2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Beléptünk a tökéletes hódoltság korába

Végel László
Végel László
Beléptünk a tökéletes hódoltság korába

Műveinkben újra meg kell tanulnunk kimondani a NEM-et, mert az egyre durvábbá váló autokrata világunkban szellemünk sajnos egyre bársonyosabb lett és még mindig úgy viselkedünk, mintha a „bársonyos forradalom” gyermekei lennénk. Nem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni, hogy rosszra fordult a világ sorsa. Kopogtatnak az idők, amelyben a valóságot kizsigerelték, beléptünk a tökéletes hódoltság korába, a lelki gázkamrákban kipusztultak az utópiák, disszidáltak a forradalmak, az irodalom újra csendes, a temetetlen múltakra újra kiírták az elfogatóparancsot, végső ideje kimondani, hogy nem, nem és nem, azzal a reménnyel, hogy ennek a történetnek nem ezzel lesz a vége. Végel László:

2023. június 14., szerda

Úgy tűnik régen, valójában, 2019-ben, pontosabban 2019. július 12-én a Dombos fesztiválon a Temetetlen múltunk című könyvem bemutatóján a regény utolsó zárófejezetét idézve a tagadás ethoszának fontosságára utalva, azzal hozakodtam elő, hogy műveinkben újra meg kell tanulnunk kimondani a NEM-et, mert az egyre durvábbá váló autokrata világunkban szellemünk  sajnos  egyre bársonyosabb lett és még mindig úgy viselkedünk, mintha a „bársonyos forradalom” gyermekei lennénk. Nem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni, hogy rosszra fordult a világ sorsa. Kopogtatnak az idők, amelyben a valóságot kizsigerelték, beléptünk a tökéletes hódoltság korába, a lelki gázkamrákban kipusztultak az utópiák, disszidáltak a forradalmak, az irodalom újra csendes, a temetetlen múltakra újra kiírták az elfogatóparancsot, végső ideje kimondani, hogy nem, nem és nem, azzal a reménnyel, hogy ennek a történetnek nem ezzel lesz a vége. Az fellépés végén hozzám lépett Krusovszky Dénes és ezekre a mondatokra is utalva dedikálta új könyvét. Könyvét olvasgatva örömmel vettem észre, hogy ő is a „temetetlen múltunkról” eszmélkedik, tehát a dedikálás cseppet sem volt véletlen baráti gesztus. A regénye végül is a személyes élet alakulásáról szól a közéleti romok között. A napokban végre kezembe vehettem az „örök játékos” nyilván, stílusbravúros Garaczi László Weszteg című regényét és megállapítottam, hogy itt is hasonló történetről van szó, a regény disztópikus fejezete kegyetlenül kimondja: a játéknak vége. Krusovszky és Garaczi! Két eltérő regénypoétika. Azt is mondhatnám, hogy ellenpontoznak. Nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Egy irodalom színvonaláról tanúskodik a polifónia, ha születnek olyan irodalmi művek, amelyek kiegészíthetők, amelyek képesek kiegészíteni azt, ami már megszületett. Ez a képlet nagyon különbözik az autoriter szemléletű szurkolói táborok által körülrajongott hierarchikus-képlettől, amelyek tagadják a plurális poétikákat. Miről is van szó? A sokszínűség azt jelenti, hogy a különböző poétikák kiegészítik egymást, az egyik szín elképzelhetetlen a másik nélkül. Miközben ezen elmélkedem, arra gondolok, hogy érdemes lenne újra elővenni Pályi András regényeit, hogy az újabban megszületett művek függvényében felismerjük: Pályi András túl korán lett korszerű.

 

2023. június 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

Tovább

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

Tovább

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Tovább

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Tovább

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

Tovább

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Tovább

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

Tovább

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Tovább

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

Tovább

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

Tovább

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Tovább

Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette

A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >

Tovább