Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hol ül Szerbia?
J. Garai Béla
Az igazság pillanata legkésőbb a 31. tárgyalási fejezet megnyitásakor következik be, amikor a kül- és biztonságpolitika, a közös védelem kérdései kerülnek napirendre. A csatlakozás szempontjából kulcsfontosságú fejezet meg sem nyitható anélkül, hogy ne számolnák fel a humanitáriusnak nevezett niši orosz-szerb központot. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Kevés külföldi vendég kavart akkora vihart Belgrádban, mint a múlt héten Brian Hoyt Yee. A State Departement európai ügyekkel megbízott helyettes államtitkára a két székről szóló példabeszédével komoly gondba ejtette az állami vezetést, ugyanakkor felszította az oroszbarátok és az uniós felzárkózás hívei között lappangó viszályt.
„Nem ülhet Szerbia egyszerre két széken” – hangzott a szókimondó amerikai Balkán-szakértő figyelmeztetése, amit a belgrádi gazdasági fórum szünetében hallhattak tőle az összesereglett újságírók. Méghozzá ékes szerb nyelven, nehogy az elfogult kormánypárti média esetleg félrefordítsa szavait. Majd angolul így folytatta: „Különösen, ha azok olyan távol vannak egymástól”, mármint azok a bizonyos székek. Ezután bővebben is kifejtette Washington félreérthetetlen üzenetét: az az ország, amely EU-s tagságra törekszik, világosan kifejezésre kell, hogy juttassa ezt a szándékát és nem egyensúlyozhat a két fél között.
Azt javasolta szerbiai partnereiknek, hogy tegyék fel a kérdést Oroszországnak: miben segíti Szerbiát az EU felé vezető úton? „Nem látjuk, hogy a diplomáciai státus megadása a niši orosz-szerb humanitárius központ személyzetének segítségére lenne Szerbiának, hogy elérje célját… Miért követeli ezt Oroszország? Miért gyakorol nyomást Szerbiára, hogy megadja neki azt, ami nem tartozik a normatívák közé a nemzetközi viszonyokban?” – hangoztatta az amerikai különmegbízott.
Washington ugyanis a niši központban egy orosz kémközpont kialakításának veszélyét látja, ahonnan az oroszok koordinálják felforgató tevékenységüket a nyugat-balkáni térségben, mint ahogyan a tavalyi montenegrói zavargások idején tették a Nyugat-barát podgoricai hatalom megdöntése céljából.
Hoyt Yee intelme - amit az Aleksandar Vučić elnökkel folytatott megbeszélésen is megismételt – akkora idegességet okozott belgrádi körökben, mintha azt a követelést tolmácsolta volna, hogy Szerbia haladéktalanul ismerje el Koszovó függetlenségét. A kormányt kiszolgáló tabloidok címoldalaikon riadóztatták a nagyközönséget: súlyos helyzet állt elő, Amerika ismét erőszakkal fenyegetőzik! Nyilván allúzió volt ez a húsz évvel ezelőtti NATO bombázásra. (...)
Aleksandar Vučić beismerte, hogy Amerika nélkül Szerbia nem számíthat prosperitásra, ám a tőle megszokott patetikával azt is hozzátette: de milyen ország lenne, ha nem ápolnák a szerb nép szabadságszerető hagyományait és nem dönthetnének önállóan jövőjükről? Amiből az is megfejthető, hogy mire számíthatunk a közelebbi és a távolabbi jövőben ebben az országban.
A szerb vezetőnek nyilvánvalóan körmére égett a dolog, a Nyugat és Oroszország közti balanszírozás, amit Hoyt Yee oly személetesen a két széken való üléssel jellemzett. Pedig tudni lehetett, hogy ezt nem lehet sokáig folytatni. Helyzetelemzők szerint az igazság pillanata legkésőbb a 31. tárgyalási fejezet megnyitásakor következik be, amikor a kül- és biztonságpolitika, a közös védelem kérdései kerülnek napirendre. A csatlakozás szempontjából kulcsfontosságú fejezet meg sem nyitható anélkül, hogy ne számolnák fel a humanitáriusnak nevezett niši orosz-szerb központot. A továbbiakban össze kell hangolni a külpolitikát, ami többek között azt jelent, hogy Szerbiának csatlakoznia kell az Oroszország elleni szankciókhoz. Ezzel viszont elveszíthetnék Moszkva támogatását Koszovó kérdésében, vagyis abban, hogy megakadályozzák Koszovó teljes jogú tagként való felvételét az ENSZ-be.
Ez azt jelentené, hogy végképp fel kellene adni a déli tartomány visszaszerzésének reményét.
A mostani szerbiai politikai légkört figyelembe véve nincs az a politikai elemző, aki meg tudná jósolni, hogy a belgrádi vezetés mikor szánja rá magát egy ilyen döntő lépésre, vagy egyáltalán hajlandó lenne ezt megtenni. Még mindig arra spekulálnak, hogy Brüsszel és Washington előbb-utóbb belefárad az oroszokkal való „testvéri kapcsolatok” ápolása miatti a figyelmeztetésekbe, és szemet huny a niši orosz központ működése fölött is. Vagy hogy új szakasz kezdődik Moszkva és az EU viszonyában, és Brüsszel nem lát majd veszélyt az orosz befolyás erősödésében Szerbiában.
Mert hogy erősödik ez a befolyás, ahhoz nem fér kétség. Számtalan jelből következtethetünk erre. Nemcsak abból, hogy a kifejezetten ruszofil Aleksandar Vulint védelmi miniszterré nevezték ki, hanem a közhangulatból is. A Putyintól ajándékba kapott harminc éves MIG-29-es vadászbombázók érkezését a közelmúltban olyan eufóriával kísérte a belgrádi média, mintha legalább is vadonatúj utasszállító repülőkkel lepték volna meg a déli testvéreket. És nem nagyjavításra szoruló harci eszközökkel, amelyek felújítására 185 millió eurót kell előteremtenie az országnak. A Szerb Nemzeti Banknak a külföldi befektetésekről készült kimutatása szerint 2016-ban az EU-országok összesen 1,2 milliárd eurót fektettek be Szerbiában, miközben Oroszország mindössze 60 millió eurót. Ám ezek az adatok nem jutnak el a patrióta érzelmű közvéleményhez, amely továbbra is meg van győződve, hogy Putyin a legnagyobb támogatónk.
Pedig ha Belgrád lemondana az uniós perspektíváról, akkor a hagyományos szerb-orosz barátság jegyében legfeljebb olyan könyöradományokra számíthatna az ország, mint a kiselejtezett vadászbombázók. De kinek nem érné meg, hogy közben Putyin megvédene minket az ármánykodó Washington nyomásától és az olyan bosszantó diplomaták látogatásától, amilyen Hoyt Yee?
Következő cikk: Tragikus hír: idén kevesebb pálinka készül
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >