2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Szabadságra ítéltek

Végel László
Végel László
Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. Néha kisebbet, néha nagyobbat. Egy mérnök vagy egy mesterember könnyebben kicselezi a munkaadó gazdáját, de az értelmiségiek gondolatvilágát gyakran láthatatlan hálóval hálózza be. Akkor is, ha tisztességesen és őszinte meggyőződésből nem azonosul vele. Nem azonosul, „csak” belesimul. Kénytelen-kelletlen. Végel László:

2021. augusztus 12., csütörtök

Kis János alapos és gondosan mérlegelő életinterjú-kötetében (Szabadságra ítélve) elmondja, hogy neki sokat segített a munkahelyről való kirúgása. Személyes élménye lett az, miről addig a könyvekben olvasott. Másképpen éltem át ugyanezt a történetet. A nyolcvanas évek végén tagja voltam a Vojin Dimitrijević vezette jugoszláv emberjogi bizottságnak, amelybe sok, nem egy, emberileg megrázó panasz futott be. Ott tudtam meg, hogy a Judit című drámám albán fordítóját a szerb rendőrség letartóztatta és más albán értelmiségivel együtt bírósági tárgyalás nélkül internálta, vagyis egy táborban elszigetelte. Jöttek érte egyéjszaka és – ismeretlen helyre toloncolták.  Csak egy megrázó eset a sok közül, úgyhogy a munkahelyemről való kiebrudalásom érzelmileg már felkészített erre is. Az is igaz, hogy pár hónappal előtte Želimir Žilnikkel már tervezgettük a felmondásunkat, mivel nem bírtuk elviselni a terepszínű egyenruhás újságírókat és a terepszínű egyenruhás szellemet. A hatalom azonban megelőzött bennünket. Amikor felolvasták a nevemet, cseppet sem lepődtem meg, ellenkezőleg, olyasféle gondolatok jártak az eszemben, hogy a saját szempontjukból igazuk van. A drámaszerkesztőségben nem folytathattam „aknamunkát”, de a belgrádi sajtóban a Borbában közöltem az írásaimat, amelyek szembementek a hivatalos álláspontokkal. Furcsa módon elismertem kirúgásom megalapozottságát: a nacionalista eufóriában nem volt számomra hely az állami intézményben. Örökre megundorodtam a nacionalizmustól. (...) A diktatúrába vezető út, nacionalizmussal van szegélyezve. Persze tudom jól, hogy minden nacionalista azt bizonygatja, hogy az ő nacionalizmusa elfogadható, a másik nemzet képviselői viszont soviniszták. Kikerültem az utcára és - megkönnyebbültem. A Szabad Európa Rádióban Lángh Júlia javaslatára heti kommentárokat írtam, amelynek a tiszteletdíjából túlélő maradtam. Akkor 1992-ben állam kitagadott, én pedig végleg búcsút intettem az állami munkahelynek. Szabadságra ítéltek, mondaná Kis János. Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. Néha kisebbet, néha nagyobbat. Egy mérnök vagy egy mesterember könnyebben kicselezi a munkaadó gazdáját, de az értelmiségiek gondolatvilágát gyakran láthatatlan hálóval hálózza be. Akkor is, ha tisztességesen és őszinte meggyőződésből nem azonosul vele. Nem azonosul, „csak” belesimul. Kénytelen-kelletlen.

Želimir Žilnikkel Berlinben (Foto: Fárbás Anikó)

 

2022. szeptember 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az összebékíthetetlen táborok

Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >

Tovább

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

Tovább

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

Tovább

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Tovább

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Tovább

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

Tovább

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Tovább

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

Tovább

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Tovább

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

Tovább

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

Tovább

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Tovább