Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
Még csak a pártegyenruhák hiányoznak, de ezt nem vezetik be, valószínűleg azért, mert költséges lenne. Sokan ugyanis úgy cserélgetik a pártokat, mint a celebek az öltönyeiket. Hiányzik a kreatív felháborítás, a nyugtalanság, a kíváncsiság, a fantázia. Végel László:
2018. március 17., szombat
Mit zajlik körülöttem? A hajszínünk lehet ősz, avagy koromfekete, majdnem mindegy, csakhogy ez nem fontos, hiszen a közszellem koravén. Minden elviselhetetlenül szabályos lett körülöttem. Dívik az irodalmi japiság. Kiveszett a titokzatos bohém világ, eltűntek az eretneki gondolatok, hiányoznak megbotránkoztató mondatok. Sokan azt gondolják, hogy elegendő felhajtani valamelyik kávéházban néhány pohár sört, vagy vinjakot, aztán gondtalanul fényesre suvickolni a mondatokat. Nem ezekre az, úgymond, irodalmi bohémokra gondolok. Azt hiszem, hogy egy Jarry (darabját az Übü királyt egy jobboldali kritikus azzal a mondattal dorongolta le, hogy: „Remélem, többé nem hallunk Alfred Jarry úr paprikajancsi bohózatáról”) megőrülne a pártkerítésekkel kidíszített világunkban. Még csak a pártegyenruhák hiányoznak, de ezt nem vezetik be, valószínűleg azért, mert költséges lenne. Sokan ugyanis úgy cserélgetik a pártokat, mint a celebek az öltönyeiket. Hiányzik a kreatív felháborítás, a nyugtalanság, a kíváncsiság, a fantázia. Már eszmék sincsenek, csak kis lobbik vannak, rokoni kapcsolatok és bratyizás. A legjobbak is csak túlélők akarnak lenni, mintha csak ismernék Thomas Mann gondolatát, miszerint a túlélők az igazi hősök. Amikor ezt leírom, akkor gondolhatok akár Heinrich Böllre is, a „kölni bohóc” (voltak kritikusok, akik igy nevezték a szerzőt) Egy bohóc nézetei című regényére. A tehetségesnek induló, a gazdag polgári családból származó Hans Schnier tehetségét felmorzsolják a közállapotok, a német kétszínűség, mert nem vállalja a boldog megalkuvást, tehát kívül reked a német művészvilágon, kívül is akar maradni, levonja a konzekvenciákat, leült a bonni pályaudvar lépcsőjére, levetette a kalapját, maga elé helyezte és énekelni kezdett. Rövid idő múlva 10 pfennig hullott bele, ő pedig énekelt tovább. Erre a sorsra jutott, mert nem szándékozott nagyreményű állami bohóc lenni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >