Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A mai művészet az alkímiával rokon
Pihés combjai között meleg eső kopog, /a húsos leveleket gyengéden széthajtja. /A lusta hernyó /nyálkás körmeit szopogatja.
Néhány Alice-inspirált vers Ladik Katalintól
ZUHANÁS
A tükörben polcok, szekrény,
és egy nedves, szűk folyosó
meleg, mély kútba nevetve :
„Hosszúra nyúltam, mint a világ legnagyobb távcsöve.
No, szervusztok, álmaim! Sokkal messzebbre kerültem tőletek,
semhogy törődhetnék veletek.”
Fogai között egy sor lámpa,
a bordáknál térkép,
s zuhant, köröskörül ajtók: DAAT!
Gyönyörű kertre nyitott, s fejjel csüngött lefelé.
„Igyál meg! Igyál meg!”
Zohar az üvegasztalon, elérhetetlenül,
a primordiális lyukból sugározta:
„Kell-e a macskának halacska, kell-e a halacskának macska,
kell-e a malacskának kacska?”
A polcok vidáman fölrepültek: „Még! Még!”
S szájába fúródott a vastag húsgyökér.
Felszakadt sebe.
„A hercegnő megesz, ha elkésem.”
Dermedt szemei fényözönben
a hajnal rongyai között.
Nem is jó irányba utazol!
A lepke is ha nem álmodik, kenyérhéj.
Fel sem ocsúdva a kútból
vizes lepkét kötőtűkkel. Kötőtűkkel.
Az elmúlt események gőzölgő hálóban
higanyszemekként gurulnak szét.
Szék? De hiszen ágai vannak!
Gyönyörű kertben a tojás,
tündöklő virágágyások és hűs szökőcipők között.
Tudsz álmodni? Halványodik és darabokra foszlik.
„Most éppen rólad álmodik!”
S zuhan nevetve, kénfüstből nyulat eregetve.
A MÁSODIK PATAKOT ÁTUGORVÁN
A nap távol volt már,
Sikertelenül próbálkozott behatolni a kislányba.
Alice dermedt szájjal, fagyott körmökkel nézett fel rá.
Téli tündér nyúlfülekkel?
„Vigyázzon, fejjel lefelé tartja!”
Erre eliszkolt, lógó farokkal,
Állkapcsai között a huncut kisasszonnyal.
KIS PARÁZNA FELHŐ
Eldobja az ágat a hold.
Kislány, hol vagy? Nyisd már szét!
Szárnyunk van, ágyad alatt susogunk,
Hol a harisnyád?
Beléd fojtom a nővéredet.
Kár érted, Alice!
Hegedűd leszek, de madarad soha.
Fehér arccal jössz és én betakarlak,
Beléd fúródok, Alice !
ALICE FÉSZKET RAK AZ ÉG ALJÁN
Evezője megakad a rózsaszín habokban:
„A legszebb mindig távol van!”
Áthajol a csónak oldalán, kócos haja az égbe ér,
Arca elsötétül:
„Nem vagyok én madár!” – mondja,
S tojásait didergő tenyerébe tojja.
ALICE ÉS A HARKÁLY
Pihés combjai között meleg eső kopog,
a húsos leveleket gyengéden széthajtja.
A lusta hernyó
nyálkás körmeit szopogatja.
TÖRÉKENY HELYSZÍN: ÉDEN
Fülemhez elérne, felismerném lépteit,
Mint a ház, akkora és remeg, igazán remeg.
Gipszben áll és ring.
Régi átok.
Csak jönne már, amíg nem késő!
„Mindent jól láttál? Színesen?”
Ott áll és ring a törékeny helyszínen.
„Ay, ay. The good go and the wicked is left over.”
(Grozdits Hahó (Librarius)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >