Ma Ottó névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
A határon túli írókról egy szót sem ejtettek. Mi valójában nem létezünk, a legfeljebb a NER kirakatába helyeznek el bennünket.
2017. szeptember 13.
Délelőtt sikerült írnom, délután Anikóval Zágrábban sétálunk. A Jelašić téren megállunk Levak könyvkereskedés előtt. A kirakatban három sorban az Egy makró emlékiratai és a Balkáni szépség… Ezt soha nem értem meg Budapesten, Belgrádban, de Újvidéken sem. Csak Zürichben. Anikóval sokáig üldögéltünk a Jelašič téren, este pedig búcsút veszek Xéniától. (…) Beszél a műfordítók budapesti találkozásáról, ahol Spiró volt a díszvendég, ő tartott bevezetőt is. A határon túli írókról egy szót sem ejtettek. Mi valójában nem létezünk, a legfeljebb a NER kirakatába helyeznek el bennünket.
2017. augusztus 27., vasárnap
Az egyik Njegoš utcai kávézóban Anikóra várakozom, aki a misére ment. Semmiféle elv nem tartott vissza, hogy oda is elkísérjem, ha idegenben voltunk, Bécsben, Kölnben, vagy Berlinben mindig vele tartottam a misékre. Ő ugyanis a mai „újkatolikusokkal” ellentétben mindig is járt templomba, akkor is, amikor ez nem járt előnyökkel. Most is a misén volt, én maradtam a Njegoš utcai kávézó teraszát, ahonnan jó rálátásom van várható Nagy Posztkommunista Promenádra. Nem tartottam magam soha megrögzött ateistának, főleg akkor nem voltam az, amikor környezetem jelentékeny személyiségei nagy szeretettel tagadták Isten létét. Engem valójában nem is az foglalkoztatott – ma sem az foglalkoztat -, hogy van-e Isten vagy nincs, ezt öncélú és meddő szellemi foglalatosságnak tartottam, manapság pedig, amikor az öncélú és meddő szellemi foglalatosság úgy terjed, mint a ragályos betegség, mivel az új demokratikus kiskirályok nagyon is megbecsülik és jutalmazzák az öncélú és meddő szellemi foglalatosságot. A vallásban főleg mély civilizációs, kulturális és erkölcsi jelenséget láttam, és ebben az értelemben egyszerűen nem lehettem vallástagadó, azonban nagyon is izgatott a kérdés, hogy miféle hívők lehetnek azok, akik szinte naponta megszegik a Biblia szavát. Miféle katolikus a munkásait feketén alkalmazó újgazdag? A Njegoš utca kávézó teraszán üldögélve tettem fel a kérdést, miközben a Blic nevű napilapban olvasgatom az új szerb oligarchák vallomásait. Szerbiában nem lehet a piaci versenyben nagyobb vagyonra szert tenni, csak a politika szponzorálás által, ismeri el Milan Beko, aki már a Milošević idejében is gazdag embernek számított. Akaratlanul is az új magyar kisebbségi nábobokra gondolok, akiknek a vagyonáról csak a magyarországi sajtótermékekben olvashatok. Van-e kisebbségi nábob, ez napjaink nagy titka, amelyről csak az anyaországi lapokban olvasok. A helyi magyar média szerint mindannyian magyarok – ha belépünk a magyar pártba. A tő fokáról szóló bibliai tanítást hanyagoljuk. Mikor szerezték meg a mi nábobjaink az első milliókat? Miért csak a szerb újgazdagokról beszélünk? Mert nekik több van? Hát többen is vannak! A mi 200 ezres közösségünkben a nábobok vagyona is limitált. Erről tilos nyilvánosan gondolkodni, mert felhördülnek a kapitalizmust építő kisebbségi politikusok, akik büszkén vallják, hogy a kapitalisták mentik meg a kisebbségi magyarságot. Eredeti teória a nemzetmentő kapitalizmusról a 21. század elején! Ennek következtében az az anyaországi adófizető polgár is támogatja a bácskai nábobot, akinek jóval kisebb a jövedelme, mint amivel a nábob rendelkezik. Üldögéltem a teraszon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Mária neve templom előtti Szabadság térre és vártam a Nagy Posztkommunista Promenádot, amelyet már évek óta lelkiismeretesen figyelek. Sokat mond az a mi „újkatolicizmusunkról”. S tényleg, a mise végén a megjelennek az egykori kommunisták, egyik-másik a kezében Bibliát szorongatva méltóságteljesen keresztül szeli a Szabadság teret. Azon töprengek, hogy a papok beszélnek-e Lukács evangéliumáról, a tevéről és a tű fokáról.
Következő cikk: Krisztusnál krisztusibb katolikusok
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legija, Bokan, Vučić...
Ezért közpénzen a Titkárság megvásárolt egy bizonyos példányt, hogy a vajdasági közkönyvtároknak ajándékozza. Milorad Ulemeket a >
Ez lesz az egyetemisták nagy vizsgatétele
Nem az a gond, hogy különbségek vannak, ez szinte magától értetődő. Az egyetemisták között vannak jobboldaliak >
Csak a vajdasági magyarság csendes, újra csendes, félő, hogy örökre az marad
A közelmúltban lezajlott népszámlálás különösen súlyos sebet ejtett a vajdasági magyarság körében. Most már nem is >
A VMP színrelépése
A Vajdasági Magyar Plénum (VMP), a vajdasági magyarság legújabb közösségi szerveződése közleményben támogatta az egyetemisták követeléseit. >
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >