Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Huszonhat éve már...
1991. november 18-án esett el Vukovár
Huszonhat évvel ezelőtt, a júliusi melegben a vukovári árkádok alatti kisbolt pénztáránál álltam, előttem egy néni csoszogott, és a boltos lánynak magyarázta: „Háború lesz, meglátod! Ilyen hatalmas szúnyogok utoljára 41-ben voltak, akkor is háború lett”. A pénztárosnő nyugtatta, vigasztalta, hogy „nem lesz háború, és ezek a szúnyogok különben sem csípnek…” Németh János (Szabad Magyar Szó):
Valóban érdekes, szitakötő méretű, szúnyogszerű bogarak szálldostak a levegőben, minduntalan az ember szemét célozták, de nem csíptek.
Ugyancsak 26 esztendeje már, hogy ősszel, Ószivácon, a Szenteleky Napokon Aleksandar Tišma íróval cigarettáztunk a bejárat előtt, és odahallatszott az ágyúzás. „Sokba kerül ez még nekünk” – mondta szomorúan a nagy szerb író.
Szintén 26 éve, november 18-án este aztán a Belgrádi Televízió riportere már a szétlőtt épületek elől jelentkezett azzal a hírhedtté vált mondattal, hogy „Vukovár romokban hever, de szabad!”
Novembernek ez a napja azóta számomra is a gyász napja, hiszen évekig jártam a Vuka folyó torkolatánál épült régi városba, Zágráb felé mindig megálltam ott, meg is aludtam a Dunav Szállóban.
A sorsom később úgy hozta, hogy gyerekeim miatt évente többször is ellátogattam a sokáig romos épületeivel a barbár cselekedetek egyfajta emlékművének számító Vukovárba, és láttam, ahogy az Európai Unió segítségével újjáépülnek a házak, egyre több elűzött régi lakó térhet vissza egykori otthonába.
Többször jártam az emléktemetőben is, ahol a rengeteg teljesen azonos kereszt látványa önmagában is elborzasztja az oda látogató idegent. Körbejártam a város jelképének számító, lyukassá lőtt víztornyot, és ismét megnéztem a romokból újjáépített Eltz kastélyt. Amolyan zarándoklatként az Ovčara birtokot, a tömeges kivégzések helyszínén berendezett emlékhelyet is meglátogattam.
Emlékeim egyetlen ezreléke is elég ahhoz, hogy gyásznapnak érezzem november 18-át.
Ezerszer ennyi személyes emlék sem elegendő azoknak, akik háborús bűnöket követtek el, vagy azok elkövetésére kényszerítették beosztottjaikat, hogy szembe nézzenek a tényekkel, a borzalmakkal. Ahogy Srebrenicát, úgy Vukovárt is örök szégyenfoltként hagyják utódaikra.
Az adatok, a halottak és sebesültek százai és ezrei, a rettenetes rombolás igenis értelmetlen és megbocsáthatatlan háborús bűn. A történészek dolga lesz tárgyilagosan megítélni az akkori eseményeket. A ma élők biztosan nem érik meg, hogy tárgyilagos, egyértelmű és tárgyszerű tényekkel alátámasztott értékelés kerüljön a kezükbe. Erre alighanem hosszú évtizedig kell még várni.
Őszintén sajnálom azokat, akiket kényszerítettek arra, hogy részt vegyenek Vukovár és a vukováriak legyilkolásában. A tényleges idejüket töltő kiskatonákat, az erőszakkal besorozott tartalékosokat. Valahol talán még a szabadcsapatok, álkatonai és félkatonai alakulatok tagjait is, a martalócokat, akik önként és dalolva mentek a Duna túloldalára. Tudjuk: amikor felkavarják a vizet, a szemét a felszínére kerül.
Biztosan nem egyedül emlékezem szomorúan november 18-ára a Dunának ezen az oldalán. Lelkiismerete talán még olyan honfitársamnak is megszólal néha, aki résztvevője volt Vukovár 87 napig tartó ostromának.
Aztán majd a Mindenható ítélőszéke előtt ki-ki számot ad cselekedeteiről.
Következő cikk: Megvannak az új ellenségek: Csányi Erzsébet és a doktoranduszok
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >