2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Amikor már késő elutasítani a cinkosságot

Végel László
Végel László
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot

El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani a cinkosságot. Nem, nem utasítja el, hanem színre viszi a porosz Hamletet. Ezen a lejtőn nincs megállás.  Érdekes, hogy időnként a színházi direktorok ma is lelkiismeretük megnyugtatása végett színre viszik a Mephistot, csakhogy ez a Mephisto nem ITT ÉS MOST él, hanem valahol a kozmoszban. A kozmikus Mephisto színrevitele után az igazgató nem győzi dicsérni saját bátorságét. Az uralkodó párt vezetői atyáskodva veregetik a vállát. Ilyesféle művészi szabadság kell nekünk, mondják. Végel László:

2023. február 19., vasárnap

Tegnap este a tévén újra láttam Szabó István Oscar-díjas Klaus Mann regénye nyomán készült Mephisto című filmjét és bevallom, sokkal nagyobb hatást tett rám, mint amikor vagy 30 éve először láttam. Akkor inkább a hitleri Németország kontextusában értelmeztem, tegnap viszont - bizonyára a jelenlegi kelet-európai szellemi helyzet függvényében általánosabb jelentéssel bír. Akkor a kényszer hatása alatti megalkuvást tapasztaltam, manapság viszont Hendrik Höfgen önkéntes behódolása ragadja meg a figyelmemet. Az egykori harcias baloldali színész, a siker, a dicsőség, a hiúság érdekében a nácihoz sodródik, művészetével őket szolgálja, mindeközben azzal igaszolja magát, hogy ő nem politikus, csak színész, aki úgysem tudna változtatni a helyzeten. Érzékeli a művészi és erkölcsi lezüllését, nem híve a rendszernek, de mégis szolgálja, s lelkiismeretét azzal nyugtatja, hogy több veszélyeztetett munkatársát menti meg – de csak akkor, ha a hatalom engedélyezi. Ha nem, akkor úgy bánnak vele is, mint egy utolsó cseléddel, ő azonban ezt is elviseli. Nevezhető ez a film náci ellenesnek, a szocialista tekintélyelvűség bírálatának, de nevezhető a kelet-közép-európai értelmiségi magatartás pontos látleletének is. Ebben a világban az írók és a művészek a hallgatással önként hódolnak be az autokrata vezetőknek. Különalkut kötnek a hatalommal, becses tisztségeket vállalnak gyakran azzal a megindoklással, hogy ha ők távoznának rosszabbak jönnének a helyükbe. Két emlékezetes jelenet örökre megmarad az emlékezetemben. Az egyikben a tábornok színházi páholyában Höfgen lekezel a tábornokkal, megalázkodva színészként kiegyezik az elnyomó hatalommal. A másikban pedig a tábornok magához hívatja, előveszi a dossziéját, felolvassa fiatalkori „botlásait”, majd felajánlja neki a Porosz Állami Színház intendánsi tisztségét. El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani a cinkosságot. Nem, nem utasítja el, hanem színre viszi a porosz Hamletet. Ezen a lejtőn nincs megállás.  Érdekes, hogy időnként a színházi direktorok ma is lelkiismeretük megnyugtatása végett színre viszik a Mephistot, csakhogy ez a Mephisto nem ITT ÉS MOST él, hanem valahol a kozmoszban. A kozmikus Mephisto színrevitele után az igazgató nem győzi dicsérni saját bátorságét. Az uralkodó párt vezetői atyáskodva veregetik a vállát. Ilyesféle művészi szabadság kell nekünk, mondják.

 

2023. március 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az összebékíthetetlen táborok

Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >

Tovább

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

Tovább

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

Tovább

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Tovább

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Tovább

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

Tovább

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Tovább

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

Tovább

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Tovább

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

Tovább

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

Tovább

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Tovább