2021. december 2. csütörtök
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Európa, a vén kurva

Szomorú történet a rodéziai őserdőről, a mosolygós lordról és a francia térképészek örökségéről

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az 1956-os eseménye­ket. A szorongást Inkább csak az otthoni hangulatból vette át, természetesen akkor még nem értve a tragikus ese­mények lényegét.

Csak évekkel később döbbent rá, hogy Európa utolsó „tiszta” forradalmát hogyan ejtették át – Nyu­gatról. A hitegetések már eleve álszen­tek voltak, hiszen a nagyhatalmi játé­kokban egy kis nemzet csak elvérző futárt játszhat. Európa ismét csendes volt. Evés közben (Marshall-terv) ugyan­is nem illik beszélni, hát még kiabálni.

Valahogy hasonló érzés kerített hatal­mába ezekben a hetekben is. De most hiányzik a hintaló. Sőt – sajnos már értem a tragikus események lényegét.

Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy az ember felmérje: az, amit eddig Jugoszláviának neveztünk, egy tragikus történelmi félreértés volt. Ennek az volt az alapja, hogy ha két nemzet szinte azonos nyelvet beszél; akkor valószínű­leg testvérek. Lehet, hogy azok, de akkor a testvéri gyűlöletnél félelmete­sebb nem létezik. A francia térképészek két elagott államférfi segédletével (az angol miniszterelnök és az amerikai elnök) megrajzoltak több mint hetven évvel ezelőtt egy addig még nem létező államot. Amelyben a volt Monarchia naiv lakói (a horvátok és a szlovének) azt hitték, hogy társbérlők lesznek. Nem sokat kellett várniuk, hogy ennek az ellenkezőjéről győződjenek meg. Nagy szerepe volt ebben a kijózanításban a most hazalátogató Karagyorgyevics Sándor azonos nevű nagyapjának is. A II. világháborút a testvérnemzetek már mint esküdt ellenségek várták.

A német megszállókat felmenteni so­ha nem lehet, de a tömeggyilkosságok java részét egymás ellen hajtották végre a délszlávok. Mindezt tetézte a kommu­nista diktatúra, amely az egyik legma­kacsabb formájában jelentkezett ezen az önigazgatási földön.

A mi Marshall-tervünk ideje alatt ele­ink és mi magunk is kótyagos gondta­lanságban elfalatoztuk a marsall által beszerzett nyugati csomagokat, és jól eső tespedtséggel legyintettünk egyet a testvérgyilkos múltra. Jött azonban a kijózanodás, és a kosovói csatát újraját­szatták a demagógiába belelustult kom­munista marsallocskákkal. Akik azt hit­ték, hogy a hadjárat befejeződik a jog­hurtos Vajdaságban. Micsoda tévedés! És milyen árat kell most ezért fizetni. Sajnos a közönséges halandóknak és nem azoknak az önigazgatott politikusoknak, akik a pestist aszpirinnal akar­ták gyógyítani.

És megkezdődött a Második Jugo­szláv Testvérháború, amelyben azonban (akárcsak az elsőben, lásd a Petőfi-bri­gádnak nevezett kivégzett osztagot) a nemtestvéreket is gyilkolják, méghozzá nem fegyverrel, hanem behívókkal. Ágyútöltelékké váltunk vagy bolyongó menekültté.

Történetem ezen szakaszában fordu­lok ismét főszereplőm gyengéd bájai felé. Az agg hölgy, aki már mindenkit meglátogatott, akit érdemes volt, és éppen az utolsó nagy közösülésre ké­szül – a jóllakottak szenvtelenségével költi hétről-hétre a semmitmondóbbnál semmitmondóbb „óvaintéseit”. Csak a lányregények romantikus és roppant váratlan fordulataihoz szokott lelkeket (és saját lelkiismeretét) tudja ezzel nyugtatgatni. Miközben a rodéziai őserdők járhatatlan ösvényeit kitaposó lord délutáni tea gyanánt akarja felhör­pinteni a balkáni valóságot. Ha nem lenne tragikus, szimpatikus lenne.

A valamikori rettenthetetlen gyarma­tosító németalföldiek fővárososcskájában – a történet legújabb, jelentős „fordula­taként” – megjelent a három grácia. Krónikásuk szerény véleménye szerint az eseménynek egyetlen egy (kórtörté­neti szempontból) fontos vonatkozása van. Kadijević tábornok elvtárs ugyanis levetette a mundért (azért ekkora tekin­télye még van az öreg hölgynek), és egy világfi hanyagságával orrára biggyesz­tette az unoka napszemüvegét. Láttára Travolta megszégyenülve égette el a Szombat esti láz keze ügyébe kerülő kópiáit. A másik két grácia tartotta régi formáját: Minden Szerbek Atyja angolul csevegett spontánul és kompromisszu­mot nem ismerve, míg I. Földnélküli Frányó veszettül ideges volt. Egyesek szerint azért, mert valaki megsúgta ne­ki: a túr-retúr jegy megvásárlása meggondolatlan beruházás volt.

Közben természetesen mindent meg mindenkit elintéztek. A Hágai Nagy Megbékélés után néhány órával a szö­vetségi légierő lebombázta a zágrábi televíziós tornyot (valószínűleg azért, mert nem akarta egyenesben közvetíte­ni a Vezérkar közleményeit), délen vi­szont a hadsereg és a józan életmódjuk miatt hírhedté vált montenegrói szabad­csapatok elfoglalták a dubrovniki légiki­kötőt. Mert az még a rigómezei csata előtt szerb volt, és itt próbálgatta szár­nyait az első szerb repülő – Ikarosz.

A történetnek természetesen – és sajnos – még koránt sincs vége, de mindennapi szorongásunk feloldására hadd ajánljak egy friss szarajevói törté­netet: Mújó megkérdezi a háború szelét maga is észlelő Szúlyót: „Te, nem félsz attól, hogy a JNH lerohan minket?” A válasz: „Nem én, csak fel ne szabadít­son!”

1991. október 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább