2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Végel László: Temetetlen múltunk

A „szocialista burokban” nevelkedett fia pedig lázadó hűséggel hitt a szocializmusban, „saját képzeletbeli szocializmusának foglyaként”, míg az emberarcú szocializmus utópiájából bele nem esett „mint béka a moslékba, az embertelen arcú kapitalizmusba”.

A Mozgó Világ nyári dupla számában írja a Szerbiában honos-hontalan Végel László, milyen rossz közérzettel csiszolgatta ezt az önéletrajzi regényt. Lopakodik a fasizmus, erősödik a háborús előérzet, és – ez már a könyvben olvasható – „nincs mersz tudomásul venni, hogy ismét komolyra fordultak a dolgok”. Európa egyre nagyobb részére átterjed a nemzeti populizmus kórja, amely szétvetette és vérbe borította Jugoszláviát. A bársonyos forradalmak után a demokratikus választásokon győznek a bársonyos diktátorok. A polgárok többsége lelkesen beleveti magát a „nemzeti érdek” nevében az önkéntes szolgaságba, s elemi igény támad a „nemzeti érzelmű” diktátorokra. A nemzeti homogenitás szószólóinak szónoklataiból kiérződik a felszólítás: „iszlám vagy fasizmus, ez itt a kérdés”. És nem kétséges, hogy mit választ a többségi hallgatóság. Nagyszüleitől önmagáig három nemzedék történelemjárását követi nyomon a szerző. Az anyai nagyapa, akit megrótt a család, mert nem tudta befogni a száját, és ezért mindig baja volt a rendőrséggel. A németből elmagyarosodott apai nagyapa, aki Kossuth-dalokat énekelve esküdött fel Ferenc Józsefre, és 1941-ben, mikor íróvá lett unokája megszületett, úgy várta a betegágyában a magyar honvédeket, hogy meghalni sem tudott, amíg meg nem érkeztek. Az apa, aki 1941-ben is lelkesen rohant ki Horthy Miklós honvédjei elé, és akit 1956-ban is felvillanyozott a remény, hogy a szovjet kiengedi a magyart a markából. Aztán a forradalom bukása után soha többé nem hallgatta a Himnuszt, és nem mondta többé, hogy „mi, magyarok”. Járta tovább a konformizmus útját Jugoszláviában. A „szocialista burokban” nevelkedett fia pedig lázadó hűséggel hitt a szocializmusban, „saját képzeletbeli szocializmusának foglyaként”, míg az emberarcú szocializmus utópiájából bele nem esett „mint béka a moslékba, az embertelen arcú kapitalizmusba”.

(hvg.hu)

 

2019. szeptember 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az összebékíthetetlen táborok

Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >

Tovább

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

Tovább

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

Tovább

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Tovább

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Tovább

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

Tovább

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Tovább

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

Tovább

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Tovább

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

Tovább

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

Tovább

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Tovább