Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
A regény folytatásokban jelent meg az Új Symposionban, amikor Tolnai Ottó szerkesztette a folyóiratot. Az utolsó folytatást rám és a Makróra utaló két cikk jelent meg. Ekkor már nem Tolnai Ottó szerkesztette az új Symposiont, őt elbocsájtották. Vagy jobban mondva kipenderítették. Végel László:
2017. december 10., vasárnap
Szikrázó napfényre ébredek, gyönyörű időben Bora Babićtyal, az Akadémia igazgatójával Belgrádba autózunk, ahol az RTS-ben bárnak ránk, hogy fellépjek egy műsorban. (…) A tévében szívélyesen fogadnak, kissé zavarban is vagyok. Soha sem gondoltam, hogy a közszolgálati televízióban ilyen barátságosan fogadják majd a Balkáni szépséget, ez már a negyedik műsor, amelyben szó esik róla. Belgrádban mégis új szelek fújnak – nem úgy, mint Újvidéken. A műsorvezető először feltesz egy kérdést a politikai korrektségről az irodalomban. Hálátlan dolog erről néhány mondatban a tévé előtt nyilatkozni, hiszen az is igaz, hogy létezik az irodalomban egy bulvárjellegű politikai inkorrektség, a skandalumok hajhászása, de az is igaz, hogy még többször az alkotószabadság visszafojtáséra használják ezt a fogalmat. Belefojtják az emberben a szót, öncenzúrára kényszerítik. Elmondom, hogy egyes műveimben nyíltan szólok a tabu támákról, a Bűnhődésben például az etnikai gyűlölködésről, de a regény egésze éppen ez etnikai gyűlölködést leplezi le. Aztán a Balkáni szépségről faggat. Visszafelé autózva arra gondolok, hogy mennyire viszonylagos a politikai inkorrektség fogalma. A Symposionban többször is írtam a nonkonformizmusról, s ez az Egy makró emlékirataival kapcsolatban is felmerült. A regény folytatásokban jelent meg az Új Symposionban, amikor Tolnai Ottó szerkesztette a folyóiratot. Az utolsó folytatást rám és a Makróra utaló két cikk jelent meg. Ekkor már nem Tolnai Ottó szerkesztette az új Symposiont, őt elbocsájtották. Vagy jobban mondva kipenderítették. Az egyik szöveget Fehér Kálmán írta: „Nem volt célunk a naiv erkölcsi optimizmus, de nincs szándékunkban, hogy csak egyszerűen igazat adjunk azoknak, akik beleélik magukat az erkölcsi pesszimizmusba, anélkül, hogy valamit megpróbálnának előmozdítani, a gyakorlatban”. Milyen ismerősen hangzik, ugyanezt mondják a mai kisebbségi politikusok is. De ezzel nem fejeződik be a bírálat. „A humanista erkölcs nem alapulhat a „konformista” erkölcsön, viszont ebben a valóságban, az olyan „nonkonformistákra” sincs még jobb híján sem szükség, akik csak éppen azzal nonkonformisták, hogy erkölcstelenek.” A másik cikk szerzője Tóth Emil (?), feljajdul: „Prózairodalmunkban szinte egyenes irányba halad a nem konszolidálódó, de önmagát éppúgy nem ismerő töredékalakok, zagyvaegyéniségek, részlethősök kifejezése felé.” Mindez az Új Symposionban jelent meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >