2024. február 26. hétfő
Ma Géza, Cézár, Vanda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Európa, a vén kurva

Szomorú történet a rodéziai őserdőről, a mosolygós lordról és a francia térképészek örökségéről

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az 1956-os eseménye­ket. A szorongást Inkább csak az otthoni hangulatból vette át, természetesen akkor még nem értve a tragikus ese­mények lényegét.

Csak évekkel később döbbent rá, hogy Európa utolsó „tiszta” forradalmát hogyan ejtették át – Nyu­gatról. A hitegetések már eleve álszen­tek voltak, hiszen a nagyhatalmi játé­kokban egy kis nemzet csak elvérző futárt játszhat. Európa ismét csendes volt. Evés közben (Marshall-terv) ugyan­is nem illik beszélni, hát még kiabálni.

Valahogy hasonló érzés kerített hatal­mába ezekben a hetekben is. De most hiányzik a hintaló. Sőt – sajnos már értem a tragikus események lényegét.

Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy az ember felmérje: az, amit eddig Jugoszláviának neveztünk, egy tragikus történelmi félreértés volt. Ennek az volt az alapja, hogy ha két nemzet szinte azonos nyelvet beszél; akkor valószínű­leg testvérek. Lehet, hogy azok, de akkor a testvéri gyűlöletnél félelmete­sebb nem létezik. A francia térképészek két elagott államférfi segédletével (az angol miniszterelnök és az amerikai elnök) megrajzoltak több mint hetven évvel ezelőtt egy addig még nem létező államot. Amelyben a volt Monarchia naiv lakói (a horvátok és a szlovének) azt hitték, hogy társbérlők lesznek. Nem sokat kellett várniuk, hogy ennek az ellenkezőjéről győződjenek meg. Nagy szerepe volt ebben a kijózanításban a most hazalátogató Karagyorgyevics Sándor azonos nevű nagyapjának is. A II. világháborút a testvérnemzetek már mint esküdt ellenségek várták.

A német megszállókat felmenteni so­ha nem lehet, de a tömeggyilkosságok java részét egymás ellen hajtották végre a délszlávok. Mindezt tetézte a kommu­nista diktatúra, amely az egyik legma­kacsabb formájában jelentkezett ezen az önigazgatási földön.

A mi Marshall-tervünk ideje alatt ele­ink és mi magunk is kótyagos gondta­lanságban elfalatoztuk a marsall által beszerzett nyugati csomagokat, és jól eső tespedtséggel legyintettünk egyet a testvérgyilkos múltra. Jött azonban a kijózanodás, és a kosovói csatát újraját­szatták a demagógiába belelustult kom­munista marsallocskákkal. Akik azt hit­ték, hogy a hadjárat befejeződik a jog­hurtos Vajdaságban. Micsoda tévedés! És milyen árat kell most ezért fizetni. Sajnos a közönséges halandóknak és nem azoknak az önigazgatott politikusoknak, akik a pestist aszpirinnal akar­ták gyógyítani.

És megkezdődött a Második Jugo­szláv Testvérháború, amelyben azonban (akárcsak az elsőben, lásd a Petőfi-bri­gádnak nevezett kivégzett osztagot) a nemtestvéreket is gyilkolják, méghozzá nem fegyverrel, hanem behívókkal. Ágyútöltelékké váltunk vagy bolyongó menekültté.

Történetem ezen szakaszában fordu­lok ismét főszereplőm gyengéd bájai felé. Az agg hölgy, aki már mindenkit meglátogatott, akit érdemes volt, és éppen az utolsó nagy közösülésre ké­szül – a jóllakottak szenvtelenségével költi hétről-hétre a semmitmondóbbnál semmitmondóbb „óvaintéseit”. Csak a lányregények romantikus és roppant váratlan fordulataihoz szokott lelkeket (és saját lelkiismeretét) tudja ezzel nyugtatgatni. Miközben a rodéziai őserdők járhatatlan ösvényeit kitaposó lord délutáni tea gyanánt akarja felhör­pinteni a balkáni valóságot. Ha nem lenne tragikus, szimpatikus lenne.

A valamikori rettenthetetlen gyarma­tosító németalföldiek fővárososcskájában – a történet legújabb, jelentős „fordula­taként” – megjelent a három grácia. Krónikásuk szerény véleménye szerint az eseménynek egyetlen egy (kórtörté­neti szempontból) fontos vonatkozása van. Kadijević tábornok elvtárs ugyanis levetette a mundért (azért ekkora tekin­télye még van az öreg hölgynek), és egy világfi hanyagságával orrára biggyesz­tette az unoka napszemüvegét. Láttára Travolta megszégyenülve égette el a Szombat esti láz keze ügyébe kerülő kópiáit. A másik két grácia tartotta régi formáját: Minden Szerbek Atyja angolul csevegett spontánul és kompromisszu­mot nem ismerve, míg I. Földnélküli Frányó veszettül ideges volt. Egyesek szerint azért, mert valaki megsúgta ne­ki: a túr-retúr jegy megvásárlása meggondolatlan beruházás volt.

Közben természetesen mindent meg mindenkit elintéztek. A Hágai Nagy Megbékélés után néhány órával a szö­vetségi légierő lebombázta a zágrábi televíziós tornyot (valószínűleg azért, mert nem akarta egyenesben közvetíte­ni a Vezérkar közleményeit), délen vi­szont a hadsereg és a józan életmódjuk miatt hírhedté vált montenegrói szabad­csapatok elfoglalták a dubrovniki légiki­kötőt. Mert az még a rigómezei csata előtt szerb volt, és itt próbálgatta szár­nyait az első szerb repülő – Ikarosz.

A történetnek természetesen – és sajnos – még koránt sincs vége, de mindennapi szorongásunk feloldására hadd ajánljak egy friss szarajevói törté­netet: Mújó megkérdezi a háború szelét maga is észlelő Szúlyót: „Te, nem félsz attól, hogy a JNH lerohan minket?” A válasz: „Nem én, csak fel ne szabadít­son!”

1991. október 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lovas Ildikó “bukása” kapcsán

Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >

Tovább

Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?

Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >

Tovább

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább

Janicsárok: Pásztor után Juhász?

Juhász Bálint (1982, Szabadka) nyilatkozatából – aki eddig a VMSZ pénztárnoka szerepben és Pásztor István szófogadó, >

Tovább

Topolya fejlődésének krónikása

Vele Topolya krónikása távozott az élők sorából. Az az ember, aki a kamera objektívján keresztül megmutatta, >

Tovább

DUPLA POFON A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK!

Gál Kinga, Deli Andor és Kovács Elvira képviselőkhöz nem méltó módon próbálják csökkenteni az EP határozatainak >

Tovább

A Himnusz

Éjfél előtt Nagy Imréről beszéltek a Szabad Európa rádióban majd következett a magyar Himnusz. A szobában >

Tovább

A csendes esthablishment

Egyedül csak az ejti gondba a mai középnemzedéket, hogy miként ítélik meg őket azok az egyelőre >

Tovább

Vajdaságban 53 százalék az őslakos

Az előző tíz évhez viszonyítva (2011-2022) Vajdaságban 32,5 százalékkal kevesebb horvát, 27,4 százalékkal kevesebb magyar, 21,4 >

Tovább

Üres populizmus, vak nacionalizmus

Ehhez hasonló gondolatokat ma ritkán hallunk a kormánypárti politikusok szájából. Német László mindeközben hivatkozik a szörnyű >

Tovább

Jegyrendszer korszaka

Sokan már hírből sem ismerik, szerencsére. Én még emlékszem a jegyrendszerre. Valahol az ötvenes évek közepén. >

Tovább

TÖRVÉNYSÉRTŐ ÉS MEGOSZTÓ EGYHÁZI VISZONYULÁS

Szükség lenne most Német László érsek intő szavaira, különösen az említett három egyház vezetőinek címezve, hogy >

Tovább