Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Szenzációs felfedezés!
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Egy hamisított fotó hiteles története
Németh Árpád
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – derítette ki Claire Priest, a Little Hill-i Egyetem történésze, aki újra, ezúttal tüzetesen vizsgálta át a montevideói levéltár féltve őrzött titkait.
A szenzációs leleplezést a Napló mérvadó cikke nyomán a vezető hírügynökségek: az AP, az ITAR-TASSZ, az AFP, a Reuters, az Új Kína, a DPA, valamint a Vatikáni Rádió egymással versengve próbálta mielőbb világgá kürtölni, miközben Dan Brown máris bejelentette, hogy Jalta-kód néven új, az eddigieknél még izgalmasabb regény írásába kezd, amelyiknek megfilmesítési jogaiért egymás licitálják túl a hollywoodi stúdiók arra próbálva rábírni Bódist, hogy saját magát alakítsa a kasszasikerre ítélt 3D-s filmben. Ő arra való hivatkozással tagadta meg a forgatást, hogy nincs szándékában Tom Cruise színészi képességeinek a porig alázásával végképp a földre kényszeríteni a Szcientológiai Egyházat.
Dan Brown – saját szavai szerint – ezúttal is a misztikum és jelkép világába fogja kalauzolja az olvasót; egészen pontosan a számmisztikum világába, ahol arra keres választ: mi az üzenete a Bódis-cukrászda, Bódis Gábor, ifj. Bódis Gábor és a Napló kerek születésnapja közötti szövevényes összefonódásnak. A kapcsolat csak látszólag véletlen – üzeni a sikeríró, aki a könyv további részleteiről egy szót sem volt hajlandó elárulni.
Kanyarodjunk azonban vissza Priest professzor-asszony felfedezéséhez.
Churchill és Bódis a jaltai Auróra szállóban adott találkát egymásnak, sőt azt is megbeszélték, hogy grúz konyakkal és finom dominikai szivarral ütik el az időt, hisz a háború kimenetele már úgyis eldőlt.
Winston azonban a Viktória-pályaudvaron lekéste a párizsi vonatot. Titkárnője ugyanis a 10:11-es indulást 11:10-ként írta fel a brit miniszterelnöknek, aki a mulasztás miatt utóbb mosogatólánnyá fokozta le asszisztensét, és a hampsteadi öregek otthonába küldte dolgozni.
A pedáns Bódis, a dominikai Vegafina szivargyár utazó nagykövete ezzel szemben percnyi pontossággal érkezett meg Jaltába, ahol igencsak letörten értesült, hogy Churchill nem jön. Keserűségét némileg csillapította Roosevelt felbukkanása, aki a Fekete-tenger partján szándékozott erőre kapni immár negyedik elnöki megbízatási időszakában.
– Helló, Frank – üdvözölte Gábor kedélyesen washingtoni barátját, könnyed, veleszületett derűje azonban egy csapásra lelohadt, amikor az ajtóban megjelent Joszif Visszarionovics. Bódis nem kedvelte Dzsugasvilit, és leplezetlen ellenszenvét sosem rejtette véka alá.
A lesipuskás fotósok azonban kapva kaptak az alkalmon, hogy a világutazó Bódis végre Jaltába is ellátogatott, és megkérték, pózoljon néhány percig.
Amint az a fényképen is látszik, a rendszeres tenisztől ruganyosan mozgó Bódis mellé Roosevelt is lerogyott egy székre, és őszinte csodálattal nézte… dehogy nézte, nézett fel barátjára. Sztálin mindennapos otthonkájában, a „hazai pálya” okán telepedett dölyfösen melléjük, ám miután Gábor és Franklin Delano egy pillantásra sem méltatta, durcásan nézett ki a képből, majd később unatkozva papírra kezdett firkálgatni – mint utóbb kiderült: térképekre.
A fényképészek eleinte nem is tudták, ki van a képen Bódis mellett. Az Auróra szállóban szobaszervizes feladatokat is ellátó boytól kérdezték meg, és betűzve írták le a Roosevelt és Sztálin nevét.
A zsémbes Churchill természetesen nem tudott napirendre térni afölött, hogy kudarcba fulladt a Bódissal való találkozás, és ebben még az sem vigasztalta, hogy az öregek hampsteadi otthonából egyre riasztóbb hírek érkeztek: egy 87 és egy 102 éves hölgy arra panaszkodott, hogy koszos az evőeszköz.
A miniszterelnök a Lordok Házának egyik tekintélyes tagját kérte meg, hogy minden befolyását latba véve érje el a Times kiadójánál: a vasárnapi számban jelenjen meg egy őt Jaltában megörökítő fotó. A kétségbeesett Winstonnak erre már csak azért is szüksége volt, mert Clementine Hozier, a házsártos Mrs. Churchill úgy tudta, Oroszországba utazik; s ha már ez nem jött össze, akkor az egyik előkelő West End-i klubban bridzsezéssel múlatta a napokat, csakhogy minél kevesebb időt kelljen Mrs. Churchill nyugodtnak nem mondható környezetében töltenie.
Basil Leftbrake, a Times retusáló mestere több mint 6 órán át dolgozott azon, hogy Winstont megjelenítse a címoldalon.
A napi szerkesztő 5 flekkes vezércikket íratott a vezető diplomáciai riporterrel, aminek – mintegy alibiként – a hangzatos Jaltai konferencia címet adta.
A miniszterelnök azonban ezzel nem elégedett meg. Az angol titkosszolgálatnak adott arra vonatkozó, szigorúan titkos utasítást, hogy a retusált fotót jelentessék meg szerte a világban.
A Secret Intelligence Service, a rettegett SIS, a mai MI6 elődje az Abwehrnek és a normandiai partraszállásnak együttvéve sem szentelt annyi figyelmet, mint a hamisított jaltai fotó körüli porhintésnek.
Basil Leftbrake balkezes volt, ráadásul értelmi szintje egy hordáréval vetekedett.
Bódis fejére illesztette Churchillét abból a megfontolásból, hogy az olvasó számára ez a legszembeötlőbb. Igen ám, de ezzel a hamisítvány gyatra minősége is látszik.
Claire Priest* – mint mondtuk – az uruguayi főváros levéltárában bukkant rá Leftbrake saját kezűleg írt vallomására a képhamisításról. Ugyanitt találta meg a történésznő az eredeti, hétrét hajtogatott fotót is.
Ezt simítottuk most ki. A fényképen jól látszanak az örökifjú Bódis barátságos vonásai, és az évtizedek óta nem változó, joviális mosolya.
Bódis éppen ma 60 éves. Ugyanolyan zsenge, mint évtizedekkel ezelőtt. Nem öregszik. A fénykép is tanúsítja.
Isten éltessen, Gábor!
*Claire Priest történetesen az egyik Napló-gyakornok hitvese.
Kommentek
Gábor, azt elfelejtettem megjegyezni, hogy most már éppen ideje lenne ha ismét tollat ragadnál és folytatnád az öreg Bódis kalandjait. Elvégre hatvanat kongattak...
Feri
Viharmentes, dobostorában, borban és szivarban gazdag boldog születésnapot kívánok.
Üdvözlettel,
Agárdi Gábor
Isten éltessen még sokáig, Gábor. Legalább akkora jókedvvel, amekkorával Árpád ezen remek köszöntőjéből az sugárzik.
Feri
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >