Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Izrael: végállomás
„Izrael nemcsak magát védi, hanem a nyugati civilizációt. Feltett kézzel kellene várnia az új holokausztot?” Mezei Márk (hvg.hu):
„Meggyőződésem, hogy a világ annak alapján fogja megítélni a zsidó államot, hogy mit tesz az arabokkal.“
Chaim Weizmann, Izrael első elnöke, 1947. december
Minden izraeli háború egzisztenciális szorongással tölt el. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy egyszer minden bajnoknak akad egy erősebb, gyorsabb, ravaszabb vagy csak szerencsésebb kihívója.
Vajon meddig maradhat Izrael győzedelmes az arab nemzetek fölényével, az iszlám rettentő erejével szemben? Mi történik, ha a katonai fölénye vagy atommonopóliuma egyszer megtörik?
Izrael – a békés Európából szinte érthetetlen és felfoghatatlan – tragédiája, hogy minden küzdelmében és a nap minden órájában győzedelmeskednie kell, mert ha alulmarad, örökre elbukik egy olyan háborúban, amelyben nincsenek szabályok.
Aki azt gondolja, hogy az izraeli hadsereg ezekben a hetekben és hónapokban csak a saját országa polgárait védi, téved. A zsidó állam nem csak önmagát, de a nyugati (európai) civilizációt is védelmezi a globális dzsihadista háborúban. Abban a háborúban, amely világszerte éppúgy veszélyezteti a zsidó közösség tagjait, mint az iszlám vallást kritizáló filmrendezőkét (Theo van Gogh, Amszterdam, 2004. november 2.) vagy az olyan újságolvasókét, mint amilyen most Ön is.
Együttérzéssel és szomorúsággal tölt el, hogy nagy valószínűséggel egyetlen napig sem létezhetne Izrael, ha nem nyújtana számára folyamatos védelmet a Vaskupola (Iron Dome) pajzsa a levegőből érkező, szinte kizárólag csak lakossági célpontok ellen indított támadások ellen. Szorongató érzés, hogy ma a légvédelmi sziréna megszólalásától az ország legészakibb településétől a legdélebbiig mindössze 15 másodperce van a gyermekeikkel játszó anyáknak és a botjaikkal járó öregeknek, hogy elérjék az óvóhelyek bejáratait. Ez pontosan annyi idő, amennyi alatt most ön, kedves olvasó végig tudná gondolni, hogy vajon merre is lehet ebben a pillanatban a kedves gyermeke/felesége/édesanyja. Így is elítéli, hogy Izrael nem hagyja, hogy városait, iskoláit, repülőterét és kórházait bombázzák?
Izrael ma a jelenkor egyik legszomorúbb zéró összegű játékában ül: az ott élő zsidók egyszerre megszállók és létezésükben életveszélyesen fenyegetett nép tagjai; egyszerre vannak otthon és élnek vendégként földjükön. Ami számukra a remény és a hovatartozás érzése, az a velük élő palesztinok számára a kiűzetés, gyarmatosítás és erőszakos kolonializmus csapása. Ami a zsidók számára örömünnep, mint például a függetlenség napja (jom ha-acmaut) az a palesztinok számára katasztrófa (nakba). Ebben a helyzetben Izrael nem törekedhet másra, mint az abszolút – ráadásul: nem magasztos eszméken, hanem racionális és mindennapi katonai és hírszerzési fölényen nyugvó – biztonságra. Ha Izrael úgy viselkedne, ahogy azt a humánus, együtt érző és galamblelkű európai értelmiség elvárná tőle, egyetlen nap alatt elmerülne az arab tengerben. Legyen bármilyen nehezen is elfogadható, ebben a helyzetben a gázai bevonulás a túlélés és fennmaradás biztosításáról, a biztonság megteremtéséről (is) szól.
Az elmúlt hetek sajtója megmutatta: Izrael önvédelmi háborújában nem számíthat a világ együttérzésére, segítségére, politikai támogatására. Amíg a híradásokban a palesztinok szenvedései mindig tragikusabbak a zsidókénál, és az erőszakos palesztin tüntetések, vagy az arab világ Izrael-ellenes kirohanásai rendre kritika és visszhang nélkül maradnak, addig tegyen bármilyen lépéseket is az izraeli állam a békéért, sosem lehet elég „elkötelezett“ a békefolyamatok mellett. A világ vezetőitől elmaradnak a Hamaszt elítélő kemény hangú nyilatkozatok, Európa szerte azt skandálják az utcákon, hogy „vesszen Izrael“, az Izraelt „megszálló, cionista terrorállamnak“, imperialista szoldateszkának, a palesztinok nemzeti önrendelkezéshez való jogának eltiprójának beállító cikkek hatalmas mennyiségű like-ot kapnak a közösségi térben – és ahogy az lenni szokott: az európai média és értelmiség továbbra is az áldozatokat, Izraelt okolja a sorsáért.
Izrael pedig, ahogy eddig minden alkalommal, ismét kettős vereséget szenved. A palesztinok szenvedését (a katonai célpontok mellé terelt nők és gyerekek halálát) bemutató hamis és konstruált képsorok nem csak az ország morális fölényét zúzzák szét, de a lényegről is elterelik a figyelmet: arról, hogy Izrael létének alapját jelentő biztonság semmilyen formában sem függhet sem a nemzetközi erőviszonyok (vagy érdekek) pillanatnyi állásától, vagy a média megítélésétől: Izraelnek megkérdőjelezhetetlen joga van megvédenie önmagát. A zsidó népnek pedig elvehetetlen joga megvédenie hazáját, családját, gyermekeiket. Megtenni azt, amire nem volt lehetősége hetven évvel ezelőtt Európában. És igen, Izrael elkeseredett önvédelme az egyetlen ésszerű és elfogadható válasz Auschwitzra, Treblinkára, Buchenwaldra.
Állítsanak bármit is a Hamasz vezetői és ideológiai támogatóik, Izrael a zsidó népé. Izrael földjén a második szentély pusztulása óta mindig éltek zsidók, és az államalapítást megelőzően egy olyan országba tértek vissza tömegesen, amely mindig is a szülőföldjük volt. Izrael földjét a zsidó bevándorló tették kitartó és fegyelmezett munkával virágzó és élhető országgá: a korai cionisták változtatták a mocsarakat termőfölddé, a sziklás hegyoldalakat szőlőültetvényekké, a sivatagi homokdűnéket oázisokká. Izrael nem egy állomás a zsidó történelemben, hanem a vándorlás vége, végállomás. Izrael az új Maszada, és nem bukhat el többé soha.
Következő cikk: A kényes európai probléma neve: Orbán Viktor
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >