Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Lázadás – nem forradalom
Végel László
Bárhogyan is végződjék a tüntetéssorozat, egy biztos, nem marad nyomtalan, hiszen a napi politikán túlmutató tüntetésről van szó. Nem a hatalmi harc a fő kérdés, a „sétáló tömeg” az ország erkölcsi megújulásának lehetőségét feszegeti. Elvben ez alkalmas terep lenne egy új kiegyezésre. A hatalmi elit képviselői azonban kijelentik, hogy akár életük árán is megvédik a fennállót, Nem lepne meg, ha a tüntetések traumatizálnák a Szerb Haladó Párt esetleges győzelmét. Ez a párt se marahat régi, ha meg akarja őrizni a hatalmát. Vučić elnök mintha érzékelné ezt. Valamiféle reformra, tömegmozgalomra készülődik, majd kiderül, hogy milyen szándékkal. Két út áll a párt előtt: vagy šešeljizálódik, vagy pedig egy mérsékelt jobbközép konzervatív párt lesz. Az első út veszélyes, a második kockázatos. Habár a párt érdeke lenne a kiegyezés, elismerem, hogy tíz év hatalomgyakorlás után nagyon nehéz változni, ezért nincs könnyű dolga. Kiderült, hogy nem elegendő a választásokon győzni, a megváltozott feltételek, a megváltozott európai helyzet közepette neki is változnia kell. Végel László:
2023. június 3. szombat
Befejeztem az „Időírás, időközben, 2007-2008, IV. kötetének lektorálását. Csak a jó ég tudja, mikor kerül a Vajdaságban kiadásra. Rendben van, ebben a világban élek. Az V. kötet (2009-2010) lektorálása közben Tamás Gáspár Miklós fontos mondatára bukkantam rá. „„Mivel nincs hatalmam, utópiára vagyok kötelezve.”. Aztán folytattam a 2000-től tartó szembenézést a vajdmagyar valósággal. „Mi lettünk az egypártrendszer utolsó bástyája Kelet-Közép-Európában… írtam. Egy-két barát kivételével a többség azt gondolta, hogy túlzok. Következett a kivárás évtizede. Nem kell elsietni, hallottam a józanság dalát. Nem biztos, hogy a „helyzet fokozódik.”, figyelmeztettek. Aztán kivárták a sorukat azok is, akik nem siették el. Ismételten Martin Niemöller német protestáns teológus egy mindmáig időszerű mondata jut az eszembe azokról, akik csak akkor jajdulnak fel, ha az ő házuk ég. 2000-ban csönd fogadta a Magyar Szó élére az egypárti igazgatóbizottságot kinevező döntést. Titokzatos értelmiségi csend ülepedett a vajdasági rónára. Az elektori rendszernek köszönve létrejött az egypárti politikát érvényesítő Magyar Nemzeti Tanács végleg bebetonozta az egypárti alternatívát. Újra csend!! A vajdasági magyar közösségben olyan politikai rendszer épült ki, amely lehetővé teszi a VMSZ számára, hogy hosszú időn át hatalmon maradjon, függetlenül attól, hogy ki az elnöke és kik tartoznak a legszűkebb vezetői körbe. A hatalomgyár kiépített egy továbbadható rendszert, amely az új vezetők mozgásterét is meghatározza. Ekkor dőlt el minden! Az utána következő események, incidensek, ennek a struktúrának a termékei. Kasza után következett Pásztor. A Jó reggelt Vajdaság durva és pofozkodó cikkei már csak öncélú erőfitogtatásnak számítottak, amelyre cseppet sem volt szükség, hiszen a struktúrát elfogadta a szavazótábor és – az értelmiség nagy többsége is. Komolyabb akadályok nélkül érvényesült az a politika amely tele volt „autoriter megoldással: tekintélyelvű többpártrendszer, pártokrácia, a lehetetlen elviselhetetlen közelsége, a kultúra száműzetése a hétköznapokból”, írtam. S mi vár ránk, tettem fel a kérdést. Hol van a lázadó fiatal nemzedék? „Nehezen törnek utat maguknak, folytattam, holott igazán masszív akadály nem merül fel előttük, csak kocsonyás, nyálkás valami veszi őket körül. Nincs méltó ellenfél, csak a hatalom sunyi mosolya várja őket”. Ez játszódik le napjainkban is, az évtizedes hallgatás után terjed a kocsonyás „atyáskodó” represszió. Jelenleg még azt sem tudni, hogy ki a döntéshozó és ki a végrehajtó. Vannak atomizált kritikus hangok, de ameddig azok atomizáltak, figyelmen kívül hagyhatók. A VMSZ értelmisége és holdudvara már nem is válaszol a vádakra, nincs is szükség az egymástól elszigetelt hangokra válaszolni. Minden összemosódott, néha-néha sor került egy-egy incidensre, amelyeket a rendszer gyorsan elsimít. Emlékezzünk a Tanyaszínház happy endjére! Atyai korholás, utána atyai dicséret. Körülöttünk forrong a világ, lokális és országos szinten. Az egész Kelet-Közép-Európában és a Balkánon (Varsóban félmillió polgár, Belgrádban az utcán hömpölygő tömeg demonstrál a kormány ellen, Budapesten a diákok tiltakoznak) a vajdasági magyarok csendben maradnak. Jogosan? Félelemből? Ezt nem én döntöm el. Mi több, a lelkes magyar polgárok Zentáról, Kanizsáról, Szabadkáról Óbecséről külön buszokkal utaztak, hogy a belgrádi demonstrálók ellenében, ellen-mitingen támogassák Vučić elnököt és a szerbiai kormánypolitikát. A Magyar Nemzeti Tanács sajtója flegmán vesz tudomást a belgrádi tüntetésekről. Belgrádban azonban továbbra is feszült a légkör. Ma este hatkor is folytatták a polgári sétákat. A régi Belgrád szelleme ébredezik. Nem a politikusokról beszélek, hanem az egyszerű polgárokról. Végeláthatatlan tömeg hömpölygött a város utcáin, amely végül körbefogta Vučić elnök székházát. A tömeg barátságos, de határozott. Hogy milyen eredménnyel járnak, azt nehéz megjósolni. Elcsitul? Kifullad? Kompromisszumot kényszerít ki? Aligha mérhető fel ennek a jelentősége politikusi szemmel nézve Több ez a politikánál. Próbálom összefogni az emlékeimet. Az elmúlt években az utcákon, a tereken az áruházakban, az autóbuszokban mást sem, hallottam, csak az elégedetlenség hangját. Nem lázadó elégedetlenség volt, hanem zsörtölődő. Most ezekből az elszigetelt hangokból kórus lett, a zsörtölődésből pedig lázadás. Lázadás – nem forradalom. Bárhogyan is végződjék a tüntetéssorozat, egy biztos, nem marad nyomtalan, hiszen a napi politikán túlmutató tüntetésről van szó. Nem a hatalmi harc a fő kérdés, a „sétáló tömeg” az ország erkölcsi megújulásának lehetőségét feszegeti. Elvben ez alkalmas terep lenne egy új kiegyezésre. A hatalmi elit képviselői azonban kijelentik, hogy akár életük árán is megvédik a fennállót, Nem lepne meg, ha a tüntetések traumatizálnák a Szerb Haladó Párt esetleges győzelmét. Ez a párt se marahat régi, ha meg akarja őrizni a hatalmát. Vučić elnök mintha érzékelné ezt. Valamiféle reformra, tömegmozgalomra készülődik, majd kiderül, hogy milyen szándékkal. Két út áll a párt előtt: vagy šešeljizálódik, vagy pedig egy mérsékelt jobbközép konzervatív párt lesz. Az első út veszélyes, a második kockázatos. Habár a párt érdeke lenne a kiegyezés, elismerem, hogy tíz év hatalomgyakorlás után nagyon nehéz változni, ezért nincs könnyű dolga. Kiderült, hogy nem elegendő a választásokon győzni, a megváltozott feltételek, a megváltozott európai helyzet közepette neki is változnia kell.
Következő cikk: Újvidéki küldetés
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >