Ma Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Đole, szükségünk van rád!
Szükségünk van Đoléra, hogy legalább részben megállítsa a gyűlöletet. Hogy reményt adjon. Hogy egy helyen összegyűljön több ezer ember, akik a fegyvercsörtetés, a félelemkeltés, az üldözés és a kilátástlanaság helyett egy normális világban hisznek. És együtt üvölthessük, hogy: Jebite se devedesete… Bajtai Kornél (Szabad Magyar Szó):
„Kérdeztétek, milyen volt a koncert. Hát ilyen” – írta a Facebookon egy egyperces koncertfelvétel alatt egy szerb közéleti személyiség, akinek a kiléte most teljesen mellékes. Đorđe Balašević csütörtöki újvidéki koncertjéről van szó, amelyre hetekkel korábban elfogyott minden jegy. A Lepa Protina kći című dal részletének megtekintésétől és meghallgatásától lúdbőrös lettem és egyszeriben rájöttem, hogy nekem most – receptre – egy Balašević koncertre lenne szükségem. Két órányi intim kikapcsolódásra több ezer olyan emberrel, akik ugyanerre vágynak. Hallgatni az ezerszer meghallgatott vagy átivott éjszakákon hamisan és hangosan elénekelt dalokat, együtt lélegezni a közönséggel és Đole sajátos átkötő szövegeinek, ha úgy tetszik stand up-jának köszönhetően, kinevetni a körülöttünk lévő és egyébként tragikus mindennapokat, haladóstul, vonatostul, egzisztenciástul, mindenestül.
Bevallom, néhány évvel ezelőtt hűtlen lettem Balaševićhez. Úgy éreztem, unalmas lett, nem tud semmi újat adni és már legalább tíz éve nem is voltam egyetlen koncertjén sem. Nyilván elkényelmesedtem, elfelejtettem, mit is jelentett ő a kilencvenes években és később is, figyelmet követelő megjelenésével, a polgári, emberi, vajdasági kiállásával, békeszeretetével és a normális világ melletti kitartásával. És nyilván elsősorban a dalaival.
A legszebb Đole-élményem 2000. decemberében volt. Az előrehozott köztársasági választások előtt és október 5-e után voltunk, tudnivaló volt, ki nyeri a választásokat, még a levegőben volt a forradalmi hangulat, az emberek hittek abban, hogy végre jobb lesz. Akkor a szabadkai Sportcsarnokban ötezren énekeltük együtt a dalokat. Egy kissé spicces állapotú fiatal gyerek nyakában pionírkendővel felment a színpadra és a Računajte na nas című dalt kérte. Azt gondoltuk, utoljára énekeljük a Devedesete című dalt és elfeledhetjük a Samo da rata ne bude vagy a Lege da o Gedi Gluperdi című Slobo-szatírát, amit két hónappal korábban minden tüntetésen elénekeltünk.
Utána még nagyon sok koncerten ott voltam, aztán jött a hűtlenségem.
Elfordultam tőle, mert azt hittem – és nyilván nem csak én – beteljesítette a küldetését. A háborús uszítók, az ország szétverői letaszíttatak a trónról, az ország az EU felé halad, normális, modern állam leszünk, ahol a tisztesség, a becsület, a tudás lesznek a vezérelvek, nem pedig a hazugság, a korrupció, a gyengébbek eltaposása és a vásárolt diplomák.
Majd nem is olyan régen az országot irányító erők elkezdték őt támadni. A vezető szennylapok usztasának, nemzetárulónak nevezték, amiért Pulán koncertezett azon a napon, amikor a horvátok a Vihar hadművelet évfordulóját ünnepelték (az Informer Panonska Pizda címmel írt erről például), kommentekben szidalmazták őt a világhálón. Időközben pedig eljutottunk oda, hogy azok, akikről Đole énekelt a kilencvenes években, ismét ugyanazzal a szókészlettel élnek. Szerb nemzeti érdekekről, nemzetárulókról, háborúról beszélnek. Úgyhogy egész egyszerűen: szükségünk van Đoléra. A vajdaságira, a polgári, normális Szerbia hangjára, aki kiáll elénk a színpadra, hanyagul megáll, zsebrevágott kézzel és félszeg mosollyal meséli anekdotáit és énekli a dalokat, amelyek ott vannak mindannyiunk lelkében. Szükségünk van Đoléra, hogy legalább részben megállítsa a gyűlöletet. Hogy reményt adjon. Hogy egy helyen összegyűljön több ezer ember, akik a fegyvercsörtetés, a félelemkeltés, az üldözés és a kilátástlanaság helyett egy normális világban hisznek.
És együtt üvölthessük, hogy: Jebite se devedesete…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
BIZALOMVESZTETT, HITELTELEN MNT
A testület csak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területével >
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >