Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Végel László
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány találkozásunkkor szóba se került ez a téma. nem hoztam szóba, mert nem akartam megbántani. Nem kérdeztem tőle, hogy mivé lett a mi Közép-Európánk... Végel László:
Eltávozott az élők sorából Konrád György. Barátomnak neveztem életében, most már csak szerény tisztelője vagyok. A magyar rendszerváltó nemzedék lelkiismerete volt, aki megélte a rendszerváltás alkonyát. Nem tudnám pontosan felidézni, mikor és hol találkoztunk először. Olyannak ismertem meg, amilyennek az egyik méltatója nevezte: szelíd radikálisnak. Jobb időkben lehetett volna az értelmes kompromisszumok megalkotója, a Nagy Békítő, sajnos, nem olyan időkben született, amelyekben ez a rejtezkedő habitusa kiteljesedett volna. A látogató című regényével berobbant a magyar irodalomba, A városalapító újszerű, esszéisztikus narratívája nemcsak a hagyományos magyar prózanyelv képviselőit, hanem az immár klasszikus modernizmus híveit is váratlanul érte. Azt hiszem, újra fel kellene fedeznünk ezt a manapság különösen időszerű ez a regényt, amely az alkonyban sokkal fájdalmasabb üzenetet képvisel, mint egykor a hajnalok hajnalán. Hová lettek az egykori tervek? Az Elutazás és hazatérést meg a Fenn a hegyen napfogyatkozáskort – azt hiszem – még sokszor kezünkbe kell vennünk. Esszéíróként nagy szellemi pazarló volt, saját csapdánkat is jobban értjük, ha párbeszédet folytatunk vele. Mészöly Miklóssal és Eörsi Istvánnal többször is megfordult az újvidéki Ifjúsági Tribünön és az Új Symposion szerkesztőségében. A tiltottak listájára került. A Cinkos című regényét Gojko Tešić és Predrag Marković csempészte ki Magyarországról. Én az egyik fülkében ültem, ők a másikban. Engem alaposan átkutattak, kéziratot kerestek. Gojko és Predrag bőröndjében kávét és italt kerestek. A regényt Vicko Árpád fordította le szerbre, sokkal előbb jelent meg szerbül, mint magyarul. 1993-ban Konráddal együtt javasoltuk a PEN-konferencián a kettős állampolgárság bevezetését. Akkoriban minden magyar párt ellenezte ezt. Áder János a magyar parlamentben 1993. szeptember 28-án a Fidesz nevében kifejtette, hogy nem lenne méltányos a határon túliaknak állampolgárságot adni, hiszen nem fizetnek adót, s semmiképpen sem lenne helyes, hogy ők döntsenek a hazai viszonyokról, folytatta. Ezekben az években járt Konrád gyakran járt a Vajdaságban és a Danas című ellenéki napilapnak keményen bírálta a miloševići kisebbégi politikát, s a PEN elnökeként elítélte magyarok elleni atrocitásokat. Az egyik rólam szóló újvidéki tanácskozásra irt szövegében azt írta, hogy a jugoszláviai események megítélésében sokat tanult tőlem. Van ebben némi túlzás, hiszen nem mindenben osztottuk egymás véleményét. A NATO támadás megítélésében Újvidéken heves vitára is sor került közöttünk, ami azonban nem hatott ki a barátságunkra. Többször is megfordult közöttünk azokban az években, amikor nem jártak olyan gyakran a magyar politikusok és írók a háborús hangulatú térségben. 2000 után, Milošević bukása után többször is találkoztam az Újvidéki Egyetem rektorával, Fuada Stankovićtyal, akivel a kilencvenes években számos közös ellenzéki megmozduláson vettem részt. Szóba került, hogy Konrádot az Újvidéki Egyetem díszdoktora nevezzék ki. Az avató ünnepségen rektor asszony kívánságára az első sorban ültem, s fél szememmel figyeltem a mellette, ülő Konrádot. Feszélyezett az első sor, sohasem szerettem oda ülni, de úgy láttam, Konrad is furán érezte magát diszdoktorként. Aztán én kiérdemeltem Újvidék városának elismerését, a Február 1. díjat, s javasoltam Bora Novakovićnak, a regnáló polgármesternek, hogy hívjuk meg Konrádot, tartson előadást a város disztermében. Miről, kérdezte Novaković. Mondjuk, Közép-Európáról, válaszoltam. Így is történt. Konrád elfogadta és megtartotta, én pedig az Osztrák-magyar Monarchia idején épült városháza disztermében némi kárpótlást éreztem, hiszen a saját városomban évtizedeken át szitokszónak számított a Közép-Európa. Nem csak Milošević idején, hanem előtte is, a szocializmusban. Történt ugyanis, hogy a Vigíliában közöltem egy esszét, amelyben közép-európainak neveztem magam, azonban majdnem a munkahelyemmel fizettem érte, csak az mentett meg, hogy a puszta véletlennek köszönve az az írás előzőleg megjelent szerbül a belgrádi Književne novineben.
Ültem a város disztermében, ezúttal a hátsó sorokban, hiszen az én igazi helyemre menekültem. Akkor még bizakodva gondoltam Közép-Európára. Évek múltán a bizalmam megcsappant. Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány találkozásunkkor szóba se került ez a téma. nem hoztam szóba, mert nem akartam megbántani.
Nem kérdeztem tőle, hogy mivé lett a mi Közép-Európánk...
Szerelmünk volt és mostohánk lett.
Következő cikk: A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >