Ma Mónika, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (82.)
Az iskolába tévedve – bevezető helyett
Sáfrány Ferenc
„És nem is csoda, hiszen a pedagógusok az irigység spóráitól állandóan fertőzött, különleges életmódot folytatnak... Évről évre, mint folyó vize hömpölyög el mellettük a sok iskolás gyerek, és tovatűnnek, a tanárok viszont, mélyre ásott kő módjára, ott maradnak az áradás medrében. Másoknak folyton reményről beszélnek, ők maguk még álmukban sem mernek reménykedni. Felesleges kacatnak érzik magukat, és vagy önkínzó magányba süppednek vagy puristákká válnak, másokat gyötörnek örökös gyanakvásukkal, vádolnak eredetieskedéssel. Olyannyira vágyakoznak a cselekvés szabadságára, hogy óhatatlanul meggyűlölik a szabad cselekvést.”
Abe Kóbó: A homok asszonya, Európa Zsebkönyvek
Most olyan veszélyes vizekre evezek, ahol minden leírt szónak külön súlya és jelentése lesz, még a fakuló emlékképek felperegnek az idő kíméletlen múlásának véget nem érő folyamatában. Az élet egy olyan szakaszára emlékezem, iskolában eltöltött évekre, személyekre, elsősorban kedves volt tanítványaimra, akik kiérdemelték a külön figyelmet.
Rebellis diáknak számítottam, az első naptól kezdve, ahogy betettem lábam a suliba. Ösztönösen lázadtam már korai gyerekkorban a fennálló rend ellen. Ez a lázadás csak fokozódott a gimnáziumi évek alatt, ahol a szent és sérthetetlen tanári tekintély nimbusza alatt számos olyan személy próbált megbújni, akik sem emberi, sem szakmai kritériumok alapján nem a nevelés és oktatás különösen összetett és nehéz pályájára voltak hivatottak, így csak vergődtek az árral. Rossz volt őket nézni, kínjukat, ha nem is tudatosan szemlélve, átélni. A legjobb tanáraimról már írtam, külön-külön.
Sajnos én sem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy a sors elkényeztetett volna több olyan személy jelenlétével az élet egy fontos szakaszában, amikor a személyiség még formálódik, az egyéniség alakul. Nagyon kevés volt a pozitív példakép. Akire felnézhetett a nebuló.
Tévedés ne essék, nem akarok ítélkezni, pálcát törni senki felett, csak emlékezek. Az élet, mint a legfontosabb iskola, megteszi ezt helyettem, és mivel az ember képtelen megszökni a legfontosabb bíró, saját lelkiismerete, elől, előbb utóbb szembenéz önmagával. Ha máskor nem, hát lidérces álmaiban, vagy az utolsó pillanatokban, amikor ráébred, tehette volna jobban is, másképpen. De? Nem tette. Én még mindig ilyen balga, naiv vagyok, hiszem, hogy az emberek szembenéznek önmagukkal, tetteikkel, múltjukkal. Ha tévednék, az még nem jelenti azt, hogy ne lennék kivétel.
Tanárként az iskolába én el, vagy inkább betévedtem. Soha nem gondoltam, hogy valaha is ott fogom az életem egy fontos részét leélni, eltölteni. Végzettségem sem ilyen jellegű, így egy szakközépiskolába hívtak dolgozni, mert hiányzott a megfelelő „szakember”. Először különösebb fejtörés nélkül el is utasítottam a felkérést. Csak egy évvel később, akkor is, egészen más jellegű megfontolásból adtam be derekam, és csak meghatározott időre, fél évre, helyettesíteni valakit, aki éppen szülni készült. Magam világgá akartam menni, és úgy gondoltam, ha lejár az idő, nem kell senkitől engedélyt kérnem a távozásra, elmegyek, mintha ott sem lettem volna. Ez az időszak az agyonreformált iskolarendszerre tevődik, a nyolcvanas évek jugoszláv sajátosságainak egyikére, amely ugyan úgy el és megbukott, mint minden más, amit a korlátolt agyak elképzeltek egy, csak számukra ismert laboratóriumban kísérletezve az emberekkel.
Újabb első lépésem az iskolába 1979. január közepére vezethető vissza, amikor az igazgató jelzi, jöjjek már, annak ellenére is, hogy a dolgozók ülésén, egyöntetűen felvételem ellen szavazott a közösség. Üzentek a kollégáknak volt tanáraim a gimnáziumból. Ezt utólag tudtam meg, de az igazgatót ez a szavazás nem érdekelte, neki az volt a fontos, hogy formailag szakemberekkel lefedje az iskolaévet. Döntött. Mindannyiunk helyett. Így lett a rebellis diákból, még rebellisebb „tanár”. Azért teszem zárójelben, mert soha nem vallottam magam tanárnak, ma sem, inkább tanítónak, ha tehetem, mert valamit csak tanítottam. De inkább neveltem.
Az első nap, amikor ballagok fel az iskola második emeletén található osztályba, ahol a kiírt órarend alapján első jelenésem lesz a „színpadon”, a folyosón az egyik kóválygó fiatalember, érettségi előtt állva, felismer, és megkérdezi:
„Te meg mi a faszt keresel itt?”
„Látod, ez egy jó kérdés. Még én sem tudom rá a választ, de majd csak kiderül.” – felelem neki, amint együtt beléptünk az osztályba, ahol a végzősök, ahova ő maga is tartozott, már ünnepet ültek, elérkezett számukra az utolsó kanyar, az utolsó félév. Ők úgy hitték, én meg még nem tudtam semmit. De ez úttal jó tanulónak bizonyultam. Remélem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >
Trump bumeránghatást vált ki Európában
Ahelyett, hogy sikerülne neki destabilizálnia a földrészt, a szüntelen támadásokkal inkább azt éri el, hogy felriad >
A fenntarthatatlan elnökség
Az Atlantic elemzése kizártnak nevezi, hogy eddigi formájában folytatódhat Trump elnöksége, miután az első 100 nap >
Világ liberálisai, egyesüljetek!
Erre szólít fel Timothy Garton Ash, mert úgy látja, hogy ily módon lehet kiszorítani Trumpot a >
A Trump-tornádó hatása Orbánra és a szélsőjobbra
Trump szétzúzta a transzatlanti rendet, és Orbánnak a többi jobboldali európai politikussal közös dilemmája, hogy kiszámítsa: >
A Trump-Zelenszkij találkozó jelentősége
Lehet, hogy a 15 perces vatikáni Trump-Zelenszkij-találkozónak köszönhetően közel van a tűzszünet, de semmiképpen sem jelent >
Európa nulladik órája. A Trump-terv történelmi fordulópontot jelent
A Die Welt konzervatív lap külpolitikai főmunkatársa történelmi fordulatként értékeli Trump békejavaslatát, mert az diplomáciai eszközökkel >
Egy külön atomernyő Európának? A kontinensnek szüksége van az USA nélküli NATO-hoz
A NATO egyik volt igazgatóhelyettese végigveszi, milyen lehetőségek sorakoznak Európa előtt saját védelme megerősítésére, ha megszűnik >
Amerika árulja az ukrajnai béketervet, de egyelőre senki sem vevő rá
Már csaknem 100 nap telt el Trump beiktatása óta, de még csak egy rövid tűzszünetet sem >