Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Végel László
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem fontos. Természetesen létezni fog továbbra is, mint a politikai rendszer egyik kis fogaskereke, de többé nem fogja döntő módon meghatározni a vajdasági magyarság sorsát. Amit eddig elért, azt elérte, a történelmi küldetése lezárult, egyesek sikerrel, mások szerint kudarccal. Lehet erről vitázni, de a vita sem túlontúl fontos, ami nem jelenti azt, hogy abba kell hagyni. Csak arról van szó, hogy helyére kell tenni... Ehhez pedig ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból, amelybe bekényszerítették az értelmiséget, vagy amelyet önként vállalt. Végel László:
2021. szeptember 4. szombat
Este a Veliki Szálló konferenciatermében találkoztam vagy 12 német újságíróval. Beszélgetésre hívtak, a német nyelven megjelent szövegeimről beszéltünk, meg azokról is, amelyeket még nem jelentek meg németül, ám az Ulm-i múzeum vagy az Adenauer Stiftung a rendelkezésükre bocsájtotta. Köztük olyan rangos újságok képviselői is mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung, vagy a Die Zeit, a Die Welt, vagy a Der Tagespiegel. És természetesen a zürichi Neue Zürcher Zeitung is. A haldokló újvidéki multikulturalizmusról beszélgetve szóba hoztam a vajdasági magyarokat. Alig tudtak valamit rólunk. Nevekről tudtak, de arról már nem, hogy milyen szellemi értékeket vallanak sajátjuknak a vajdasági magyarok. Miről ismerhetők fel? Értékekről beszélgettünk és nem a napi politikáról. Példaként Tišma került szóba, a két napja Újvidéken tartózkodó újságírók például elégedetten konstatálták, hogy a város felelős személyiségei sajátjuknak tartják Tišmát. Kiderült, hogy Tišma afféle vajdasági/újvidéki embléma lett. Nem csak nekünk, hanem nekik is mond valami fontosat rólunk. Az újvidéki éjszakában hazafelé tartva Voltaire gondolata járt az eszemben; ”csakis azok a művek jók, amelyeket az idegen nemzetek is átvesznek, ismernek és lefordítanak”. Akkor is érdemes észben tartani a mondatot, ha van benne némi túlzás. Nem kis fájdalommal gondoltam arra, hogy a vajdasági magyarságot a napi politika szótárával kívánjuk leírni, ami manapság kevés, holnap pedig még kevesebb lesz. A kilencvenes években nyilván volt létjogosultsága, akkor betántorogtunk, vagy legalább is azt hittük, hogy betántorogtunk egy új világba, manapság azonban mindez érvényét vesztette. Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem fontos. Természetesen létezni fog továbbra is, mint a politikai rendszer egyik kis fogaskereke, de többé nem fogja döntő módon meghatározni a vajdasági magyarság sorsát. Amit eddig elért, azt elérte, a történelmi küldetése lezárult, egyesek sikerrel, mások szerint kudarccal. Lehet erről vitázni, de a vita sem túlontúl fontos, ami nem jelenti azt, hogy abba kell hagyni. Csak arról van szó, hogy helyére kell tenni. Ami ennél több, azt egy bibói értelemben vett szellemi elitnek kellene vállalni. Ehhez pedig ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból, amelybe bekényszerítették az értelmiséget, vagy amelyet önként vállalt. Ezt azért is érdemes szem előtt tartani, mert a polgárok nagy többsége kiábrándult a pártpolitikákból, de – valljuk be – kiábrándult az értelmiségből is. Ezzel együtt az irodalomból, a művészetekből is. Egy vákuum keletkezett, amelyben könnyen meghonosodhat a világszerte ébredező elitellenes populizmus.
Következő cikk: „Bárki, csak ne Orbán!”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >