2025. július 2. Szerda
Ma Ottó névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről

Végel László
Végel László
A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről

Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül botladozva keresik az igazságot. Az éles szemű kritikusok jól észlelték, hogy az Exterritóriumban majd a Temetetlen múltunkban megírtam saját botladozásom krónikáját is az esendő korunkban, amelyben egyre nehezebb feltárni az igazságot. Végel László:

2020. december 22., kedd

Felettébb érzékeny kérdést feszeget Mészáros Tibor a Van-e két Márai című tanulmányában (Forrás, 2020. december). Behódolt-e a harmincas években Márai a keresztény-kurzusnak azzal, hogy Horthy Miklósról irt lelkes sorokat? Tagadhatatlan, hogy ezeket megírta, s ahogy én látom, az elvesztett területek visszanyerése alkalmából. Mit is mondjak? A cikkek megjelentek, nem lehet letagadni őket. Nem igazolásként teszem hozzá, hogy ezek a cikkek a trianoni békekötésekre adott – sajnos – rossz válaszok voltak. Ám az is igaz, hogy kevés magyar értelmiségi tudott azokban az időkben jó választ megfogalmazni. Márai sem. Mészáros Tibor azonban idéz egy sokatmondó passzust Márai egyik 1937-ben megjelent cikkéből (A német négyes, Pesti Hírlap). „A párt, amely azonosítja magát a nemzettel, természetesen kiüti az író kezéből a tollat, a festő kezéből az ecsetet, ha nem úgy ír és ábrázol, ahogy egy zavaros és nevetséges túlzásokra önműködően hajlamos szűkkeblű és alacsony homlokú pártirodai terror szeretné és elképzeli”. Márai tévedését nem igazolja, da másféle kontextusba helyezi, hogy nem egy pártiroda sugallatára írt, hanem személyes meggyőződésből. Meggyőződésből utasította el a nemzet szerepében tetszelgő pártot és rövid időre meggyőződésből állt ki Horthy mellett. A saját bőrét vitte a vásárra. Tévedett, de az is igaz, hogy nem vallotta tévedhetetlennek magát. Az Akadémia és Európa nagy világnézeti harca című cikkében (Egyedül vagyunk, 1942. január 3.) elismeri, hogy: „sokban tévedtem én is, bizonyos az is, hogy életem hátralevő szakaszában sem leszek csalhatatlan. De életem munkájának egésze nem volt más, mint nyilvános és az igazság megismerésének szüntelen, néha reménytelen kísérlete”. Az 1944/45-es naplójegyzeteiben és később a Hallgatni akartamban azonban szembenézett saját tévedéseivel, az írástudó részéről nagyobb hőstettet ennél nem tudok elképzelni, főleg manapság, amikor tévedhetetlenekkel van tele a világ. Számukra az igazság a legkényelmesebb páholy, onnan ítélkeznek élők és holtak felett, ami nem is lenne baj, ha nem feledkeznének meg saját tévedéseikről. Még a nyolcvanas évek végén a Levél a szerb barátomhoz című esszémben (Pismo srpskom prijatelju Književnost 1989.9.) emlékeztettem arra, hogy megérkeztünk a gladiátorok korába, s úgy látom, azóta sem mozdultunk ki abból. Manapság a főfoglalkozású gladiátorok szórakoztatják a főpáholyban üldögélő autokratákat. Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül botladozva keresik az igazságot. Az éles szemű kritikusok jól észlelték, hogy az Exterritóriumban majd a Temetetlen múltunkban megírtam saját botladozásom krónikáját is az esendő korunkban, amelyben egyre nehezebb feltárni az igazságot.

 

2021. január 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legija, Bokan, Vučić...

Ezért közpénzen a Titkárság megvásárolt egy bizonyos példányt, hogy a vajdasági közkönyvtároknak ajándékozza. Milorad Ulemeket a >

Tovább

Ez lesz az egyetemisták nagy vizsgatétele

Nem az a gond, hogy különbségek vannak, ez szinte magától értetődő. Az egyetemisták között vannak jobboldaliak >

Tovább

Csak a vajdasági magyarság csendes, újra csendes, félő, hogy örökre az marad

A közelmúltban lezajlott népszámlálás különösen súlyos sebet ejtett a vajdasági magyarság körében. Most már nem is >

Tovább

A VMP színrelépése

A Vajdasági Magyar Plénum (VMP), a vajdasági magyarság legújabb közösségi szerveződése közleményben támogatta az egyetemisták követeléseit. >

Tovább

A forradalom jogossága

Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >

Tovább

Az intrika, mint uralkodó narratíva

A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >

Tovább

Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!

Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >

Tovább

Egy másik stratégia

A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >

Tovább

„Én bízom a falu jövőjében”

A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >

Tovább

Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően

A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >

Tovább

A vitustánc folytatódik

Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >

Tovább

PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK

A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >

Tovább