Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Korom gályájának rabja
Végel László
De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra kényszerült. A modernitás alkonyán ne panaszkodjunk gályarabságunkra, meg arra, hogy a porondra kényszerültünk! Ezzel a tudattal kell élnünk és – alkotnunk és eveznünk. Végel László:
2018. december 12., csütörtök
Újra meg újra előveszem Albert Camus az uppsalai egyetemen megtartott előadását (1957. december 14), amitól valamelyest megvigasztal, hiszen kimond olyan gondolatokat, amelyek belőlem is kikívánkoznak. Számtalanszor ki is mondtam őket, de a mi kis provinciális, mindig mindenről lekéső vidéki nyomorúságban a hetvenes ével hideg formalista esztétikájával kontráznak. Nem mernek tudni arról, hogy ennek már régen elmúlt az ideje. Az esszé első soraiban felismerem Esterházy Péter mondatát, amellyel engem is jellemzett. „Ma minden művészt korának gályájára kényszerítenek. Ebbe bele kell törődnie, még ha érzi is, hogy a gálya heringtől bűzlik, túl sok a gályarab-felügyelő, ráadásul a gálya rossz irányba halad”, írja Camus. Esterházy Péter szerint ennek a gályának vagyok az utasa. Csak egy író adhat a másik íróról ilyen pontos jellemzést. Igen. tudom, a gálya bűzlik a heringtől, az is igaz, hogy túl sok a felügyelő ólálkodik körülöttem, és sajnos, be kell látnom, hogy a gálya rossz irányba halad. De evezni kell – vagy meghalni. Van Camusnak egy másik tanulságos leírása. Kétségtelen, hogy a történelem cirkuszában mindig is volt vértanú és oroszlán. A porondon az oroszlán felfalta a vértanút. A művészek viszont kedvükre dalolgattak a lelátón, a legjobb esetben bátorították a vértanút. Igy születtek meg a klasszikus remekművek. De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra kényszerült. A modernitás alkonyán ne panaszkodjunk gályarabságunkra, meg arra, hogy a porondra kényszerültünk! Ezzel a tudattal kell élnünk és – alkotnunk és eveznünk. Camus ironikusan megjegyzi, hogy: „Igaz, a gályák bástyáin mindig és mindenütt lehet a csillagokról énekelni, miközben a gályarabok kimerülten eveznek odalenn, világias társalgás folyik a cirkuszi lelátón, miközben az áldozat csontjai az oroszlán fogai között recsegnek”.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >