Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A zentai Eugén bitorlóiról is...
A kultúraellenes vészemesz-mnt mai rendezvényén, a zentai Eugen sokadalmában egyesek kezébe nyomtam. „Potápi úr, dugja a zsebébe!” A kreol emberke át is vette, és fürgén inalt tovább mint az est díszvendége, legfőbb szónoka. Adtam a közismert publicistának, aki bő tíz évvel ezelőtt csaknem egy órás rádióbeszélgetést csinált velem. (Elhadarta, hogy Pista kérésére vállalt szerepet a nemzeti tanácsban. Mondta még, hogy itt a a Rádiónak dolgozik, mire biztattam, hogy menjen csak tova, végezze a dolgát.) A tévéstáb futkározó főnökének is kezébe nyomtam egy papírt. Ő régi ismerősöm, de semmilyen kapcsolatot nem ápolunk. Irományom róla is lepereg, akár a többiekről. A ruhatár pultjára is letettem néhány szórólapot valamint a kávézók asztalára is. Tíz percen belül eltűntek a cetlik. Vicei Károly:
Az alábbi, több éves bejegyzés ma is időszerű. Tavaly már arra vetemedett a Művelődési házat bitorló Vukosavljev família, hogy kidobó legények révén kirekesztett egy kulturális rendezvényről.
Mentés
ÜZENETVÁLTÁSOK A KULTÚRANAPI IZÉ KÖRÜL
ZENTÁN MA ÜNNEPELTÉK A MAGYAR KULTÚRÁT
(üzenetváltások)
fabatka-DÍJ
Diktatúrában, vmsz-es párturalom idején a művészetekben, kultúrában a DÍJAZÁS, KITÜNTETÉS NEM SZAKMAI, HANEM POLITIKAI; a Pásztor-család lakájai, bűntársai osztanak plaketteket, hűségplecsniket. A szolgaság, cinkosság jelvényeit, billogait a JELLEMES ALKOTÓ VISSZAUTASÍTJA.
LE A VMSZ-ES PÁRTURALOMMAL!
Ebben a diktatúrában csak a párttagok és a szimpatizálók, esetleg a csendben lapulók érvényesülhetnek.
A hatalomból, a jogokból és a javakból kirekesztettek népes tömege nem juthat munkaviszonyhoz, anyagi támogatáshoz, ösztöndíjhoz, médianyilvánossághoz! Viszont koldusbotra juthat, és kivándorolhat.
VÉGET KELL VETNI A PÁSZTORI SZEMÉLYI KULTUSZNAK, a pártalapú foglalkoztatásnak, jutalmazásnak, a nepotizmusnak, a kontraszelekciónak és a cenzúrának!
A RÖPLAP HÁTOLDALÁRA EZ KERÜLT:
A Délvidéken már régóta vészemeszes párturalom van. Annak idején a komenisták börtönbe dugták a rebellist, míg a vészemesz másként lehetetleníti el az alattvalót; nem léphet munkaviszonyba, kirúgják állásából, egyesülete nem kap támogatást, ha író, publicista, nem kap nyilvánosságot, cenzúra, szilencium alá vonják. Ideje megdönteni ezt a zsarnoki uralmat!
A VMSZ és szolgálólánya, a "Nemzeti" Tanács (amelyek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a nem túl régi komenista párt a Szocialista Szövetséghez [Népfronthoz]) az adózók zsírján élősködő, kitartott szervezetek, amelyek a Belgrádból és Budapestről húzott sápot jórészt önmagukra – reprezentációra, s a hatalom (= zsákmány) megtartását szolgáló kampányokra – fordítják, a maradékot pedig propagandisztikus csinnadrattával ösztöndíj, egyesületi támogatás gyanánt kiosztják a kizárólag párthű „civil” társaságok, diákok és a retyerutya között.
A fönti szöveget hasonló tartalommal megdupláztam, és A6 méretű röpcédulát csináltam belőle. A kultúraellenes vészemesz-mnt mai rendezvényén, a zentai Eugen sokadalmában egyesek kezébe nyomtam. „Potápi úr, dugja a zsebébe!” A kreol emberke át is vette, és fürgén inalt tovább mint az est díszvendége, legfőbb szónoka. Adtam a közismert publicistának, aki bő tíz évvel ezelőtt csaknem egy órás rádióbeszélgetést csinált velem. (Elhadarta, hogy Pista kérésére vállalt szerepet a nemzeti tanácsban. Mondta még, hogy itt a a Rádiónak dolgozik, mire biztattam, hogy menjen csak tova, végezze a dolgát.) A tévéstáb futkározó főnökének is kezébe nyomtam egy papírt. Ő régi ismerősöm, de semmilyen kapcsolatot nem ápolunk. Irományom róla is lepereg, akár a többiekről. A ruhatár pultjára is letettem néhány szórólapot valamint a kávézók asztalára is. Tíz percen belül eltűntek a cetlik. A színházterem bejáratához közelgő Dudás Károlynak már messziről nyújtottam a két oldali kis szöveget. „Ellenséges tartalmú propagandaanyag” – mondám. „Az jó, már rég kaptam ilyet” – felelé druszám. Azon a helyen kis időre lecövekeltem, miközben a nyüzsgő tömeg tódult a terembe; percek múlva kezdés. Kis társaságával megjelent mellettem Hajnal J. , s amikor tekintetünk találkozott, önkéntelenül köszöntöttük egymást, mint a régibb időkben, pedig az utóbbi években meglehetősen pocskondiázom őt és a pártját. Aztán – vagy már előbb? – néhány percig beszélgettem egy szerkesztő asszonnyal; hívott, látogassam meg hivatalában. „Mi az ellenséges táborokban vagyunk, te pedig a cenzorom vagy.” Ezt tagadta, és a kommunikálás fontosságát említette. Mondtam, hogy ez a hely nem alkalmas (kultúr)politikai kérdések megtárgyalására. El is váltunk hamar. A korábban ajándékba kapott két belépőjegyet átadtam a személyzetnek mondván, hogy nem érdekel az esemény, és távoztam anélkül, hogy egyetlen képet is csináltam volna.
Éva Müller: Amit leírtál, már az is egy színes kép ????
Sutus Áron: Kedves Károly, remélem, jól érezte magát, mert mi igen. Ünnepeltünk: himnuszunk születésnapját, a díjat átvevő személyek magyarságszolgálatát, becsületességét, önzetlenségét, állhatatosságát, közösségszeretetét, közösségteremtő erejüket. Az egész Kárpát-medencéből és a diaszpóra közösségekből érkező intézményvezetők, az anyaország és a vajdasági magyarság jeles képviselői jelenlétében!
A díjakat, az elismeréseket nem kiosztottuk, hanem a beérkező felterjesztések alapján döntést hoztunk.
A díjazottak és a tevékenységük, magyarságszolgálatuk pocskondiázását – is – kikérjük magunknak.
Ja: ajándékba belépőjegyet biztosan nem kapott... Sem tőlünk, sem mástól.
A valóság, ugye, egészen mást mutat!
VICEI KÁROLY VÁLASZA
Örülök, hogy a párturalmat gyakorló, ártó hatalom egyik képviselője – pártfeladatot teljesítve – reagál kellemetlenkedő támadásomra. Csak azt sajnálom, hogy nem szívből jött a válasz; nem is jöhetett egy olyan funkciótól, aki hivatásos (megélhetési) politikusként a rezsim zsoldjában áll, aki úgy szónokol a színpadi reflektorfényben, hogy dolgozatáért illő tiszteletdíjat kap, amellett napidíjat, útiköltség-térítést avagy luxusautót sofőröstől is…
Ön a hatalomtartók (kéretlen?) szószólójaként csupán a díjazás... [eddig a töredék]
2022. február 1. 19:00
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >