2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A ti időtökben, a mi időnkben

Nem tudunk élni. Mindig rosszul választunk.  A munkásokat a munkaadók nem értékelik. Sok helyen emberszámba sem veszik. A szülők a kis nyugdíjukból segítik a gyerekeiket, az unokáikat. Azokat, akik itt maradtak az országban. Hiába próbálunk optimisták lenni, hogy majd jobb lesz, nem úgy tűnik, hogy jobb lesz. Nincs okunk ünnepelni. Egri Emma:

A munka és a munka ünnepe – a szüleim idejében

A nagyvállalatokban több százan, ezren dolgoztatok. Meg sem fordult a munkáltató fejében, hogy feketén dolgoztasson benneteket. Mindannyian be voltatok jelentve. A fizetések rendszeresen érkeztek. Volt egészségügyi biztosításotok. Mentek a munkaéveitek. Fizették utánatok a járulékokat. Rendszeresen fizették az útiköltségeteket. Gyermekeiteknek az iskolai kötelezettségeket. Az uzsonnát, a kirándulásokat. Dubrovnikba, Zágrábba, Szarajevóba. Az évi szabadság nem is volt kérdéses. A piros útlevél aranyat ért. Lehetőségetek volt kedvezményes nyaralásra. Minden valamirevaló vállalatnak volt a tengerparton nyaralója. Vagy bérelt a munkásainak. Šibenik, Makarska, Igalo. Rovinj, Kotor, Herceg Novi. Eljutottatok gyerekeitekkel együtt a sós vízhez. Tudtátok, hogy mettől meddig tart a munkaidőtök, nem a munkaadó kénye-kedve szerint dolgoztatok. Kölcsönre építettétek a házat, vettétek a bútorokat. Ki is tudtátok fizetni. Elég volt, ha a férj dolgozott. Ebből megéltetek. A feleség otthon főzött, nevelte a gyerekeket. Ha ő is dolgozott, még többet megengedhettetek magatoknak. Nem volt terhes a munka. Nem volt büdös. Kaptatok meleg reggelit. Szezonmunkások naponta többszöri étkezést. Rántott húst krumplipürével. Zöldbabfőzeléket marhahússal. Pacalt és paprikást. Ha nem működött a vállalat konyhája, akkor érkezett a topli obrok pénz. Palántálás. Kapálás. Metlicázás. Böngészés. Mentetek mindannyian. Május elsején a megérdemelt pihenéseteket töltöttétek. Családi körben. Barátokkal. Munkatársakkal. Minden faluban, városban volt egy hely, ahol közös népünnepély volt. Zenés ébresztéssel. Májusfaállítással. Szalagokkal. Üvegekkel. Alatta harmonikáztatok. Énekeltetek. Szavaltatok. Ünnepeltétek a munkát. Mosolyogtatok. Ittatok. Ettetek. Marhapaprikást káposztasalátával. Voltak vetélkedők. Focimeccsek a vállalatok között. Rostélyoztatok a határban, a focipályán, a tereken. Életetek a munkátok által lett szebb, jobb. A munka után édes volt a pihenés.

Tudtatok tervezni. Tudtatok élni.

A munka és a munka ünnepe – a mi időnkben

Mi tudjuk, hogy a munka szláv eredetű szó. Megtapasztaljuk a jelentését is: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség. Robotolunk. Nem mindenki kedvére való munkát végez. Sokszor kényszerből.  Munkával keressük a kenyerünket. Kemény munkával. Szó szerint, a fizetés sokszor csak a kenyérre elég. A számlák fizetésére. Szétesett Jugoszlávia. Embargó, háborúk, menekültek, gazdasági válságok. A technika fejlődésével egyre kevesebb munkaerőre van szükség. Munkanélküliség. Fizetésnélküliség. Feketén dolgozunk. Nem vagyunk bejelentve. Nem mennek a munkaévek. Nem fizetik az útiköltséget. Kirándulásainkat a szabadkai nejlonpiacra tervezzük. Tavasszal és ősszel, amikor új ruha kell a gyerekeinknek. A topli obrokot már régen elfelejtettük. A tengerparti levegőt is. Kölcsönt veszünk fel. A kamatokat nyögjük. Május elsején is sokan dolgozunk. Férj is, feleség is. A túlórát, ünnepet nem fizetik. A munka által nem lesz szebb és jobb az életünk. Nem tudunk tervezni. Nem tudunk élni. Mindig rosszul választunk.  A munkásokat a munkaadók nem értékelik. Sok helyen emberszámba sem veszik. A szülők a kis nyugdíjukból segítik a gyerekeiket, az unokáikat. Azokat, akik itt maradtak az országban. Hiába próbálunk optimisták lenni, hogy majd jobb lesz, nem úgy tűnik, hogy jobb lesz. Nincs okunk ünnepelni.

 

 

2018. május 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az összebékíthetetlen táborok

Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >

Tovább

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

Tovább

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

Tovább

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Tovább

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Tovább

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

Tovább

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Tovább

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

Tovább

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Tovább

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

Tovább

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

Tovább

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Tovább