Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Az érzékeny lelkű terroristák. Meg a többi rovar
„A törvény nem tiltja a gúnyolódást egy valláson, ezzel szemben azt tiltja a gyűlöletre uszítást egy vallás hívei ellen.” Tóta W. Árpád (hvg.hu), Le Monde/Galamus):
De gustibus
(…) Itt az elgyengült Európában ilyesmiért nem bántjuk egymást. Nem azért, mert felsőbbrendű lények vagyunk, egyszerűen ez vált szokássá egy ideje. Nem túl régóta, pár száz éve mi is simán megégettük, aki máshogy olvasta a Bibliát. Ugyanúgy irritál minket is, hogy miféle hülyeségeket gondol meg mond a másik, de amíg ránk nem kényszeríti, addig ráhagyjuk. Kényszerítés alatt pedig nem azt értjük, hogy megírja a blogján vagy a lapjában. Ha zavar, nem kell olvasni.
Vannak, akik felállnak a hokedlira, hogy lábujjhegyről átlessenek a szomszéd hálószobájába, aztán szörnyülködjenek és botránkozzanak. Na arról a hokedliről kéne sürgősen lemászni. Sokkal-sokkal egyszerűbb, ha mindenki eldönti, mit nem vesz meg az újságárusnál, mint betiltani mindent, amin meg lehet sértődni. Már csak azért is, mert az utóbbi megoldással az európai és magyar kultúrkincs jelentős részét dobnánk ki – és ebbe az egyházi örökség is beleértendő.
Az európai vallásos konzervatívok egy része kiváló alkalmat orront egy kis könyvégetésre. Megsütné a maga gesztenyéjét a mások torkolattüzénél. Kevésbé idegesíti ugyanis őket az iszlám európai terjedése, mint az, hogy valakik valahol kiröhögik az ő hitüket. Veszélyes törekvés, csúszós lejtő.
De ezeket a vitákat le tudjuk folytatni beszédekkel, cikkekkel, tüntetésekkel, sőt akár karikatúrákkal. Sok-sok sértődéssel és azok békés elviselésével. Szerencsére jól ismerjük ezeket a technikákat. Akik még eszköztelennek érzik magukat, ha nincs náluk a gépkarabély, csak tőlünk tanulhatják meg, hogyan lehet boldogulni anélkül.
A jó hír, hogy a vita feltartóztathatatlanul söpör végig Európán. És nemcsak a politikán, hanem a civil nyilvánosságban, interneten és vitaesteken. Párizs ma közelebb van, mint egy hónapja, mi pedig egy kicsit messzebb attól a gondolattól, hogy semmi közünk egymáshoz. Ez önmagában is egy rég várt katarzis: kevés közös ügye volt eddig Európának, pedig minden ilyen erősíti az összetartozást. Akkor is és azáltal is, ha nem értünk egyet, csak elférünk egymás mellett.
http://hvg.hu/w/20150116_De_gustibus
XXX
Le Monde: Charlie, Dieudonné – hol a határa a szólásszabadságnak?
A fenti címmel megjelent cikkben, amelyet összefoglalóan közlünk, a Le Monde című francia liberális napilap két újságírója, Damien Leloup és Samuel Laurent összefoglalta mindazt, amit a véleménynyilvánítás szabadságának francia szabályozásáról tudni kell. Mi az oka annak, hogy Dieudonnét támadják, miközben a Charlie Hebdo címlapokon támadhatja a vallást? Azaz: mit jelent a véleménynyilvánítás szabadsága, és hol ér véget?
(...) A véleménynyilvánítás szabadsága tehát nem totális és korlátlan, törvény korlátozhatja.
Franciaországban ennek a korlátozásnak két alapesete van: a becsületsértés és a rágalmazás egyfelől, a gyűlöletre uszító beszéd másfelől, amelynek része az emberiség elleni bűntettek apológiája, az antiszemita, rasszista, homofób beszéd is.
Ezek a korlátozások éppúgy vonatkoznak az internetre, mint a sajtóra vagy egy könyvre. És felelős a könyv kiadója vagy a webhely szolgáltatója. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a YouTube, a Facebook, a Tumblr vagy a Twitter is elmarasztalható, ha nem távolítja el a törvénnyel ellentétes tartalmakat ésszerű határidőn belül.
(...)
A humor bonyolult eset
A véleménynyilvánítás szabadsága tehát nem engedi meg a rasszizmus hirdetését, mert ez bűncselekmény, ahogy az antiszemitizmus is. Egy újság címlapján tehát nem jelenhet meg az, hogy „meg kell ölni ezt és ezt”, vagy az, hogy „halál erre és erre az etnikai csoportra”, és az ilyesfajta beszéd sem lehet nyilvános. Ezzel együtt is Dieudonné vagy a Charlie Hebdo esetét más szempontból kell nézni, ez a szempont pedig a humor és határai.
Az igazságszolgáltatás szerint humorisztikus célból jogunk van a túlzáshoz, a szélsőségességhez és a paródiához. Így például a párizsi fellebbviteli bíróság 1992-ben úgy ítélte meg, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága felhatalmazza a szerzőt hogy eltúlozza vagy megváltoztassa egy olyan személy vonásait, akit ábrázolni akar, és hogy jogunk van a tiszteletlenséghez és a pimaszsághoz is.
Ezzel együtt is gyakran a bírók dolga eldönteni, hogy a karikatúra vagy a szatíra szabadsága illeszkedik-e a véleménynyilvánítás szabadságához. Megvilágítja a dolgot egy friss eset: „Húzz innen, te szerencsétlen barom!” A mondatot Nicolas Sarkozy mondta valakinek, aki nem volt hajlandó kezet fogni vele. Később egy férfi olyan táblával fogadta a volt államelnököt, amelyen ugyanez a mondat szerepelt.
Letartóztatták és elítélték „a köztársasági elnök megsértéséért” (ezt a tényállást azóta törölték). Az ügy egészen az Emberi Jogok Európai Bíróságáig jutott el. 2013 márciusában a bíróság elítélte Franciaországot, mert a büntetést aránytalannak találta, és úgy látta, hogy elrettentő hatással van a szatirikus megnyilatkozásokra, noha ezek hozzájárulhatnak közérdeklődésre számot tartó kérdések megvitatásához.
2007-ben a Charlie Hebdónak a Mohamed-karikatúrák miatt kellett bíróság elé állnia. A nagy médiaérdeklődéstől kísért perben, ahol neves személyiségek jelentek meg a bíróság előtt a Charlie Hebdo védőjeként, a bíróság úgy ítélte meg, hogy a hetilapnak joga volt közzétenni ezeket a karikatúrákat.
„Tekintve hogy a karikatúra mint irodalmi műfaj, még akkor is, ha szándékosan provokatív, e minőségében része a véleménynyilvánítás szabadságának és a gondolatok és vélemények szabad közlésének; tekintve, hogy a muzulmánok érzékenységét sokkoló, sőt sértő jellege ellenére a karikatúra közlésének kontextusa és körülményei arra utalnak, hogy nem volt meg benne a muzulmánok közösségének közvetlen és ok nélküli megsértésre irányuló akarat, így a véleménynyilvánítás elfogadott határait nem lépte túl a Charlie Hebdo.
Tehát a szatirikus és karikaturisztikus hangnem bizonyos határok között használható. A határok egyike, hogy nem támadhat speciálisan egy adott csoportot ok nélkül és ismétlődően.
Egy másik per: 2005-ben Dieudonné botrányt keltett, amikor a France 3 televízió műsorában ultraortodox vallásos zsidóként jelent meg, és így intézett gyalázkodó támadást az antiszemita kipárolgások ellen. Több egyesület is feljelentette, de a bíróság úgy ítélte meg, hogy Dieudonné a humor keretein belül maradt.
Egyszóval a törvény nem tiltja a gúnyolódást egy valláson, ezzel szemben azt tiltja a gyűlöletre uszítást egy vallás hívei ellen, vagy emberiségellenes bűncselekményeket dicséretét – ez utóbbiak miatt ítélik el rendszeresen Dieudonnét, és sokkal ritkábban a Charlie Hebdót.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >