2024. március 19. kedd
Ma József, Bánk névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Mesterségem címere: szobrász

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség problémáinak megoldását csak a kultúrán keresztül lehet hatékonyan megközelíteni, ezért magam is keresem azon emberek társaságát, akik valamilyen rendkívüli dolgot alkottak ezen a pályán, nyomot hagyva maguk után, hogy létezésük nem volt hiába való és értelmetlen.

Egy közös jó barátom jóvoltából ülünk ma este az Art vendéglő teraszán, ahol a csillagos ég lassan betakar bennünket, de nem zavarólag és a félhomályban lassan tapogatózva ismerkedünk. Én mesélek neki a Naplóról, hogy oldjam a kezdeti feszültséget, majd belevágunk a dolgok velejébe.

– Hogyan lesz valakiből szobrász? Ez a művészeti irányzat, hivatás, még is valami más, mint a megszokottabb zenei, festői, írói-költői elhivatottság. Ez már önmagában is olyan misztikus.

– Már gyerekkoromban az általános iskolai tanítóim látták, hogy tónusokba, ábrákba, színekbe, formákba gondolkoztam és így ez irányba kanalizáltak. Így kerültem később a Tömörkénybe, a művészszakra, amely már felkészít a következő lépésekre. Kalmár Mártonnak, Fritz Mihálynak… sokat köszönhetek, akik mindenben támogattak. Mindenkinek a célja a Pesti képző volt, ahova többszöri próbálkozásra sem jutottam be, így elvégeztem a főiskolát, annak is a rajz szakát, majd felvételiztem a Düsseldorfi Képzőművészeti Akadémiára, amelynek 1998-2001-ig voltam diákja Tony Cragg osztályában.

Oda felvettek. Ezért mérges is vagyok, hogy itthon nem sikerült bejutnom az Akadémiára, de több okból még sem bánom, hogy így alakult az életem, mert így legalább világot láttam. Cragg osztályába járva az akadémián olyan emberekkel jöhettem össze mint Jannis Kounellis görög származású olasz képzőművész, vagy több volt Joseph Beuys tanítvány, mint pl. Klaus Rinke. Bejáratos lettem a műtermeikbe és sokat elleshettem a technikájukból. Volt kitől tanulni. A kritikus szellem kinn jobban él. Én eredetileg egy évre indultam és maradtam háromig, ahol megalapoztam egy életet. Majd amikor Cragg átkerült Berlinbe, én már nem követtem. Nem mertem egy új és ismeretlen környezetbe újrakezdeni, na meg családi okok miatt is haza kellett jönnöm. Szegeden én még konzervatív művészeti oktatásban részesültem.

Németországban, azonban szembesültem a nemzetközi irányzatokkal, képzőművészeti élettel és a képzőművész „sztárok” világával. Mesterem, Tony Cragg is egy világhírű szobrász, akiről pl. Szegeden néhány képzőművész emberen kívül biztosan nem sokan hallottak és tudnak.

– Nem lehetett könnyű külföldön, ösztöndíj nélkül, érvényesülni.

– Bizony nem, de azok a kapcsolatok, amiket ott összeszedtem, semmivel nem mérhetők. Nyugaton, Németországban egészen másról szól a kortárs képzőművészet és pl. a köztéri szobrászat a nagyobb, jelentősebb városokban.

A képzőművészeti kiállítások zöme is más jellegű és mondanivalójú, mint a legtöbb magyarországi múzeumok kiállításainak a hangulata. A befogadó közönség is „edzettebb” kiműveltebb és nyitottabb a kortárs, absztrakt képzőművészetre.

A köztereken mernek nonfiguratív alkotásokban gondolkodni. Nem elégszenek meg azzal, hogy csak bronz, vagy kő portrék vagy alakok álljanak a köztereiken.

Nagyobb szabadságot adnak a kortárs képzőművészeknek. Ez a szabadság nálunk legfeljebb Budapesten és néhány kisebb-nagyobb városban van jelen. Pedig haladnunk kellene a korral. Az már csak hab a tortán, hogy Düsseldorfban a többféle nemzetből származó akadémista kollégáim között egy tibeti-kínai származású grafikusművésszel is összebarátkoztam, akivel később 2007-ben egy kínai-tibeti utam kapcsán ismét találkozni tudtam.

– Hogy tetszett Kína?

– Lenyűgözött. Mindenben. Az a rend, tisztaság. Utaztam vonattal, busszal, repülővel, Hongkongtól Chengduig, Chengdutól Lhasaig, Tibetből Xi’anig, Xi’anból Sanghajig majd végül Pekingig. Wang Bing művész barátom Pekingben professzor egy Képzőművészeti Akadémián, és ott mindenben segítségünkre volt. Szerény gazdagságban él, de komoly képzőművészeti lehetőségek birtokában. A kínai kultúrpolitika a lerobbant gyárépületekből művészeti központokat varázsol a kultúrának. Ezeken a helyeken élhetnek, alkothatnak és ki is állíthatnak a kínai kortárs művészek.

– Beszélj a munkáidról, hisz fiatal szobrászként azok minősítenek.

– Várpalotán a Trianon Múzeummal szemben van egy köztéri szobrom kőből. A Leszíjazott turulmadár c. alkotás. Kisebb, mint amilyenre megálmodtam, de ekkora méretben is (anyagi korlátok miatt) erőteljesen kifejezi azt, amit szerettem volna. Gróf Apponyi Albert unokája, gróf Pálffy István, és Raffay Ernő történész avatták föl.

Aznap nevezték el a Trianon Múzeum parkját gróf Apponyi Albert ligetnek. Ez egy leszíjazott madár, pont azért, hogy mindenki érzékelje a Trianonnal kapcsolatos nemzeti tragédiánkat, amely a mai napig meghatározza sorsunk. Ezt a múzeumot mindenkinek látni kell, hogy soha, de soha ne feledje el a múltban elkövetett óriási hibákat.

– Hol tanítasz? Miből élsz?

– Most kezdek a Főiskolán is tanítani. Eddig a Piarista Gimnáziumban dolgoztam, idén szeptembertől meg a Vedres István Építőipari Szakközépiskolában tanítok több mindent, ami a rajzzal kapcsolatos (szabadkézi, műszaki rajz, ábrázoló geometria). Sajnos nem tudom magam kellő szinten menedzselni, ezért a szobrászatból jelenleg nem tudnék megélni, de a kitartó munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Egy-egy pályázatra túl sokan vagyunk jelenleg, és ez meghatározza, hogy ki kapja a munkát. Csak Szegeden 18-19 szobrász van. A politika természetesen meghatározza itt is, hogy egy megrendelést ki fog nagy eséllyel megkapni.

– A Kishegyesen fölállított Mátyás szobrod Délvidék irányába vitt el. Ennek az avatásáról a vajdasági Magyar Szó is beszámolt. Erre a megrendelésre hogyan került sor?

– Felfigyeltek az eddigi munkáimra és én kaptam a felkérést, amit komoly megtiszteltetésnek és kihívásnak vettem. A szobor avatása óriási élmény volt számomra. Újabb erőt és fontos inspirációt adott a következő munkámhoz, a horgosi Szent István szobor elkészítéséhez. Ez nagy kihívás, ami jelenleg foglalkoztat.

– Szeretném meglátogatni a műtermedet, ha ennek nincs akadálya, hogy magamba szívjam az ott vibráló alkotó energia különös szagát, az anyagokat látni és valamicskét átélni a csak ott uralkodó hangulatból.

– Szívesen látlak bármikor. Most ősszel, télen ha minden jól alakul, készítek egy domborművet a Délvidéki Magyar Vértanúk emlékére. Terveim szerint ez a Dugonics téri Katolikus Ház falára kerülne, de ez még döntésre vár. Télen fogom megfaragni a Szent István szobromat is.

– Hogy néz ki egy szobrász napja?

– Általában nem vagyok korán kelő ember ha éppen nincs tanítás és tervezgetek, terveket készítek, mielőtt a konkrét munkához hozzá fognék. Olyankor nagy bennem a drukk, a feszültség, a stressz, ami lassan, de biztosan oldódik, ahogyan a munka készül.

–Meštrovićról hallottál?

– Hogyne, Ő az egyik kedvencem. Munkái zseniálisak. Még kinn Németországban ismerkedtem meg a szobraival, hisz kitűnő könyvtárunk volt, ahol minden jelentősebb alkotó szerepelt.

– Családod igazi közép-európai értelmiségi. Erről is néhány szót.

– A fölmenőim közül szinte az apai nagymamámon kívül senki sem született a Csonka-Magyarország területén. Anyai ágon fölvidéki, nyitrai kötődésűek az őseim. Nemesi ág. Németek. De még lengyel ős is van köztük. Édesanyám Wernke Adrienne. Az anyai nagyapám bátran megtartotta a vörös megszállás ellenére is a Wernke nevet.

Apai ágon többek között aradi származásúak az őseim. Ők is németek. Az apai nagyapám (Simor Ferenc) magyar királyi alezredesként esett el a Don-kanyarnál.

Édesanyám kitűnő zongora tanárnő, korrepetitor volt a Szegedi Konzervatóriumban. Nagy neveket kísért, tanított, mint pl. Tokodi Ilona, Bátori Éva, Miklósa Erika…stb. Testvéreim is értelmiségiek. Édesapám, Simor Ferenc közgazdászként dolgozott és a szegedi közéletnek egy fontos alakja volt. A KDNP-n belül sokat tett és próbált tenni gerinces politikájával nemes ügyekért. A családfámat is érdemes lenne egyszer komolyabban felkutatni, mert akadhat ott talán szép kutyabőr is…

2009. október 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Pearl, írta: 2012. november 25. 11:33:05

Tetszik a cikked Ferikém örülök hogy általad megismerhettem Simor Márton szobrászt és tanárt .
Élvezettel olvastam róla ,hogyan is lett az aki.
Most regisztráltam a Naplónál, igy megkésve, de olvasni fogom az irásaidat.
Név: Francisco, írta: 2010. április 14. 23:35:32

Magánvéleményem a Magyar Szó hasábjaira szántam, mert az aktuálpolitika hozzáállása váltotta ki belőlem. Mivel nem hozták le, itt közlöm azt:

MAGÁNVÉLEMÉNY

Remélem, hordereje messze több annál. Valahol mélységesen fel vagyok háborodva. Anno megérkezett Sólyom László HORGOSRA, hogy felavassa szent királyunk, ISTVÁN, mellszobrát. Mindenki ott lebzsel körülötte, gondolok itt a helyi politikusaink aprajára és nagyjaira és a mindenható MÉDIÁRA. El is végezte dolgát, ?világgá? kürtölte az eseményt annak rendje és módja szerint, amellyel én nem egyezem. Egy fontos apróságról megfeledkezett. Ő az ALKOTÓ! A SZOBRÁSZ, kinek műve életre kelt és felavatták. Az írott sajtóban én személy szerint az ALKOTÓ nevével sehol sem találkoztam. Ha tévedek, akkor kérném a tisztelt nagyérdemű és remélem elég érett KÖZVÉLEMÉNYT, hogy hibámra hívja fel a figyelmem. Az egyéb médiatermékeket ritkán fogyasztom, gondolok itt televízióra, rádióra, akár ma már az Internetre, s ha ott az alkotó neve megjelent legalább HÁROM SZÓ ereéig, akkor azokat külön megdicsérem. De nem tudok róla.
A lényeg, hogy a szobrot komoly vajúdások között szülte és szenvedte:
SIMOR MÁRTON!

Őszinte művészi lelkesedéssel, ő is beleadott apait és anyait. Mint politikusaink. Csak éppen a mű méltatása közben eszükbe se jutott az a fontos HÁROM SZÓ. Ha valaki megérdemli, az alkotó igen.

Marcit nekem volt szerencsém megismerni. Szerény ember. Aki dolgozik. Él, hal a munkájáért. Mivel nem beszéltem vele erről az estről, de megteszem azt is, így utólag, sejtem, ettől nagyobb hibát nem követhetünk el egy MŰVÉSSZEL szemben, még ha a mindenható POLITIKÁRÓL van is szó. Én ezt a fontos hibát és mulasztást szeretném helyre hozni magán véleményemmel. Ha utólag egyáltalán helyrehozható itt bármi.
Adalékként megosztom a lap olvasóival SIMOR MÁRTONNAL készített interjúmat, amikor még komoly szenvedéllyel, tűzzel a lelkében, csak emlegette ISTVÁN A KIRÁLY, készülő HORGOSI útját.  


Sáfrány Ferenc    

Név: Francisco, írta: 2009. október 29. 18:34:26

Köszönöm a javított változatot.
S.F.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mire készülhet az újonnan megválasztott Putyin?

Putyinnak megvannak az eszközei, hogy mindenki életét megváltoztassa Európában, ha nem az egész világon – írja >

Tovább

A háború csak akkor ér véget, ha Putyin megbukik

Erre mutat rá Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai szakírója. A tűzszünet felbátorítaná a zsarnokot, hogy újabb >

Tovább

Orbán Viktor kész „elfoglalni” Brüsszelt, hogy „megváltoztassa” az Európai Uniót

A magyar miniszterelnök azt mondta március 15-én, hogy az Unió megváltoztatására kész elfoglalni Brüsszelt. Abban bízik, >

Tovább

Az ember, aki szembefordul Orbán Vktorral

A Liberation budapesti tudósítója úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, aki szembefordult a tekintélyuralmi >

Tovább

A pápa azt akarja, hogy Ukrajna adja meg magát, ám ezzel zöld jelzést adna Oroszországnak

Méghozzá ahhoz, hogy az végtelen háborúskodásba kezdjen – hívja fel a figyelmet heti kommentárjában a Guardianben >

Tovább

Netanjahu radioaktívvá teszi Izraelt

Teljesen paradox, hogy Izrael súlyos veszélyben van, mivel olyan ellenségek fenyegetik, mint a Hamász, a Heszbollah, >

Tovább

Orbán a béke emberének nevezte Trumpot. Alighanem egykor Chamberlain is így volt Hitlerrel. Csak éppen rá kellett jönnie, hogy semmit sem ér a békevágya, ha a másik fél azt nem osztja

Az egyik neves amerikai külpolitikai elemző szerint alighanem igaza volt Orbán Viktornak, amikor azt közölte a >

Tovább

Az Európai Parlament összeakaszkodik von der Leyennel

Nagyon úgy néz ki, hogy Strasbourg beperli a Bizottságot, amiért az 3 hónapja felszabadított 10 milliárd >

Tovább

Trump leállítja az Ukrajnának nyújtandó segélyt, ha megválasztják

Joe Biden hivatala úgy foglalt állást a pénteki Trump-Orbán-találkozóra visszatérve, hogy a magyar vezető ellenzi a >

Tovább

Orbán szakít a Nyugattal

A befolyásos osztrák bulvárlap a Neue Kronen Zeitung úgy értékeli, hogy floridai útjával Orbán bizonyította: szakít >

Tovább

A gázai borzalmak eltakarják, hogy a Közel-Kelet megváltozott

Fareed Zakaria a Washington Postban arra figyelmeztet, hogy a gázai borzalmak közepette könnyen meg lehet feledkezni >

Tovább

Orbán és a “békeelnök"

Jelenleg Orbán főleg a béke barátjaként emeli pajzsra Trumpot. Vannak persze közös vonásaik, ideértve, hogy miként >

Tovább