete. Ezzel – Tito elvtárssal és a Kommunista Párttal az élen – megvalósult a jugoszláv népek testvérisége-egysége a vállvetett, duruzsoló munkában, teljesült a munkásság régi vágya, materializálódni látszott az Álmok (fantasztikusan Nyitott) Országa. Ám aztán gyorsan kiderült, hogy a YU-szocializmus útja is meglehetősen rögös, bezáruló, és hogy a régi neuralgikus pontok alig csillapulnak új gyógyító kézrávetésre. Bízni azonban lehetett, miként abban is, hogy jönnek még majd jobb idők. – Ha úgy vesszük, Jugoszlávia története eme bizakodások és csüggedések, nyugalmak és feszültségek ritmikus váltakozásából, vagy éppen egyidejűségéből állt. A fekély legutóbbi perforációjáig, amikor is a pusztulás lett úrrá mindenen.

A „véres dezintegráció”.

Kilencvenkilenc rügyfakasztó tavaszán Javier Solana NATO-főtitkár kegyelemdöfésként utasítást adott a maradék Jugoszlávia elleni légi hadművelet megkezdésére, amely aztán több hullámban egészen szóban forgó év nyaráig tartott. Közben világossá vált a valójában nem létező harctéren: hogy egy-két szinte véletlenszerű találattól eltekintve, nincs mit kezdeni az elérhetetlen égi magasságokból támadó, technikailag egészen más, valamiféle futurisztikus időből, egészen más idősíkból érkező gépek ellen, amelyeké a világ összes pénze-muníciója. Következésképp akár az ideje is. Ez ellen nem lehet harcolni. Újabb (nép)hősökkel sem. Ezzel Jugoszlávia beírta magát az eltűnt országok lexikonjába. Vagy akár az „utolsó jugoszláv író”,  Danilo Kiš Holtak enciklopédiájába. Miként beírta magát egy többsíkú, rengeteg-szereplős, talányokkal teli (poszt)modern (detektív)regény eklektikus (dialektikus) lehetőségvilágába is. (De ez most más lapra tartozik.)

És aki ma Jugoszláviára gondol? Irodalommal vagy nélküle? Sokan még ma is sírnak utána, és letűnt aranykorról beszélnek, közben nehéz lenne megmondani, hányan vannak, akik ezzel együtt valójában fiatalságuk édes madarát siratják el. Akár ott éltek, akár nem. De vannak olyanok szép számmal abból a táborból is, akikre aligha vetődhet rá a gyanú árnyéka. Például még meg sem születtek, amikor Titoszlávia létezett. Vagy soha nem is jártak ott. Bennük mi maradt meg YU-Atlantiszból? Ebből a tudat alá csúszott akármiből, amelyben a makrokozmikus legendákon túl ott az a mikrovilág szintúgy, amelyet ékes példaként Tolnai Ottó, Nagy-Jugoszlávia utolsó íróelnökének nullás lisztje fémjelez. (Képzavar szándékos.)

Számunk ötletét egy vaskos kötet, a LEKSIKON YU MITOLOGIJE (Jugoszláv Mitológiai Lexikon) adta, amely kötet 2004-ben jelent meg a zágrábi Postscriptum és a belgrádi Rende kiadók gondozásában, mintegy őszintén megtapsolható produktumaként annak, amit a józan ész diktálta újbóli közeledés ékes példájaként üdvözölhetünk. A kvázi-lexikon, mert az, szülőanyja Dubravka Ugrešić horvát írónő, cikkírói meg sokan, rendszeresen publikálók, miként csak alkalmilag tollat ragadók egyaránt. A könyv szerkesztői bevezetőjükben hangsúlyozzák a teljességre törekvés szándékának érthető hiányát. Miként mi is, amikor az ebből a lexikonból, mondhatni, teljes egészében hiányzó aspektust próbáljuk meg kamatoztatni úgy, hogy az alapműből is felvillantunk ezt-azt. Ugyancsak a teljességre törekvés szándéka és lehetősége nélkül. Záradék: nem csak akiért a harang szól, hanem: De te fabula narratur. (Járulnánk hozzá tehát, nem kis igyekezettel, egy kép nagyobb felbontásához, ha más nem. /De valószínűleg igen./)

*

Szemelvények az Ex Symposion Exjugó Lexikonából (82. szám):

Kurdy Fehér János: Bevezető – Bárányfelhő
Bozsik Péter: 1980. május 4.
Radics Viktória: Baloldali
Danyi Zoltán : Bazooka
Németh Árpád: Burek
Makai József: Jugoszláv Néphadsereg
Rajsli Emese: Kusturica Reloaded
Szerbhorváth György: Muskátlizenét minden faluba!
Végel László: Párttagság
Marius Tabacu: Szerbül tudni
Kalapis Rókus: Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány
Szerbhorváth György: Vajdasági magyar hatalom
Balázs Attila: Utószó

Illusztrációk: drMáriás

2013. június 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2013. június 29. 0:37:47

A végén csak jó összeraktad, Attila.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kovács, a lebukott tweeteres

Kovács üzeneteit a meghiúsult remények dokumentumaiként érdemes olvasni. Hiszen az egész eljárás leállítását sürgette a teremből, >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább