Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Akik rúgni csak lefelé mernek
Bence Erika
A populista, hatalommániás és humor nélküli rendszerek nem kedveznek a kritikai gondolkodásnak, a konfliktusokat bevállaló, a dehonesztáló igazságot megmutató, a nemzeti mítoszokat lebontó őszinteségnek, a humor önironikus változatainak. Jó példa erre a Tanyaszínház legutóbbi esete az MNT és a VMSZ elnökeivel (szürke eminenciásaival); az őket feltétlenül támogató, műveltségük, tájékozottságuk és íráskészségük szintjétől függetlenül (komment)csatasorba állítható beosztottakkal és pártkatonákkal, illetve a mindenkori lakájmagatartást megtestesíteni hajlandó színházi rendezőkkel, zenészekkel és teatralógusokkal. Bence Erika:
Többen elképzeltük, hogy – látva és tapasztalva azt az „öncélú közönségesség”-et és „parttalan ízléstelenség”-et, amit állami kultúraalkotó aktorok nemzeti ünnepünkön, az államalapítás napján, az Andrássy úti felvonuláson produkáltak – az MNT kultúrharcos elnöke, valamint az őt ízlésformáló szándékaiban feltétlenül támogató VMSZ-elnök is megszólal és tiltakozik.
Hiszen esztétikai és poétikai tudásuk, meggyőződésük (amit már számos alkalommal, például ünnepi felszólalásaik apropóján is kifejtettek és érvényesíteni próbáltak; legutóbb a Tanyaszínház idei produkcióját támadó nyilatkozataikban), valamint az ünnepélyességről és magasztosságról alkotott közmegegyezéses normák alapján is egyértelmű lehet számukra, hogy ez a megalomán erőfitogtatás, amit láthattunk, nem más, mint a műveletlenség és az igénytelenség (a „prasnyaság”) közízléssé avatása.
Gurulmadadár, skodaszarvas és egy trójai dodzsem
Legtöbben könnyesre röhögték magukat az állami cirkusz részletei, a védőfóliától rózsaszín, inkább varjúra hasonlító, később áttetszővé váló és guruló turul-, Darvasi László mesekönyvéből vett kifejezéssel élve: a „gurulmadadár”, a harckocsi (vagy autó) és egy stilizált szarvas ötvözetéből létrejött – Köves István költő által „skodaszarvas”-nak nevezett – „járgány”, illetve a diszkógömb-üvegből készült hatalmas, palástját egy dodzsemre borító király szobra láttán – ez utóbbi, az oldalán látható ajtónyílás miatt többeket az mitológiából ismert trójai falóra asszociált. (A magyar nyelv- és ízléstörténetben jártas kisebbségi érdekvédőknek nyilvánvalóan nincs szükségük magyarázatra, a kevésbé tájékozottak számára írom le: a „madadár” szó nem elírás a szövegben, Kazinczy Ferenc „emember”- [legkiválóbb ember-]képzetére utal.)
A gurulmadadarat húzó törökgatyás, háromszögvonalzó-ábrákkal megfestett, meztelen felsőtestű férfiak látványa viszont sokakat a büszkeségnapi felvonulásra, a pride-ra emlékeztetett, különösen, hogy üzenete: „nemzeti büszkeség napja” is párhuzamot vont a két rendezvény közé. Ha térségünkben létezne még a „véleményalkotás szabadsága” néven ismertté lett demokratikus társadalmi közmegegyezés – azt mondhatnánk, mindenki saját (a korrektség határaiig tiszteletben tartható) meggyőződése szerint értékelje az összevetést. Mivel azonban ezek a jogok már rég nem léteznek, illetve: kiforgatták és eltorzították jelentésüket, a jelenkori államvezetés üzenetét kénytelenek vagyunk direkt kinyilatkoztatásként értelmezni: ezek a kigyúrt, kopasz janicsárok „a nemzet csődörei”, a magyar politikai grémium által elismert és támogatott „férfieszmény” megtestesítői; jaj, neked, ha eltérsz, vagy nem felelsz meg neki! – kivéve, ha az eszményt megalkotó felsőbbrendűek közé, a testideálnak megfelelni maguk sem képes állami vezetői körökhöz tartozol.
Szociológusok és politológusok figyelmeztettek ugyanakkor a jelenség végsőkig nihilisztikus „haláltánc” jellegére, azon állapot jeleire, amikor egy entitás vagy csoport az önpusztító dekadencia, a meghasonlottság és a jövőtlenség katasztrófájának határára sodródik.
Amikor a valódi tudásnak nincs értéke
Nevetnünk azonban csak igen keserű szájízzel lehet. A független médiát és a legismertebb közösségi tereket (például: a Facebookot) is bejárták az 1937-es müncheni és a most lezajlott augusztus 20-ai, budapesti felvonulás motívumazonosságait tükröző, azokat párhuzamba állító képek. De a korábbi évszázadok történelmében is volt példa ilyen, önimádatba torzult, saját hatalmi nagyságukba bódult diktátorok irányította nemzeti kulturális fenoménre. Irodalomtörténeti paradigma, hogy más nyugati országokhoz képest Franciaországban azért késett néhány évtizedet a minden művészeti ágra kiterjedő romantika, mert a monumentális formákat a saját hatalmával azonosító Bonaparte Napóleon állami művészeti stílusirányzattá tette a klasszicizmust.
Valódi tartalmakat közvetítő látványossággá – hamis és üres spektákulum helyett – egy, a hiteles kutatásokon alapuló történelmi emlékezet elemeit és motívumait érvényesítő rendezői koncepció és koreográfusi látásmód emelhette volna ezt a rendezvényt. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a történelmi Szent Istvánról alig rendelkezik a tudomány hiteles forrásokkal: a ma élő és kultivált legenda több száz évvel később élt szerzők munkássága révén és újabb korok szülte uralkodói és nemzeti ideálok mentén jött létre.
S ha vannak ilyen kutatások és ezeknek felmutatható eredményei, akkor mégis miért ez a – még a kultusz tartalmainak is ellentmondó – pogánykori mítoszokból építkező, a tömeg- és a celebidentitást célzó és kifejező „hungarofuturista” (egy újságcikkben olvastam ezt a minősítést!) látványkép érvényesült? Hol voltak azok a szakemberek, akik tehetségük, ismereteik és a történelmi alakulásokat átfogó tudásuk révén egy korrekt, hiteles, méltóságteljes, ugyanakkor népszerű valóságmodellt és nemzetképet állíthattak volna az államiságát ünneplő közönség („a nép”) elé?
Elhallgattatták őket. Vagy hallgatnak. (Többen kivonulásukat, gyávasággal felérő konformizmukat igazoló magyarázat keresésével, ezoterikus elméletek felállításával vannak elfoglalva.)
A populista, hatalommániás és humor nélküli rendszerek nem kedveznek a kritikai gondolkodásnak, a konfliktusokat bevállaló, a dehonesztáló igazságot megmutató, a nemzeti mítoszokat lebontó őszinteségnek, a humor önironikus változatainak. Jó példa erre a Tanyaszínház legutóbbi esete az MNT és a VMSZ elnökeivel (szürke eminenciásaival); az őket feltétlenül támogató, műveltségük, tájékozottságuk és íráskészségük szintjétől függetlenül (komment)csatasorba állítható beosztottakkal és pártkatonákkal, illetve a mindenkori lakájmagatartást megtestesíteni hajlandó színházi rendezőkkel, zenészekkel és teatralógusokkal.
Történelmi kitüntetések -- feketelevesek
A történelmi anekdota szerint a 15. században regnáló Borgiák (köztük VI. Sándor pápa) vacsorameghívottjának lenni és oda el is menni nem volt nagy kitüntetés, annál nagyobb dicsőséget és elismertséget jelentett onnan (élve) távozni.
Meredek párhuzam, nyilvánvalóan.
A Tanyaszínház és a vajdasági magyar színházi kultúra – mesterségesen generált – problémáira „kerekasztal-megbeszélés”-sel választ kereső VMSZ-elnök a magyar államalapítás napján rangos kitüntetést vett át. A saját hatalmi területén mindenhatónak mutatkozó elnök – enyhén szólva – alázatosan áll a magyar állam legfőbb közjogi méltóságai előtt. Pedig nem előttük, vagy nem elsősorban előttük kellene fejet hajtania.
A fiatalok világalkotó törekvéseit, másféle gondolkodását, kritikáját, korukból és természetükből következő hibáit, tévedéseiket kellene megérteni, tolerálni. Irányított asztaltársaságok kreálása helyett hagyni kellene őket szabadon élni, gondolkodni, tevékenykedni és saját ízlésrendjük szerint alkotni.
Szólni, rendreutasítani, követelni, rúgni csakis „felfelé” merész cselekedet!
(Családi Kör)
Következő cikk: "Tudtuk, hogy csőcselék vár ránk Magyarországon"
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >