Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Szép kis történetek (5.)
Szerelmem, Delphine
Szép kis történetek. A szerző, Balázs Attila ennyit ír beharangozóként könyvéről: „csupa szép kis történet”. Tavaszra jelenik meg a Zetna Könyvkiadó gondozásában. A Zetna székhelye Zenta, igazgatója Beszédes István, a kötet szerkesztője pedig Radics Viktória. A téma és a nevek önmagukért beszélnek. Az elkövetkező néhány kedden és csütörtökön – az író engedélyével – néhány részletet közlünk készülő könyvéből.
Itt kisebb fajta csend telepedett ránk, szürcsöltük az erősen kubai rumos koktélt, elmerengtünk a dolgon. A dolgok állásán mintegy.
– Aztán végül mi lett? – kérdeztem kíváncsian, szorcsogtatva kicsit a szívószálat.
– Tartós szerelem – válaszolta Gregory –, aminek az vetett véget, hogy a halászok megölték a nőt, a férfi pedig sokáig siratta. Utóbb aztán, amilyen az élet, a fiú talált mást, de állítólag ezt az elsőt sose feledte.
Gregory Pack szeme ezen a ponton összeszűkült, mintha könnyeivel küzdene, de igyekezett keményen tartani magát.
– Egészen más a helyzet a delfin férfiakkal – folytatta.
– Mennyiben?
– Ők is tudnak hűek lenni, de sokkal kevésbé. Velük könnyebben megy, gyorsabban jönnek, gyorsabban úsznak el a szabadban. Kevesebbet kell őket totojgatni, és nem is kell nekik okvetlenül énekelni. Bár ők is szeretik.
– Énekelni?
– Bizony, a delfin csajokat dalra lehet a legkönnyebben megfogni, és szeretkezés után is imádják, ha még hosszan dudorászol nekik, szerelmes szavakat suttogsz, babusgatod őket. Akkor máskor is jönnek. Amúgy nem annyira imádják, bár a gyors numerát sem vetik meg mindig. Valószínűleg hangulat vagy ráérés kérdése náluk is. Ugyanis némelyikük akár szoptat éppenséggel.
– Fantasztikus – sóhajtottam most én. – Aztán mit lehet a delfin férfiakkal kezdeni?
– Őszintén, velük nem túl sokat. Amit láttál…, de arra mindig emlékezni fogsz. Masszírozod a dákójukat, ha élvezed az ilyesmit. Rettent jó az állaga, meg a tapintása, merem ajánlani. Esetleg a szádba is veheted, csak az már nagy tapasztalatot igényel, mert könnyen lenyomnak akaratlanul is a víz alá, vagy véletlenül kitörik a nyakadat. Ezenkívül olyan erővel lőnek, hogy jobb ám, ha eltakarodsz a küldemény útjából. A seggbe kúrást, körülményesebben fogalmazva az anális szexet pedig főképp nem javasolja a szakirodalom, mert az aktus hevében netán kitépik a beledet, aztán nagyot nézhetsz. Bár mindez persze részükről nem szándékos, alapvető jóakaratukat nehéz megkérdőjelezni. Kevésbé az állat cápáét. Attól ők is félnek piszkosul, de ha többen vannak, kinyiffantják, úgy bizony.
– És az ember lánya mit tehet a kanos delfin fiúval? – engedtem szabadjára kíváncsiságom.
– Nagyjából ugyanezt, többről nincsenek adataim. Klasszikus értelemben vett emberi csókra a delfin szája nem alkalmas.
Gregory itt kifogyott a szóból, ugyanakkor zihálni kezdett, mintha valami remek pornófilmet néznénk, keze egyre gyorsabban járt, mint valami erős parkinzonosnak, teste megfeszülni látszott, én pedig tapintatosan elfordítottam a fejem, és a tipikusan floridai tájat szemléltem. Nagy füsttel a az égő cserjés mögött a horizonton. Később témát váltottunk, amúgy boldog gyermekkorom felől érdeklődött, erre a jugoszláviai Délvidékről kezdtem mesélni neki, ő pedig szépen elaludt. Megittam a maradék többedik koktélomat, s elindultam kifelé, azonban félúton megtorpantam, visszamentem, zsebemből papír zsebkendőt halásztam elő, alaposan megtöröltem Gregoryt Packet, majd óvatosan visszapöcköltem a viseltes alsónadrágjába, ha netán jő majd a takarítónő, és ez a bolond addig alszik, mégse találja így. Úgy éreztem, ennyivel mindenképp tartozom. Valamit ott matattam még egy picit, aztán el. A bejárati ajtó kulcsát visszadobtam az ajtó résén át, és elmentem a tipikus floridai naplementében, mint aki visszatérni ide már nem szándékozik. Ma is emlékszem, hogy Gregory a delfinek, a kubai rum és a szivarfüst erős elegyének szagát árasztotta magából, még tán szerelmi váladékából is, ami ugyancsak furcsa érzés volt, főleg, hogy szivart nem is láttam a kezében. Többé sose láttam őt magát sem. Ennél sokkal többet a rendőrségnek se tudtam elmondani, amikor vallatóra fogtak. Nem is akartam. Szerencsémre sziklaszilárd alibim volt, H. Z.-vel vacsoráztam, amikor Pék Gyuri belefulladt a saját kádjába, egy kisebb műanyag, fallikus alakzatú, felhúzható delfinnel a markában. Miképp azt az orvos szakértő megállapította, optimálisan Gregory Pack anális méreteihez kalibráltan. A sajtó még egy darabig arról cikkezett, hogy Marineland legnépszerűbb idomára rablótámadás áldozata lett, ugyanakkor a hatóság a nyomozás eredményességére hivatkozva megtagadott mindenféle információt. Aztán a stroke kifejezés valahogy csak kiszivárgott, én meg nem tudtam kivárni a végét, mert el kellett jönnöm messzi Floridából, ugyanis lejárt minden papírom. Gudbáj. Tiszta Amerika, ugye?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Köpni kell, pfű!
Orbán idén békegalambként megy Tusványosra is, adta hírül a hvg.hu, nagy megnyugvására mindazoknak, akik eddig joggal >
Elakad az orosz offenzíva, jöhet a hibrid háború a nyugat ellen, Orbán segítségével
Putyin azt akarja elérni, hogy a nyugati társadalmak faroljanak ki Ukrajna mögül. Azt sugallja továbbá, hogy >
A magyar ellenzék vezetője szerint kontraproduktívak az uniós pénzmegvonások
Magyar Péter fenntartja azt a véleményét, hogy kár az EU-nak befagyasztania a Magyarországnak szánt támogatásokat, mert >
Győzhet-e Kamala Harris?
Az Economist vezércikke úgy ítéli meg, hogy Harris rendkívüli lehetőséghez jutott és lehet is belőle elnök, >
„Összegazdálkodták” magukat
A nyolc Véemeszes államtitkár közül mennyien értenek egyáltalán az államigazgatáshoz, és mennyire ismerik az államigazgatási törvényt? >
Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére
Az Economist szerint bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >
Orbán Európa szemétdombján
Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >
Küzdelem a parancsuralmi hatalom túlkapásai ellen
A belgrádi és a nagykikindai rendezvények betiltásának fontos vonatkozása, hogy hosszú idő után a vajdasági magyar >
Kamala Harris összezavarta a republikánusokat
Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >
Ha ő nem, akkor ki?
Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >
Merre megy az amerikai külpolitika?
A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >
Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére
Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >