Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Naplóm a naplómban
Kopeczky László
Bokros író-újságíró tevékenységem között a naplóírás nem szerepel. Illetve…
Volt egy kék, vonalas füzetem, amelyben vándorszínész-életem eseményeit rögzítettem.
Már egészen meg is feledkeztem róla, mikor úgy jó tíz év múlva a kezembe akadt. Dobogó szívvel lapoztam bele, mint aki kincsre lelt.
Kár volt a szívnek dobogni!
Estéről estére azt írtam le: hol és mit vacsoráztunk. Egy kurva szó se Tháliáról!
Igaz, csak kétszavas szerepeim voltak. (A hírnök futva jő: „A forradalom előállott… Vállalva van!”) Én voltam a hajnali kakaskukorékolás meg az Egy Hang A Tömegből.
Ennyit a naplóírásról.
(Különben sem szeretem, mert mindent kifecseg!)
Útinaplót annál többet írtam.
Egyet a Hídba, sőt, fordítva is, azaz visszafelé haladva az úton, mint egy rosszul befűzött film a vetítőben. Úgy kezdődött, hogy hazaérek.
Most csak három napomat szeretném odavetni közönyös tekintetek martalékául, antedatálva.
Október 16., kedd
Csepereg az eső.
Felgyömöszölődtünk a Grenoble-Nizza expresszre. (Nem az utas volt sok, hanem én.)
Nőm rögtön álomra hajtja fejét. Én a lábomat. Új cipő van rajta. (Bata meg az Apja) A régit elegáns mozdulattal hajítottam a kukába, mert likas volt az istenadta. Végigcsicsegtem vele Monté Carlót. A Casino bársonyszőnyegén olyan nyomokat hagytam, mint egy fóka, amely most jött az akváriumból... Ja! (vissza néhány napot!)
Október 5., péntek
Előkotrom utolsó bankóimat, hogy induljak váltani még néhány zsetont. Ahogy ott szerencsétlenkedem, elsuhan mellettem egy alak. Mikor már elvegyült, s a pénzem megszámoltam, kiderült, hogy kikapott a kezemből egy ötvenest. Ezt olyan ügyesen csinálta, hogy mit sem vettem észre. Kiforgattam minden zsebem, körülpásztáztam tekintetemmel az aszfalt és környékét. Bekukucskáltam a zöldposztós alá, s a nők szoknyáját is meg akartam emelinteni, hogy alátekintsek, de féltem: szexmániásnak találnak nézni.
Na, ezt csinálja utánam egy Dosztojevszkij-hős. Én akkor is tudok veszíteni, ha nem játszom.
Október 16., bis
Előttem a vonaton, szikár hölgy duci picivel. A mama olvas, a baba bőg.
A gyengéd szüle, gépiesen a szatyorba nyúl, és valamit dug a kislány szájába. A kislány, amíg eszik, hallgat. Utána bőg. Gépies mozdulat – szatyor – babaszáj.
A kislány még jobban bőg. (Tévedésből zsebkendőt dugott a szájába.)
Ha engem így olvasnának vonaton, minden állomáson megcsókolnám a főnököt.
Október 16., kedd
(vagy ezt már mondtam?) Nizza.
Zuhog az eső.
Öt óra múlva indul a vonat. Az állomáson melegítjük a kőpadot.
A Mezítlábas őrgrófné már megágyazott a pénztárablak alatt. Két rendőrkerub jő, és kiűzi őt az éjszakába. Sértődötten vonul batyujával. Olyan, mint egy egyszemélyes népvándorlás.
Ahogy a gumipallos továbblibeg, kezdődik a visszarendeződés. Batyu be. És lám, cipője is van a vasorrúnak (tornára alkalmatos, s ámbár nem hordja, viseltes). Nekitámaszkodik a csomagunknak, és szuszogva belepréseli egyik lábát. A nőm, aki eddig émelyegve figyelte, hogy a csomagból ágasodó baguette körül teszveszend piszkos bütykivel, odamegy és idébb húzza a veszélyeztetett elemózsiánkat.
Kitör a bagarre. A mérné vad tikácsolásba kezd. Asszonyom hozzám hajol: „Rázd le a vín csoroszlyát!", majd el az éjben.
Lerázzam? Hm, nem lesz könnyű. Borban forgó szemekkel műfogait csikorgatja. A visszatérő röfrén (gyengébbeknek, refrain) „Hát büdös az én lábam?!” „Büdös” – mondom rezignáltan és magyarul. (A megfelelő francia szó rendszerint akkor jut eszembe már, mikor a vonatom elrobog Szlavonbród mellett.) Most is csikorognak a fejemben a fogaskerekek. Jó öt perc múlva, mikor már odébbslattyant, boldogan csapok a térdemre: „Ça pue!”
A köröttem üldögélők megdöbbenve tekintenek rám.
Október 17., szerda
Velence.
Monszun.
Amint három másodpercre alábbhagy, elrohanunk a Szent Márkra, mert a pályaudvari Cambio pénzforrásai kiapadtak.
A zuhé persze csak viccelt, mert az első sikátorig sem jutottunk – loccs ránk! A legédesebb, hogy az utcikó olyan keskeny, mint egy falrepedés, abban még csukott esernyővel is csak haránt lehet közlekedni. A cipőm ezúttal nem alulról, hanem felülről lett tele. Nemcsak égből, tetőről, csatornából, más esernyőjéből hullott bele, de a téren akkora volt már a tócsa, valahányszor felemeltem alkalmi tengeralattjárómat, dőlt belőle az édesvíz.
Beülepedtünk a bazilikába, s bár a tömeg ott hullámzott a térgyeplőnk körül, az áldott félhomályban kétszer is sikerült szájon csókolnunk a Calvadost, mely az unokahúgocskánk, Médi gyengéd jövőlátása gyanánt csusszant a csomagunkba (én persze ártatlan vagyok, nőm vett rá. Így van ez Ádám óta, furt!)
Meg is vert a Jézuska.
Kikukkantunk: esik-e még? - N i a g a r a !
Úsztunk az állomás felé (A la Ferrovia), és folyton csak azt morogtam: „Hű, beh utálom a Velencét!”. Nyugodtan belepisálhattam volna a nadrágba (merthogy már kellett nagyon), olyan vizes volt a nadrágom, hogy meg se látszott volna rajta.
Az állomás vécéjében minden ruhadarabot le kellett differenciálnunk. Én a fiamnak vett joggingba bújtam.
Csicsás volt, nem kis feltűnést keltettem.
Irigy tekintetekben láttam felcsillanni a kérdést: „Hol s kinél öltözködhetik ez?”
Ha hangosan is megkérdik, fennhéjázón vetem oda:
„A velencei klozetban!”
Október 18., csütörtök
Belgrád.
Ragyogó napsütés.
Szerintem csalnak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >