Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Búcsúvacsora
Végel László
Csoportosan érkeztek az ismeretlen vendégeim, akik majd kimondják a verdiktet felettem. Ítélőbíróim szótlanul lépnek be a szobámba, valójában nem is ismernek, nem is törekszenek arra, hogy megismerjenek, velük együtt sorakoznak fel a tanúk, akik előtt ugyancsak ismeretlen maradok. Jönnek mennek az ítélkezők, tetőtől-talpig végig mérnek, aztán távoznak, utánuk újak érkeznek. A tárgyalásnak nincs semmi jelentősége. Meglehet, hogy már régen kimondták az ítéletet, amelyről nem értesítettek, én pedig nem tehetek mást, minthogy elmossam a Messiásnak szánt tányért, amely tiszta maradt, mert a Messiás nem érkezett meg. Végel László:
2020. október 11. vasárnap
Az 1992- telén irt naplójegyzeteimmel (Wittgenstein szövőszéke, Budapest, T-Twins Kidó, 1995) téli hóhullásban vettem búcsút Jugoszláviától. (…) Szemem előtt omlott össze nemcsak egy ország, hanem több nemzedék személyes múltja is. A romok között a vezetők és az íródeákok új múltat fabrikáltak a népeknek. Az újvidéki lakásom ablakából szemléltem a Vukovár felé vonuló harckocsikat és a harckocsikra rózsacsokrokat dobáló bankkisasszonyokat. Behajtottam az ablakot és arra gondoltam, hogy ha harckocsikkal kell megőrizni az országot, akkor sajnálattal bele kell nyugodnom, hogy inkább tűnjön el. Harckocsikkal érkezett az új múlt.
Nincs semmiféle nosztalgiám, habár úgy vélem, hogy mindent elvesztettem. A szobámban szemlélődve könyvek kihulló könyvek észrevétlenül eltűnnek. Ötven éves koromban búcsúvacsorát rendeztem, mivel a történelem arra ítélt, hogy újrakezdjem az életet, hiszen bűnnek számít tisztességesen emlékezni a múltra, mivel éber tekintetek figyelnek, nehogy titokban vagy gyanús metaforák segítségével idézzem meg a tömegesen meggyalázott történelmet.
Kikészítettem a tányérokat, az evőeszközöket, megterítettem és azon töprengtem, hány vendég érkezik majd. Valaki a nevemet emlegeti. Sejtettem, hogy sokan lesznek, és mindannyian ítélkezni fognak felettem. Számba veszik tévelygéseimet, naiv illúzióimat, patikamérlegre helyezik patriotizmusomat, nemzeti érzelmeimet. Valamiféle kafkai bíróság elé kerülök, az ítélettől nem menekülök. Végül úgy döntöttem, hogy egy tányérral többet helyezek az asztalra, hátha megérkezik a Messiás.
Csoportosan érkeztek az ismeretlen vendégeim, akik majd kimondják a verdiktet felettem. Ítélőbíróim szótlanul lépnek be a szobámba, valójában nem is ismernek, nem is törekszenek arra, hogy megismerjenek, velük együtt sorakoznak fel a tanúk, akik előtt ugyancsak ismeretlen maradok. Jönnek mennek az ítélkezők, tetőtől-talpig végig mérnek, aztán távoznak, utánuk újak érkeznek. A tárgyalásnak nincs semmi jelentősége. Meglehet, hogy már régen kimondták az ítéletet, amelyről nem értesítettek, én pedig nem tehetek mást, minthogy elmossam a Messiásnak szánt tányért, amely tiszta maradt, mert a Messiás nem érkezett meg.
Az emlékezés nem szül bennem emlékeket. Csak emlékezek, de emlékeimet kifosztották. Regényeimben próbálom megőrizni, mindazt, amit még lehet. A maradék jövőre emlékezek, hogy megmentek belőle legalább egy szeletkét.
Hosszú útra kényszerültem, amelynek nem ismertem sem a célját, sem a hosszát. Felemeltem a bőröndömet, amely azelőtt olyan súlyos volt, hogy nem bírtam felemelni, az út előtt azonban az is kiüresedett. Üres bőrönddel indultam Jugoszlávia mindmáig tartó temetésére.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >