„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot

Olvasom a „kispásztor” legújabb „ámokfutását” és nem akarok hinni a szememnek / fülemnek! Meglehet, van még olyan, aki nem tud (de az is lehet, nem képes) okulni az itt élő nemzeti közösségünk történelmi „zsákutcáiból”! Meglehet ennek oka, hogy a szebb napokat megélt VMSZ „fejlődésének” (egész pontosan: családi és sógor-koma-jóbaráti bezárkózásának), de nem tévedek, ha azt állítom, a nemzeti közösségünk tömegétől való elszakadásának a valós következménye!

2026. április 30.

Hátulról kapaszkodnának a szekérre

A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne térni a politikába. Olyan vélemények is vannak, hogy a magyarországi változások hullámain „hátulról szeretne felkapaszkodni a szekérre”. Vagyis politikai ambíciói továbbra is vannak. Hasonló összefüggésben a közbeszédben több más, a VMSZ-ből kizárt volt tisztségviselőt is emlegetnek. Ősszel nemzeti tanácsi választások lesznek, és várhatóan rövidesen parlamenti választások is. A közösség azonban nem felejt: akik egyszer cserben hagyták, elárulták, azok máskor is megteszik. Bozóki Antal:

2026. április 29.

Göröngyös úton

A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való viszonyulás lesz. A szomszédos országokban is forrong a hangulat, az eddig háttérbe szorított, nem Orbán-párti közeg ott is „rendszerváltást” várna el: a kisebbségi képviseleteket Fidesz-zsebpárttá degradáló vezetők lemondását vagy lemondatását. Ámde, ha az új budapesti kormány ebbe belenyúl, akkor gyakorlatilag ugyanazt teszi, mint a Fidesz, amely módszeresen létrehozta saját zsebpártjait határon túl a neki nem tetsző vezetésű helyi formációkkal szemben. Most az első erdélyi Tisza-sziget létrehozója kezdett egy új romániai magyar párt építésébe - egyelőre úgy tűnik, saját szakállra. Az is valószínűsíthető, hogy nem ez lesz az egyetlen ilyen próbálkozás a határon túli magyar közösségekben, igény is lenne rá. Csak ugyebár ott a nagy kérdés: hol van a határ a támogatás, a felelősségvállalás és a közösségi autonómiát és érdeket semmibe vevő külső beavatkozás között? Gál Mária (Népszava):

2026. április 30.

Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?

Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából eredő következményekhez. Semmilyen kapcsolatban nem voltak, semmilyen támogatást nem kaptak, semmilyen nyomást nem gyakoroltak a vajdasági magyarságra, hogy kire szavazzanak, és semmi akadálya nincs annak, hogy a továbbiakban már mint a TISZA párt hű partnere szerepeljenek a magyar adófizetők fizetési listáján. O tempora, o mores! Knézi Péter:

2026. április 30.

A szörnyű egyoldalúság

Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, a legnagyobb ellenzéki párt nevét csak kétszer ejtették ki. Hasonló a helyzet a többi magyar közpénzekből támogatott közmédiával is. Ez a szörnyű egyoldalúság mély árkot teremtett a vajdasági és az anyaországi magyarok között. Ha igazat állít Pásztor Bálint, hogy a VMSZ nem avatkozott be a média politikájába, akkor miért nem vonja felelősségre Magyar Nemzeti Tanács az illető médiumok igazgatóit, főszerkesztőit, az alapvető demokratikus normák megszegése miatt. Főleg azért, hogy megnyugtassa az anyaországi adófizető polgárokat, de azért is, hogy tisztázza az egyszerű VMSZ-tagok becsületét. Végel László:

2026. április 28.