Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Oslói emberük – palesztinok Izraelben
„Ha nincs helye egy zsidó államnak a Közel-Keleten, akkor senki másnak sincs, aki valamiben is különbözik tőlünk.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Nemrég egy fiatal – harminc éves –, dinamikus ügyvivőt (chargé d’affaires) neveztek ki az oslói izraeli nagykövetség élére. Feladata bonyolult, lévén, hogy Norvégiában a politikai elit – ideológiai beállítottságától függetlenül – igen kritikusan szemléli a zsidó állam politikáját a palesztin kérdésben.
Az izraeli diplomácia bennfentesei szerint azt, hogy államukat ügyvivő, nem pedig nagykövet képviseli, nem feltétlenül a két ország közötti némileg feszült légkör magyarázza, hanem a diplomata személye, aki azonban túl fiatal még ahhoz, hogy a nagyköveti kinevezést az államfőtől megkapja. Eddigi egyetlen komoly szolgálati helye Nigériában volt.
De miért is oly különleges személy George Deek? Azért, mert palesztin.
Deek egy jaffai ortodox keresztény család sarja. 1948-ban, amikor a környező arab nemzetek rátörtek a frissen alakult zsidó államra, akárcsak a palesztinok zöme, a Deek-család is elmenekült. Egy libanoni ideiglenes táborban éltek hónapokig, míg – az erőteljes Izrael-ellenes arab propaganda dacára, mely azt hirdette, hogy a zsidók minden palesztint ki fognak irtani – visszatértek. A viszonylag jólszituált Deek-család férfitagjai megbecsült mesteremberek voltak, és zsidó szomszédjaikkal normális viszonyt ápoltak már 1948 előtt is. Kiválóan beszéltek héberül – mi több, jiddisül is –, s mint keresztények, valamelyest nyitottabbak voltak, mint muszlim társaik.
De George Deek elkötelezettségét Izrael állam iránt önmagában ez még nem alapozta volna meg. 2000-ben, a második intifáda kitörésekor, tizenöt éves kamaszként például lelkesen támogatta a Palesztin Felszabadítási Szervezet lázadását a zsidó állam ellen. Ma már úgy értékeli: azt a narratívát, amely akkor erre késztette, nem maga „írta”. Egy olyan közösség politikai álláspontja volt, mely közösségről gyorsan kiderült, hogy életvitele és a világhoz való viszonya eleve a történelem veszteseivé teszi majd tagjait, sőt egész környezetüket.
Beiratkozott a jogi karra, majd amikor megpillantotta a külügyminisztérium álláshirdetését az egyik újságban, jelentkezett.
A diplomata nemrég előadást tartott Oslóban, érdemes ebből idézni néhány gondolatot. „Ha nincs helye egy zsidó államnak a Közel-Keleten, akkor senki másnak sincs, aki valamiben is különbözik tőlünk. Emiatt kell ma tanúi legyünk a jazidik, a keresztények, a bahá’i-ok meghurcoltatásának, a szunni és síita ellentétnek, s még a szunniták közöttinek is, amiatt, hogy egyik vagy másik irányzat nem pontosan követi azt a hagyományt, amit a többség. A változás kulcsa szorosan kötődik az arabok azon képességéhez, hogy el tudják-e fogadni mások legitimitását. Ennélfogva számunkra a zsidó állam a legnagyobb kihívás, mert egy másik nemzetet, vallást és kultúrát képvisel. A zsidók maguk is kihívást jelentenek számunkra, mert a Közel-Kelet egy apró nemzeteként megkövetelik azt, hogy mások lehessenek, mint az arabok. A nap, amikor elismerjük a zsidó állam létezésének jogát, megszűnik mindenki másnak a meghurcoltatása a Közel-Keleten.”
Hogy Deek egy olyan fővárosba került, ahol Izraelt sok kritika éri, persze, aligha véletlen. De vajon csak e nyilvánvalóan politikai cél motiválta volna Jeruzsálemet? Ha ezt feltételeznénk, akkor tudomást sem vennénk arról, hogy számos izraeli vezető pozíciót egy ideje palesztinok töltenek be. Izraelt évtizedek óta képviselik palesztin vagy drúz születésű nagykövetek és főkonzulok világszerte – vagyis Deek nem az első és messze nem az egyetlen. Továbbá, a Legfelsőbb Bíróság állandó bírája, Salim Joubran szintén palesztin, akárcsak George Kara, az ország egyik legismertebb bírója (Izrael volt államelnökét, Mose Kacovot 2010-ben ő ítélte börtönbüntetésre nemi erőszak miatt). De megemlíthető Jacob Hanna, a világhírű Weizmann Intézet szintúgy világhírű kutatója, vagy Magdi Mazarib tábornok, az izraeli hadsereg egyik különleges alakulatának parancsnoka, aki mellesleg beduin. Vagy olyan írók, mint Sayed Kashua és Anton Shammas, akik műveiket héberül írják – és nem véletlenül Franz Kafkához hasonlítják őket, aki prágai zsidóként megreformálta a német irodalmi nyelvet s bizonyos értelemben a regény műfaját.
Ez nem politika. Ez történelem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >