Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Házhoz menni a pofonért – Weber Budapesten
„Manfred Weber budapesti útjának csak egyetlen üzenete van, s csak egyetlen oka lehet. Az üzenet az, hogy még mindig Orbán határozza meg és dominálja a maga vitáját a Néppárttal. Az oka pedig valószínűleg az, hogy felmérték: nincs meggyőző többsége a pártcsaládon belül a Fidesz kizárásának. Bár látványos az Orbánnal szembeni gyűlölet, lehet, hogy sokan a domesztikálás okán mégis belül tartanák.” Ara-Kovács Attila:
Ha van egy szervezet, melyben mindent tudhatnának Orbánról, céljairól, módszereiről és magáról a Fideszről, az épp az Európai Néppárt. Annak forgatókönyvét, hogyan hagyja cserbe és támadja hátba a Liberális Internacionálét, ők valaha nagyon közelről követhették nyomon az 1995 és 2000 között a Fidesszel zajló titkos tárgyalásaik során, melyek eredményeként Orbánék végül átültek a Néppártba. Láthatták, hogyan ámította és csapta be – a Weberhez mérten mégiscsak jellemóriás – Otto Graf Lambsdorffot, hogyan próbálta elaltatni 1997-1999 között annak rossz sejtéseit, miközben gúnyos, olykor megalázó kiszólásokkal ecsetelte – immáron konzervatív közegében – Lambsdorffék ostobaságát, hogy „az egészből még mindig nem értenek semmit”. Orbán még azt követően is kikérte magának, ha valaki megkérdőjelezte lojalitását a liberálisokhoz, amikor már idehaza, sőt nemzetközileg szélesebb körben is szidta, blamálta őket.
Hogy akkor nem Joseph Daulnak hívták a Néppárt elnökét és nem Webernek a frakcióvezetőt, hanem Wilfried Martensnek és Hans-Gert Pötteringnek, az nem mentség. Tudjuk, politikában sokszor nem előnyös dolog az emlékezet, de vannak helyzetek – mint az EPP szempontjából a mostani is –, amikor ennek hiánya viszont kész életveszély.
Ha ezt a kis kutatómunkát elspórolta az EPP vezetése, akkor legalább nagyobb figyelemmel és körültekintőbben olvashatná a sajtóelemzéseket. Már rég rá kellett volna jönniük, hogy a konzervatív oldalhoz közelálló kommentárok sokkal nagyobb vehemenciával követelik Orbán eltávolítását, mint a baloldal vagy a liberálisok lapjai. Ez utóbbiak is persze tudják, hogy Orbán bomlasztó ereje belülről veszélyesebb, mint támadó ereje kintről, ezért van ebben a magatartásban ravaszkodás: a baloldalnak mégiscsak konkurense az EPP; és van erkölcsi ítélet: egyék meg, amit maguknak főztek.
A Der Spiegel-ben, a Die Zeit-ban, a Süddeutsche Zeintung-ban szinte összhang mutatkozik a tekintetben, hogy tartsák csak meg maguknak a néppártiak Orbánt, ürítsék csak fenékig miatta a keserűség Grál-kelyhét – ahogy épp minap az osztrák Der Standard írta.
De tudják ezt azok is, akik az EPP-ért aggódnak. Nincs nap, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Die Welt – a két legnívósabb és legbefolyásosabb konzervatív német lap – ne közölne olyan írást, ami nem csak Orbán eltávolítását követeli, hanem példás megbüntetését is.
Mert e nélkül Orbántól nem lehet maid megszabadulni, különösen, ha bennmarad, de akkor sem, ha kirakják az EPP-ből. Jól tudjuk, Orbán ösztönei nem csak azt diktálják, hogy hagyja már ott az EPP-t, amit nem volt képes saját képére formálni, de meg is kell alázza a pártcsaládot. Nem elég otthagyni, meg is kell gyalázni. Ennek része, hogy most annak a két embernek az erkölcsi és politikai likvidálásán dolgozik, akinek az EPP-ben jó ideje mindent köszönhet, Daulén és Weberén. Ahogy azt korábban Lambsdorff, majd Soros is megtapasztalhatta.
Nincs új tehát a nap alatt. Korábban az EPP tapsolt neki a cserbenhagyások és árulások láttán. Most eljöttek azok az idők, amikor ők kényszerülnek kapargatni magukról az orbáni gyalázatot. Nem lesz egyszerű. Különösen, ha Weber tervezett budapesti útjának célja, hogy házhoz jöjjön a pofonért.
Mert ugye ennek az útnak csak egyetlen üzenete van, s csak egyetlen oka lehet. Az üzenet az, hogy még mindig Orbán határozza meg és dominálja a maga vitáját a Néppárttal. Az oka pedig valószínűleg az, hogy Weber felmérte: nincs meggyőző többsége a pártcsaládon belül a Fidesz kizárásának. Bár látványos az Orbánnal szembeni gyűlölet, lehet, hogy sokan a domesztikálás okán mégis belül tartanák.
Ám ha Weber azzal kell majd szembenézzen a hazafelé vivő úton, hogy Orbán mégiscsak marad, azt aligha bocsájtja meg neki a magyar miniszterelnök által olyannyira felhergelt nyugati közvélemény. A demokratikus értékek mellett kiálló kisebb pártok szépen kilépnek, s megtalálják a maguk útját Macronhoz vagy épp a Zöldekhez, a bennmaradókra pedig hosszabb küzdelem vár a Fidesszel szimpatizáló, de annál eddig óvatosabban viselkedő szélsőjobboldaliakkal. Orbánnal már nem fognak sokáig küzdeni – legalábbis házon belül –, mert ő előbb vagy utóbb otthagyja az EPP-t.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >