Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Na, és ez most...
- Jöjjön, valaki, aki tudja az utat! – folytatja a hang.
Egy idősebb asszony felpattan, és a sofőrfülkéhez lép. Tényleg onnan kiabálnak. Bencze Andrea:
Május 4. Péntek és az évi rendes középiskolás ballagások napja. Dugó, dugó hátán. Nem kell autózni, jó lesz a busz. Amelyikkel utaznék, épp az orrom előtt megy el, nincs kedvem tíz percet várni a következőre. Jön egy másik, ezzel picit hosszabb lesz az út hazáig, de legalább nem várakozom a megállóban 30 fokban.
Az első ajtónál felszállok, itt kellene lyukasztani, de a jegykezelő nem működik. Megyek a busz közepére, a másik géphez. Siker. Nincs tömeg, 5-6 utas mindösszesen. Leülök. A légkondi kellemesen cirógat. Milyen jó döntés, milyen kényelmes utazás – veregetem gondolatban a vállamat. Bár a busz csak araszolni tud a dugóban, idebenn béke van, sietnem épp nem kell.
Párszor megállunk, de a létszám lényegesen nem változik. Békésen üldögélek, nézegetem a Dunát.
Aztán az idill ajtónyitás nélkül leszáll. Kiabálást hallok:
- Merre kell menni? Segítsen valaki!
Na, gondolom, már megint érzékelhető a Lipót hiánya. Szerintem, a bezárása óta megsokszorozódott a magukban beszélő, zömében láthatatlan emberekkel vitázó utasok száma a buszokon, villamosokon. Itt egy újabb, gondozás nélkül maradt delikvens.
- Jöjjön, valaki, aki tudja az utat! – folytatja a hang.
Egy idősebb asszony felpattan, és a sofőrfülkéhez lép. Tényleg onnan kiabálnak.
Most már én is megnézem magamnak ezt a szitut. Az utas épp elmagyarázza, hogy ne élesen jobbra kanyarodjunk, mint ahogy a vezető tervezte, hanem menjünk egyenesen, aztán a lámpánál balra. Már csak egy megállóra vagyunk a végállomástól. A sofőr köszöni. Barátságos hangulat telepszik ránk, a vezetőt megnyugtatja a törődés, megosztja velünk, hogy sajnos, a GPS-e hirtelen leállt. Aztán az egyik kereszteződésnél arról érdeklődik, hogy ugye, egy bizonyos számú busz jár erre és az vajon pontosan merre is megy. Ez lehet a szakmai érdeklődés. A hölgyutas mellette kapaszkodik, és azt javasolja, hogy azzal most ne foglalkozzunk, előbb érjünk be a végállomásra. Jelentkezik a központ, érdeklődik, merre jár a busz, mert egy kis késést összeszedtünk. A sofőr mondja, hogy hamarosan érkezünk. Aztán nekünk elmeséli, hogy nem is tudja, miként kell az összes ajtót kinyitni, - közben „na, bajnak még itt van ez is” mozdulattal, jobb kezével végigsimít a műszerfalon, mint kevéssé ismert tereptárgyon - mert a kollégája, aki átadta neki a buszt, annyira sietett, hogy nem volt ideje mindent megmutatni.
Megérkeztünk. Elköszöntünk. Leszálltunk. Nem kerestem kandikamerát és a lyukat sem akartam visszakérni a jegyembe. De most már biztosan tudom, hogy valami nem stimmel a magyar munkaerőpiacon.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >