Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Polgár és plebejus
Végel László
Máshonnan indultunk, de ugyanabba a falba ütköztünk, lehet, hogy az enyém – a jugoszláviai – rugalmasabb fal volt, ami egzisztenciálisan megkönnyítette a helyzetemet, de morálisan megnehezítette. Mindketten 1968-ban értük meg a nagy és végleges csalódást. A kudarcot, ahogy Sándor írja. A jelen baljós: megszűnt az antifasiszta konszenzus - írja Radnóti Sándor. Ezzel fejeződik be a Temetetlen múltunk című regényem is. Végel László:
2019. június 22., szombat
Az új fiatal és elégedett nemzedékeknek csak egy vigaszuk maradt: a jövő már régen elmúlt. Ez jutott eszembe, miután újra elolvastam Radnóti Sándor egy évvel ezelőtti interjúját a Literán. (Komolyan vettem az íróasztalomat, I – II. 2018. július 28.) Én is meglepődtem, hogy a Temetetlen múltunk megjelenése után más gondolatok ébredtek fel bennem, mint az írás közben. Úgy látszik, egy-egy mű a szerző életét és gondolkodásmódját is alapvetően befolyásolja. Sok dolgot másként gondolok a regény megírása előtt és másként utána. Radnóti ama nagypolgári családból származó értelmiségiek közé tartozik, amely nagypolgárként akart élni és gondolkodni, ami azt is jelentette, hogy vívódott a nagypolgári mivolttal. Vívódott, mert az élet valahol máshol rejtezett, amellyel szemben a nagypolgári distinkció nem jelentett semmit. El kellett merülni a szocializmusban, hogy az kritikus ésszel kiláboljon belőle. Én máshonnan indultam, mint ő. Plebejusi utat jártam, a fuvaros, a kendergyári munkás, a raktáros fiaként predesztinálva voltam a szocializmusra, ösztönösen afelé vitt az utam. Házunkban nem voltak könyvek, sem a rokonságban, de a szenttamási Zöld utca lakói sem tartottak könyvet a tiszta szobában. Radnóti Sándor apja orvos, az anyja tanárnő, akik igazi nagypolgári életet éltek. A konzervatív liberális apa könyvtárában Nietzsche, Fichte. könyvei… Azonban gyenge magyarországi polgárságnak nem volt erős ideológiai töltete és fegyverzete, ezért a polgári ellenállást csak kevesen tudták a polgári hagyományból meríteni. Esetleg Esterházy, vagy Szegedy-Maszák Mihály? Az új felé vezető út csakis a szocializmus lehetett, ezzel kellett megbirkóznia Radnóti Sándornak. Máshonnan indultunk, de ugyanabba a falba ütköztünk, lehet, hogy az enyém – a jugoszláviai – rugalmasabb fal volt, ami egzisztenciálisan megkönnyítette a helyzetemet, de morálisan megnehezítette. Mindketten 1968-ban értük meg a nagy és végleges csalódást. A kudarcot, ahogy Sándor írja. A jelen baljós: megszűnt az antifasiszta konszenzus - írja Radnóti Sándor. Ezzel fejeződik be a Temetetlen múltunk című regényem is.
Következő cikk: Merkel és a történelemhamisítók
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >