Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
Csupán azon töprengek, hogy az újvidéki városatyák szerint miért nem érdemli meg Sinkó Ervin, hogy egy utcát nevezzenek el róla. Az európai úttal kacérkodó „multikulturális városnak” miért nincs szüksége Sinkó Ervinre, a Magyar Tanszék alapító tanszékvezetőjére? Végel László:
2018. július 30., hétfő
Álmomban a Ćirpanova utcában, pontosan annak zsákutcás végén, sétálgatva találkoztam Sinkó Ervinnel. Álmomban az utca pontosan olyan volt, mint régen, a hajnali órákban zárva volt a sarki vegyeskereskedés, de már a tejgyár munkásai egy teherautóból kirakták a tejet. Régen, ha hajnal felé tértem haza a Ćirpanova utcai albérleti lakásomba, ügyesen elcsentem egy liter tejet, ami nem is volt olyan nehéz, mert olyankor néptelen volt a Ćirpanova utca. Sinkó Ervin második szomszédja voltam. A bolt előtti tejesüvegek most is régi helyükön voltak, én éppen el akartam emelni egyet, amikor feltűnt Sinkó Ervin. Tétován ballagott, mint aki nem tudja, hova tartson. Szerettem volna megszólítani, de nem volt hozzá bátorságom. Joggal kért volna rajtunk sok dolgot számon, miért nem tudunk se lelkesedni, se kiábrándulni. Csak taktikázunk a párt-holdudvarokban. Ugyan minek örülünk, kérdezhetné. Annak, hogy a tiltott szerző végre megkönnyebbülhet, mert áthelyezték a tűrtek közé, hálából ki sem ejti egykori barátja nevét, aki továbbra is a tiltottak között maradt? Mondjam Sinkónak, hogy mégis van némi haladás, hiszen éppen a napokban lett a tűrtből támogatott. Itt kötöttünk ki mi, akik valaha plakátokat szerkesztettünk, amelyen azt írta, hogy a „forradalom megváltás”. Mi történt velünk? Szeretném egyszer ezt is tisztázni – elsősorban magammal. Vagy: csakis magammal. Nem, nem merek Sinkó színe elé kerülni! Csupán azon töprengek, hogy az újvidéki városatyák szerint miért nem érdemli meg Sinkó Ervin, hogy egy utcát nevezzenek el róla. Az európai úttal kacérkodó „multikulturális városnak” miért nincs szüksége Sinkó Ervinre, a Magyar Tanszék alapító tanszékvezetőjére?
Következő cikk: „Ne vegyünk részt a Megalázott Magyarok Nemzeti Tanácsának megválasztásában”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >