Ma Ottó névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
A népeseknek túlságosan urbánus voltam, az urbánusoknak túlságosan népies, a moderneknek túl hagyományos, a hagyományosoknak túl modern, a közösségelvűeknek túlságosan individualista, az individualistáknak túlságosan közösségelvű. Végel László:
2018. július 29., vasárnap
Márai Sándor Felvidék és Erdély egy részének visszacsatolásakor szintén átérezte a magyar eufóriát, amellyel azonban leszámolt a Hallgatni akartam-ban. „A kisebbségi magyar nem ismeri a pátoszt. Megismerte életének természetes feltételeit, s ragaszkodik ahhoz az illúziómentességhez, amelyre húsz kemény esztendő szenvedései nevelték. Magyarsága bensőséges és szemérmesen szótlan.”, figyelmeztetett a lelkesedés óráiban is. Ebben a pár mondatban felismerem apám lelkialkatát. Mi tagadás, Horthy bejövetelekor ő is lelkesen magasra emelte a magyar zászlót, de aztán meghátrált, s szemérmesen szűkszavú magyar maradt. Túlélő volt, nem pedig dicsőséges menekülő. Ha jobban meggondolom, én sem kívántam ennél több lenni. Néha felmordultam, felsikoltottam, tiltakoztam, ellenkeztem, de végül is beértem azzal, hogy túlélő lehettem. Szóltam és szólok akkor, amikor hasznos jelszó lett a „hallgatni arany”, és ezért gyakran meglakoltam. Az irodalmi életben sosem voltam vezérigazgató, igazgató, főszerkesztő, nem csatlakoztam egyetlen divathoz, akkor sem, ha egynéhány divatos irányzatot nemzedéki szolidaritásból tiszta szívvel üdvözöltem, a népeseknek túlságosan urbánus voltam, az urbánusoknak túlságosan népies, a moderneknek túl hagyományos, a hagyományosoknak túl modern, a közösségelvűeknek túlságosan individualista, az individualistáknak túlságosan közösségelvű. Nem vagyok a széplelkek és a kékharisnyák kedvence, akikhez szólok, azok már csak magukba zárkózva olvasgatnak. Legtöbbször az ellenzékhez tartoztam, mint ahogy Márai mondta Krúdyról: „nem annyira meggyőződésből, inkább jóízlésből”.
Délelőtt és fél éjszaka: Temetetlen múltjaink.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legija, Bokan, Vučić...
Ezért közpénzen a Titkárság megvásárolt egy bizonyos példányt, hogy a vajdasági közkönyvtároknak ajándékozza. Milorad Ulemeket a >
Ez lesz az egyetemisták nagy vizsgatétele
Nem az a gond, hogy különbségek vannak, ez szinte magától értetődő. Az egyetemisták között vannak jobboldaliak >
Csak a vajdasági magyarság csendes, újra csendes, félő, hogy örökre az marad
A közelmúltban lezajlott népszámlálás különösen súlyos sebet ejtett a vajdasági magyarság körében. Most már nem is >
A VMP színrelépése
A Vajdasági Magyar Plénum (VMP), a vajdasági magyarság legújabb közösségi szerveződése közleményben támogatta az egyetemisták követeléseit. >
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >