Ma Gizella, Gusztáv névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
A szeretett diktátor
Minden ilyen alkalmat meg kell ragadni hát, hogy árnyaltan lássuk, láttassuk a múltat, ismerjük el benne a használható, előremutató elemeket, a bűnt pedig nevezzük bűnnek. Stier Gábor (Magyar Nemzet):
Meglepő lenne, ha éppen nem Fidel Castro halála osztaná meg a világot. A politikusok, véleményformálók és közemberek egyik fele a múltat megszépítve arról értekezik, hogy a Comandante történelmet írt, egy földrész látta benne sokáig a reménysugarat, s már az égi kávéházban, stílusosan bodegában szivarok, rum és salsa közepette találkozhat a régi forradalmárokkal. A másik oldal felháborodik a bűnök eme relativizálásán, s azt igyekszik tudatosítani, hogy Castro ugyan latinos tempóval, filmekre kívánkozó stílussal gyilkolt és állította meg az idő kerekét, ám semmivel sem volt különb, mint kelet-európai társai.
E vita egyrészt magyarázható azzal, hogy a kétségkívül megosztó Fidelben minden kegyetlensége ellenére volt valami vonzóan latinos, messianisztikus, ráadásul közvetlen tapasztalata csak keveseknek volt arról, hogy mi is történik valójában a szegény, de napfényes Kubában. A kommunista diktátor megítélésébe az is belezavar, hogy mára megváltozott a kapitalizmus értékelése. Kiderült, hogy mégsem ez a létező rendszerek legjobbika. Még tovább bonyolítja a helyzetet, hogy míg a Che Guevarán felnőtt ’68-as generáció valahol az anarchizmus teremtette szabadságot látja benne, az e tábort leginkább megvető szélsőjobb szemében Castro bűnei enyhébben esnek latba annak fényében, hogy fél évszázadon át idegesítette az öntelt, a fél világ által rettegett Amerikát. S paradox módon ennek az idealizálásnak a jegyében lett Fidel a belső szabadság megtestesítője. A nagybetűs forradalmár, s nem a gyilkos. S hogy még tovább kuszáljuk e szálakat, a konzervatívok egyrészt a diktátornak, emberi sorsok megrontójának tartják, másrészt több megnyilvánulásból ítélve az egyébként szintén antikommunista liberálisok gyengeségét látják a Castro halála kapcsán ezen az oldalon tényleg ömlő gyűlöletben.
S valóban, a kommunizmus áldozatai, megnyomorítottjai közül most sokan érezhetik igazságtalannak, megalázónak a történelmi személyiségnek, a Latin-Amerika életét évtizedeken át meghatározó ellenfélnek járó főhajtást. Sokan tarthatják igazságtalannak a bűnhődés elmaradását a diktátor e világi életében. Azt, hogy a gyűlölt ellenlábas nem börtönben, hanem párnák közt, megbecsülésben távozott az égi mezőkre. Igen, mert ez Kuba, s nem Európa. Különleges helyzet. Ehhez szorosan kapcsolódó emberi érzés az irigység és a kétségbeesés, a diktatúrák, az emberi jogok elleni harc értelmébe vetett hit megrendülése. Ez az érzés azonban alapvetően a Fidelhez hasonlóan a forradalomban hívő, csak azt más fegyverekkel vívó, az életüket minden más ideológia ledózerolására feltevő „liberálbolsevikokat” kínozza, hiszen Castro élete és halála lényegében keresztülhúzza harcuk értelmét. A kommunizmustól szenvedőket, ám az ideológiákon idővel átlépőket mindez inkább csak elszomorítja, fájdalmukon azonban enyhít a keresztényi megbocsátás.
Az ilyen viták sokak érzékenységét sértik, ám egyáltalán nem értelmetlenek. Generációk nőttek fel ugyanis az elmúlt negyedszázadban, s a fiatalok úgy hordják a Che Guevara-pólókat, hogy azt sem tudják, ki volt, mit is csinált valójában a romantikus ködbe vesző argentin internacionalista. S persze azt sem, hogy a most többek szemében mellé emelt Fidel Castrónak köszönheti a halálát. Nem tudják, hogy milyenek voltak az idővel és az utódok bűnös politizálásával megszépülő szocializmus sivár, a szabadsággal köszönő viszonyt sem ápoló hétköznapjai. S nem tudhatják azt sem, hogy a szocializmus mint modernizációs kísérlet nem csupán börtönökből és szegénységből állt. Voltak széles társadalmi rétegek, amelyek számára ez volt az előrelépés. Minden ilyen alkalmat meg kell ragadni hát, hogy árnyaltan lássuk, láttassuk a múltat, ismerjük el benne a használható, előremutató elemeket, a bűnt pedig nevezzük bűnnek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >