Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egy kibicnek semmi sem drága
Reagálás a Jó reggelt Vajdaság által közölt írásra: Az MM esete augusztus 20-ával
A kritikus tömeget, amely a változást kiviszi a hátán, pedig az elkeseredett szülők, nagyszülők fogják képezni, akik a tengernyi ígérgetés ellenére is a magányt élik meg vajdasági házaikban, utcáikon; és természetesen a „jobb dolguk híján” külföldre vándorló fiatalok is, akik egyszer végre felszabadulnak, és elsöprik a nép pénzén, keserűségén, kiszolgáltatottságán meghízott vezetőket. Lepeš Josip (Facebook):
Kibicünk (még most sem értem, miért nem írja ki teljes nevét, hiszen mindent, ami a „másik oldalról” jön, gyalázkodóan értékelő, szánalmas stílusáról, sziszegéstől hangos fröcskölődéséről teljesen beazonosítható) újra „hatalmasat” alkotott, bizonyítva a modern kori méregkeverő (lehet mást is keverni, de ez most nem téma) régen kiérdemelt elnevezését.
Bevallom, fájdalmasan, de igazat kell neki adnom, ami a Horgoson megjelent alig húsz (többen voltunk, de ha a kibic mondja...) Magyar Mozgalmas tagot illetően. Ugyanakkor itt jegyzem meg, a Magyar Mozgalom minden egyes tagja ÖNKÉNTESKÉNT tevékenykedik a szervezetben, tesz a szervezet által felvállalt ügyek érdekében. Sajnos a láng meggyújtói megfogyatkoztak, mert:
- saját véleményük kinyilvánítása miatt elvették tőlük (na, ki?) az élethez annyira fontos munkahelyet – külföldre távoztak,
- undorral vették tudomásul a sok ferdítést, de felismerve a másként gondolkodók elszigetelését, ellehetetlenítését – külföldre távoztak,
- az idősebb tagok felismerve a korábbi idők elnyomó rendszereire jellemző stílust, egészségük érdekében passzívak lettek,
- ami a zsíros munkahely csábítását illeti, semmi különös nem történt, hiszen a zsíros koncot elfogadók is azt a levegőt szívták évekig, mint kibicünk, és a sok éven keresztül felhalmozódott méreg megtette hatását.
Itt egy gondolat újra és újra nem hagy nyugton. Az annyira kiemelt VMSZ-tagság tömege sem létezne, ha a jószándékú vajdasági magyar emberek nem lennének az örökös bizonytalanságba taszítva, amelyre a megoldást természetesen csak a VMSZ tudja megmondani. A tisztességes emberi lét megalapozásához, a munkahelyhez jutás lehetőségét, ahogy a verebek is csiripelik, a „lépj be a VMSZ-be” alapon látják csak megoldani, persze nem ok nélkül, mert a helyi kiskirályok ezt folyamatosan hangoztatják is.
Nagyon érdekes jelenség, hogy azok a VMSZ-tagok, akik különböző okok miatt függetlenek lesznek a kényszer-egyszólamúságtól, egyik napról a másikra elmaradnak a rendezvényekről, korábbi „kötelező” véleményüktől ellentétes kijelentéseket tesznek, fiatal, kiemelt helyzetbe hozott káderek, amint rájönnek, hogy nem lehet saját véleményük, gondolkodás nélkül lépnek ki a kényszerből. A legutóbbi választások utáni napokban, konkrétan Magyarkanizsán nagyon sok VMSZ-tag azt tartotta logikusnak és valódi összefogásnak (a mostani MNT-lista a Magyar Összefogás nevet viseli), hogy a VMSZ és a MM alakítsanak helyi vezetést, és csak elkeseredetten legyintettek a későbbi, ma is „gyümölcsöző” koalíciós döntésre.
A Magyar Mozgalom sem jött volna létre, ha a későbbi alapítók (akik valljuk be nagyon kiemelt vezetői tisztségeket töltöttek be a VMSZ-ben) nem szembesültek volna „a mindenki csak pártkatona, és én vagyok mindenki felett” vezetési stílussal. Ne feledjük, ilyen gondolkodású emberek ma is vannak a VMSZ soraiban, és a következő választások után felismerhetők lesznek.
A Magyar Mozgalom tömegessége miatti kritikát természetesen nagyon komolyan kell venni, és sok vajdasági magyar embert megérintve kell kialakítani az ellenállást a mára már zsarnokian, szólásszabadságot és szabad gondolatközlést eltiprók ellen.
Közülünk senki nem naiv, és jól tudjuk, egy megmaradásáért harcoló Magyar Mozgalom nem fog tömegeket vonzani, amíg:
- munkahelyet csak elvétve lehet betölteni VMSZ-pártagság nélkül,
- az általános iskola takarítónői libasorban, vezetői parancsra mennek aláírni a VMSZ-t támogató nyilatkozatot,
- a pályakezdő fiatalok, munkát keresők, tanítók, óvodapedagógusok felháborodva mondják el, hogy nyíltan közölték velük, munka lesz, ha belépnek a VMSZ-be,
- a meghatározott időre alkalmazott egészségügyi és más területeken dolgozók „önként” buszoznak (kinek a pénzén?) Újvidékre, hídavatásra, hogy ott, maguk sem tudják, miért, dekorációt képezzenek politikusok szerepléséhez, mert különben „lejár” a szerződésük,
- a magyarországi támogatásnak köszönve a gazdagok még gazdagabbak lesznek, és a támogatás morzsáiból alkalmazzák nemzettársaikat, hogy tovább gyarapíthassák vagyonukat. Természetesen ennek ára van, és konkrétan megmondják munkásaiknak kire kell, szabad szavazniuk, mert különben nem lesz támogatás és elveszítik munkájukat.
Emlékeztetném kibicet, hogy 2004-ben, a gyenge választási eredményeket megelőzően a VMSZ hasonlóan viselkedett, és elveszítette az egyszerű emberek bizalmát. Ma is már előre hirdetik a győzelmet az MNT-választáson és az optimizmusuk nem alaptalan, mert:
- saját hírközlési rendszerük van, ahol csak a VMSZ-események, sikerek jelenhetnek meg,
- eszméletlen méretű a cenzúra, elhallgatás, lásd a horgosi koszorúzás leközlését a vajdasági magyar médiában,
- rengeteg pénzük van, köszönve a magyarországi adófizetők irányított támogatásának, a sok milliárd forint hallatán valóban zavarba jön az olyan civil egyesület, amely néhány dinárból kénytelen megoldani működését,
- a köztudottan vallásos vajdasági magyar embereket a templomokban is egyes papok meghatározott listára, személyekre, politikai opcióra való szavazásra buzdítanak (megboldogult nagybátyám, Szögi Albert, kanizsai plébános az egyház korábbi hibáira utalva mindig azt mondta, a papok nem keveredhetnek a politikusok üzelmeinek támogatásába, mert akkor megosztják a híveket és nem lesznek a megbékélés eszközei, a politikusok pedig csak kihasználják őket),
- „semmiből” jönnek majd elő „hatalmas” sikerek (útjelző táblák cseréje, játszóterek, stadionok, parkolók átadása, jól időzített magyarországi támogatási szerződések aláírása több száz ember részvételével…) utalva a VMSZ bölcs és nemzetmegtartó politikájára.
- folyamatos információ-áradat, hogy a magyarországi támogatás kizárólag a VMSZ és vezetésének érdeme, és ha valami megváltozna... Azért hatalmas önbizalom kell egy embercsoportot kiegyenlíteni a nemzettel, mert bármennyire is fáj a VMSZ-nek, Magyarország ma dicséretes nemzetpolitikát folytat és a a vajdasági magyarság támogatását egy másik vajdasági magyar vezetés megjelenésével is folytatni fogja.
A végére, egy józan megítélésű víziót fogalmazok meg. Elképzelhető, hogy a kibic által annyira lesajnált Magyar Mozgalom elhalványul, és a többi vajdasági magyar párt, civil szervezet sorsára jut, és szép emlék lesz.
Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy a Magyar Mozgalom alakulásakor a híd szerepét vállalta fel. Azét a hídét, amelyen a szabad gondolkodású, a zsarnokok fontoskodását megvető emberek átmennek, a meghunyászkodás partjáról a saját fejjel gondolkodás partjára. Elegendő, ha egy ember átkel a „másik oldalra”, mert akkor épül a következő híd is.
Érdekes módon a „figyelők” nem veszik észre, hogy a mai vajdasági közéletben a fiatalok (azokat kivéve, akik felismerték a pártok által nyújtott előnyöket, és „elhitték”, hogy nem eszközök, hanem a valós tevékenység élharcosai) nagyon kis számban vesznek részt. Egyszerűen elegük van a megmondók bölcs kijelentéseiből, és valójában nem is értik miért feszül neki magyar ember, magyar embernek, amikor a közeli jövő is mind bizonytalanabb képet kezd festeni. Igen, nagyon elegük van a VMSZ, MM... és a jó ég tudja még milyen megváltók ígérgetéseiből, miközben valamelyik nyugati államba tartó buszon ülnek, szüleikre, barátaikra, utcájukra gondolva és könnyeikkel birkóznak.
A kritikus tömeget, amely a változást kiviszi a hátán, pedig az elkeseredett szülők, nagyszülők fogják képezni, akik a tengernyi ígérgetés ellenére is a magányt élik meg vajdasági házaikban, utcáikon; és természetesen a „jobb dolguk híján” külföldre vándorló fiatalok is, akik egyszer végre felszabadulnak, és elsöprik a nép pénzén, keserűségén, kiszolgáltatottságán meghízott vezetőket. Ezek az emberek már a hídon átkelve szabadon fognak gondolkodni, mert az összes ámítás, hazugság, hatalmi póz megélésének eredményét magányukban, elkeseredettségükben fogják megérezni, és ez lesz az igazi vajdasági Magyar Összefogás, úgy legyen.
És végezetül, mert ez is egy fontos körülmény, talán akkorra már az augusztus 20-a is munkaszüneti nap lesz azok számára, akik ezen a dátumon ünneplik nemzeti ünnepüket. Bár, a Magyar Mozgalom tavaly is, az idén is augusztus 20-án ünnepelt, miközben ez a dátum az idén munkanapra esett. Nekünk így ünnep jutott, igazi piros betűs, kibicünknek meg egy kis keserűség, amit blogbejegyzésbe öntött.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >